„Almost Heaven, West Virginia” – kezdődik John Denver country-gigaslágere, és bár a dalnak végig fontos szerepe van a filmben, a Logan Luckyban bemutatott Nyugat-Virginia nem is lehetne távolabb a Mennyországtól.

A déli államok persze azóta kapják az ívet – legyen az cinikus, vagy mint ez esetben, önironikus – a legnagyobb rendezőktől, amióta nem igazán menő konföderációs zászlót lengetve, pisztolylövések közepette teli torokból énekelni a patriotizmus és a fehér felsőbbrendűség határán táncoló himnuszokat. Ha máshonnan nem, az amerikai filmekből az egész világnak berögzült, hogy a déli akcentus sok esetben az elmaradottság, a suttyóság jelképe: Tarantinótól kezdve a Coen tesókig számos filmes zseni használta már ki a pattogós hanglejtésben rejlő komikus lehetőségeket.

Steven Soderbergh ezt most a maximumon pörgette, így hiába foglalkozik érintőlegesen olyan témákkal a forgatókönyv, mint a térségben korábban uralkodó szénbányászat hanyatlása vagy a jelentős tömegek számára még mindig nevetséges gyerekszépségversenyek jelensége, a Logan Lucky egy színtiszta bohózat, egy rakás komolyan vehetetlen, de annál viccesebb figurával.

A Logan tesók: Channing Tatum, Riley Keough és Adam Driver

Vertigo Média

Jimmy Logan fiatalkorában óriási amerikaifoci-tehetség volt, de egy térdsérülés miatt fel kellett adni álmait (ez eddig egyébként rímel az őt alakító Channing Tatum múltjára), így leginkább építkezéseken dolgozik, aktuális munkájából viszont elküldik sántítása miatt (Tatumnak nem volt ilyen gondja, ő szépen elvolt a sztriptízzel). Ráadásul volt felesége is bejelenti, hogy közös lányukkal és új férjével egy másik államba költöznek, a halmozódó feszültséget így a közeli kocsmában igyekszik levezetni.

Ahol történetesen saját öccse, Clyde (Adam Driver) pultozik, azzal az egy, az iraki háború után megmaradt karjával. De Jimmy nem érkezik terv nélkül. Legutóbbi munkahelye a charlotte-i autóverseny-pálya volt, ami szinte egy kisebb várossá nőtte ki magát, a vendéglátóhelyek mellett saját rendőrőrssel és a pálya területén eladott lakásokkal, így a pénzszállításhoz is egyszerűbb csőposta-rendszert használni – ezt szépen ki is ismerte a munkája során.

Egy fontos elem azonban még hiányzik a képletből: kell egy tapasztalt széfrobbantó a csapatba, csakhogy a környék egyetlen ilyen alakja épp a börtönben ül, és még öt hónap választja el a szabadulástól. Joe Bang (a széttetovált, hidrogénszőke Daniel Craig) hiszem, ha látom alapon megy bele a Logan fivérek őrült tervébe, ők ugyanis azt ígérik, hogy fényes nappal megszöktetik a rablás idejére, és még aznap vissza is térnek. Már csak a többi tesót kell begyűjteni: a gyorsulásmániás Mellie Logant (Riley Keough), valamint a Dumb és Dumber típusú szerepekben brillírozó két fiatal Bang-fiút.

A Bang tesók: Jack Quaid, Brian Gleeson és Daniel Craig

Vertigo Média

Nem kevés karakterrel dolgozik a film, de Soderbergh már elbírt egy Pitt, Clooney, Roberts, Damon, Zeta-Jones, Garcia, Cheadles gárdával is, ez a maréknyi indie-arc meg sem kottyan neki. A felvezetésben ráadásul többször egy-két geg segítségével vázolja fel a szereplőket (lásd: Joe Bang és a műsózott tojások), így gördülékenyen jutunk el a valódi izgalmakig.

A mozis visszavonulását 2013-ban bejelentő rendezőt az Ocean’s-trilógia mellett leginkább a kilencvenes évek függetlenfilmes forradalmát kirobbantó Szex, hazugság, video, a Tarantino Jackie Brownjával rokon Mint a kámfor és a 2000-es Oscar-duplája (Traffic, Erin Brockovich) emelte a legnagyobbak közé, de még az olyan kisebb kései munkáival is bizonyította örökké megújulni képes zsenijét, mint a Fertőzés vagy a Mellékhatások.

Így egy percig sem csodálkozunk, hogy ebben a végig talányos történetben remekül megférnek egymás mellett a körömlakkal bekent csótányok, a Trónok harcát követelő rabok, az egyszerűségükben is megható apa-lánya pillanatok, vagy mondjuk egy szatyor gumicukor, amit fehérítőoldattal öntenek le.

Joe Bang

Vertigo Média

De ki tudja, mit ért volna az egész a tökéletes casting nélkül. Az izmait kiemelő trikót aputestet rejtő bő pólókra cserélő Tatum és a szokásához híven komikusan kifejezéstelen Driver valószínűtlenül jól működő testvérpár, még ha Keough karakterét sajnálatosan el is nyomták emiatt. A Logan tesók kidolgozott karakterein kívül leginkább karikatúrákat kapunk, az ő eseteikben viszont legalább tudták a színészek is, hogy jobb, ha alaposan túljátsszák a figurát: Katie Holmes és Hillary Swank nem lehetne távolabb egymástól a színészi tehetségüket tekintve, most mégis ugyanolyan erős paródiát mutattak be, ahogy Brian Gleeson és Jack Quaid duója is. Egyedül talán a Family Guy-univerzum alkotójaként ismert Seth MacFarlane soltészrezsői kiállású üzletembere volt már túlzás a sok túlzás közt, Katherine Waterston pedig hiába nagyszerű színésznő, az ő szerepe teljesen kilógott a sztoriból.

A legnagyobb showman tisztsége viszont természetesen Daniel Craiget illeti, aki talán jobban tenné, ha mégsem vállalná el a következő Bond-filmet (az oda-vissza táncolás eddig is ment neki), mert ezek után nagyon nehéz lesz komolyan venni éles eszű, elegáns titkos ügynökként. Másrészről viszont bármikor megnéznék egy olyan filmet, ahol Joe Bang az angol királynő megbízásából letarolja a világuralomra törő alvilági szervezeteket, szóval visszavontam, hajrá, Daniel!

Bár messze nem a 2017-es volt az új évezred legjobb mozis nyara, azért nehéz panaszkodni, amikor minden hónapra jutott egy-egy olyan film, ami után napokig nem tudunk szabadulni a legemlékezetesebb jelenetektől. A júniusi Baby Driver és a júliusi Dunkirk után így augusztus végére összeállt a nyári szezon mesterhármasa – mielőtt a következő hónapokban elöntik a mozikat a komoly Oscar-esélyesek, érdemes beülni erre minden ízében szórakoztató filmre.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!