Léleknyomorító, hogy a nagyszülők és unokák nem találkozhatnak a járvány miatt

A tavaly március óta húzódó koronavírus-járvány egyik mellékhatása, hogy sok család mindennapjaiból egy éve hiányoznak a nagyszülők. Mivel Magyarországon bébiszittert, fizetett segítőt elenyészően kevesen vesznek igénybe, sok olyan család maradt tartósan támasz nélkül, ahol korábban a nagyszülők vigyáztak az unokákra, játszottak, tanultak velük, vitték őket különórára, edzésre. Nemzetközi kutatások is mutatják, mekkora jelentősége van a generációk közti munkamegosztásnak: ha a szülők számíthatnak a segítségre, nagyobb valószínűséggel vállalnak további gyerekeket.

Hogy tételesen mekkora lehet a segítség mértéke a 14 éves vagy annál fiatalabb unokák ellátásában, azzal Monostori Judit nemrég megjelent tanulmánya, A nagyszülők gyermekgondozási tevékenysége Magyarországon foglalkozik. E szerint

a nagyszülőség aranykora a 60–69 életév közötti időszak

ebben a korban a magyarok kétharmadának már van unokája, akinek gondozásában kisebb-nagyobb intenzitással körülbelül a 80 százalékuk részt is vesz. Ezután lassan visszaszorul a nagyszülői szerep: noha persze a 70 év felettiek döntő többségének is van unokája, ők már egyre kevesebb feladatot vállalnak. A családok a nagymamák, különösen az anyai nagymamák segítségére számíthatnak a leginkább.

Nagymama és unoka a trambulinon///Most nem lehet ugrálni

Reviczky Zsolt