Az utóbbi évek felmérései szerint a magyar borfogyasztók negyede heti rendszerességgel iszik bort. Még hozzá döntően tisztán, és a hazaikat preferálva. A népszerűségi listát Tokaj, Eger és Villány vezeti. De egyre többen kezdik felfedezni az olyan, sokáig kevesebb figyelmet kapott térségeket is, mint például a Mátrai borvidék, amit úgy is emlegetnek, hogy a hely „ahol a hegy és a Nap összeér”.
Nem lehet megúszni az áremelést – véli a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT), így az idei termésű borok már drágábban lesznek kaphatóak. Az áremelésről a szőlő magasabb felvásárlási ára tehet.
Nem az a lényeg, hogy sokkal több is lehet, mint tavaly, hanem hogy a szőlő zamatos, a beltartalmi értéke pedig magas.
Grüner Veltriner, Riesling, Muscateller, Zierfandler, Zweigelt - nem kell különösebben pallérozott borkedvelőnek lenni ahhoz, hogy ne tudnánk azonnal, a bécsi út túloldalán járunk. Újabban azonban Budapest határait sem kell elhagynunk, hogy barangolhassunk az osztrák borvidékeken.
Villányi Franc tényleg létezik. Nem a képzelet szülötte, és nem is csak álmodoznak róla a borászok, s persze a borkedvelők.
Az egészséges szőlőt kilónként 50-60 forinttal drágábban veszi meg a gazdáktól a Tokaj Kereskedőhá Zrt.
Budapesten nem jött be a városi szőlészkedés: a budai Vár oldalában a 2010-ben indított ültetvényprojekt befulladt, ma kutyafuttatóként használják a területet. Van viszont példa arra is, hogy városon belül szuperül működik a borászkodás. Stuttgartban a városhatárokon belül, teraszokon, kézzel zajlik a szőlő művelése, a bort pedig a helyi piac szívja fel.
Nem lett belőle egetverő médiahír, címlapra se került. Nem celeb volt. Borász és orvos, akinek 57 év mérettetett ki a csernyeföldi dűlőkben. Dr. Bussay László augusztus 19-én, az ünnep előestéjén hunyt el. Rá emlékezünk.
