Sokszor hajlamosak vagyunk morogni a túlzott nyomás, a számtalan tennivaló és a rohanás miatt. Pedig sokan vannak, akik inkább elviselnék ezeket, minthogy újra egyedül, magányosan töltsék mindennapjaikat.
Végérvényesen betolakodott a digitális világ az otthonainkba, és egyre nehezebb kezelni a családi életre gyakorolt hatásait – szülők és gyerekek egyformán lógnak a kütyükön. Miként mutassunk jó példát az ifjabb generációknak?
„A beszélgetés jót tesz” néven magányos embereknek indítottak segélyvonalat Bécsben. A több szervezet együttműködésében megvalósuló kezdeményezésben először harminc operátor dolgozik, a szolgáltatás török nyelven is elérhető. Tervben van a bosnyák, szerb és horvát verzió is.
Míg az izoláció hatásait már széles körben tanulmányozták más emlősöknél is, arról nem lehetett tudni, hogyan reagálnak a rovarok hasonló helyzetben.
Nemcsak az alkotáshoz, a nagy dolgok véghezviteléhez, de magához az élethez is kell, hogy önmagunkba zárva lehessünk, hogy ott szabadságra lelhessünk. De vajon nem csapjuk-e be önmagunkat önmagunkkal odabent?
Még a nyugdíjkorhatár emelkedése sem tartja vissza a magyar nagyszülőket unokáik intenzív gondozásától. Különösen az iskolázott, jobb módú családokban támaszkodnak rájuk – így a járvány is tőlük vette el a legtöbbet.
Hosszú távon káros hatással lesz a gyermekekre a koronavírus miatti elszigeteltség, állítják gyermekvédelmi szervezetek. Mind a társas fejlődésük, mind a tanulmányaik terén visszavetheti a kicsiket a magányosan töltött időszak. A jelenség a legérzékenyebben azokat érintheti, akik szegény családban nőnek fel, és rossz esetben nemcsak az online tanulás feltételei nem adottak számukra, de meleg étel sem kerül az asztalukra most, hogy nem járnak iskolába. A Deutsche Welle riportja.
Egyre nagyobb az igény Japánban az olyan robotok iránt, amelyek enyhíthetik az emberi kapcsolatok hiányát és az elszigetelődés érzését a koronavírus-járvány idején.
Máshogy gondolunk már a robotokra, mint a járvány előtt.
A Kaspersky Magyarországon végzett kutatása szerint az emberek több mint negyede (28,6%) érzi azt, hogy online sokkal társaságkedvelőbb és magabiztosabb, mint személyes találkozások során.
Bár még mindig él az előítélet, hogy a macskák csak táplálékadóként tekintenek az emberre, egyre több tanulmány bizonyítja ennek ellenkezőjét.
A magányt, akárcsak a csendet, mai, hálózatokra épülő világunkban igencsak alulértékeljük és félreértjük – mutatnak rá A nemcselekvés című könyv coaching szerzői.
Agyunk épp úgy reagál a magányra, mint a fizikai fájdalomra, a testi intimitás pedig a stresszt jelentősen csökkentő hormonok termelését váltja ki. Milyen élettani hatásokkal jár a magány, milyen módszerekkel lehet oldani a szorongást, és hogyan lehet ép ésszel átvészelni a folyamatos összezártságot? A PTE ÁOK Magatartástudományi Intézetének kutatóival, Gács Borókával és Tiringer Istvánnal beszélgettünk.
Fizikailag nem fáj, nem betegség, mégis nehéz kibírni. A magányról van szó, amely riasztó tendenciát mutatva egyre több korosztályt érint. Még akkor is, amikor a technikai fejlődés talán legnagyobb forradalmát éljük épp át, s aminek köszönhetően a világ különböző pontjain élő emberek is kapcsolatba léphetnének.
Elárverezik a leveleket, amelyeket a legközelebbi bizalmasának írt.
Tévesnek bizonyult az a hiedelem is, hogy a dél-európaiak nyitottabbak, mint az északiak.
Az intimitáskerülés nem más, mint távolságtartás, elkülönültségérzés, belső magány. Megjelenhet baráti, munkatársi és párkapcsolatainkban, sőt gyermekeinkkel szemben is. Ahhoz, hogy társas viszonyainkban egységet élhessünk meg, elsősorban intimitáskerülő viselkedésmintáinkkal kell leszámolnunk.
A krónikus magány veszélyesebb egészségkárosító tényező lehet, mint napi 15 szál cigaretta elszívása, az elhízás vagy a mozgáshiány. Ráadásul egyre többeket érint.
