Komikus és tragikus emberi történetekkel meséli el új kötetében, immár az angol nyelvű közönségnek is Szőnyei Tamás, hogyan avatkozott be a kommunista hatalom a magyar populáris zene működésébe.
Az írót kétszer is beszervezte a Securitate, először kényszerrel, majd 20 évvel később egy keletnémet vakáció ígéretével.
Cikkünket a Tarnóy Péter leleplezéséről szóló hírek ihlették, ám fontos hozzátenni, hogy a brit közéletben viszonylagos rendszerességgel buknak le a csehszlovák állambiztonság egykori ügynökei, még miniszter és miniszterelnöki magántitkár is akadt közöttük.
Az Országgyűlés elnöke arról beszélt egy interjúban, hogy a mai globalizált világban léteznek olyan pénzügyi-gazdasági erőcsoportok, amelyeknek egyre kevésbé titkolt ambíciója egy nemzetállami demokráciák nélküli világkormányzás megvalósítása.
A Kádár-rezsim titkosszolgálata 41 ügynökkel figyeltette az írót.
Diplomatáknak adták ki magukat, de egész mást csináltak.
A szovjet típusú magyarországi államhatalom és a zsidó felekezet viszonyáról eddig nem jelent meg átfogó igényű munka. Ezért kiemelkedő fontosságú a holokauszt utáni magyarországi zsidóság társadalmi helyzetét kutató Kovács András könyve, A Kádár-rendszer és a zsidók, amely egyszerre 33 év történetét áttekintő tanulmány és az annak megállapításait bizonyító dokumentum-gyűjtemény.
Külföldi lapok korábban azt írták róla, hátba lőtték. Aztán szerdán váratlanul felbukkant egy sajtótájékoztatón. Mint kiderült, a gyilkosságot csak színlelték, az egész egy titkosszolgálati akció volt egy ellene tervezett merénylet miatt.
Felerősödött a rendvédelmi tudás a kormány végletesen centralizált hatalomgyakorlásában.
Ez nem csoda, hiszen a magyar állambiztonsági szervezet 1990-ig a szovjet titkosszolgálatok iránymutatása alapján dolgozott. Csak az a kérdés, kiről milyen iratokat vagy másolatokat őriznek az oroszok.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságát éppen az ügynökmúlt feltárására hozták létre, erre most azt mondják, hogy nem lehet összeállítani az ügynöklistát.
Mi Putyin fő fegyvere az EU ellen: a beépített szélsőjobbosok vagy a gázfüggőség kialakítása? Hol lehetnek ott az orosz ügynökök? Hogyan lehet a Nyugatot újra szexivé tenni? Vlagyimir Putyin tiszteletére csütörtökön díszfelvonulást tartanak Belgrádban. Következik ebből valami? Kedden politológusok beszélgettek a témáról.
Négynapos nemzetközi történészkonferenciát rendez a keleti blokk országainak ügynökügyeiről szerdától Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete (MTA BTK TTI) és a több kelet-európai kormány által alapított Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózata.
Az a gyanús, ami nem gyanús: tudja ezt Pelikán gátőr, valamint Virág elvtárs összes magyar tanítványa, követője, őszinte híve, mindenki, aki akár egyszer is utazott a szocialista szellem vasútján. A kommunizmusban ugyan lehetett viccelődni, de ha komolyra fordult a dolog - márpedig a nemzetközi helyzet fokozódott - a hatalom nem ismert tréfát. Nem is az volt a dolga.
A kórházi osztályokra egyre több idegen merészkedik be, hogy üzleti tevékenységet végezzen, pedig a jogszabályi háttér egyértelmű, a gyógyintézményekben semmi fajta tevékenységet nem lehet végezni, ami a gyógyítást zavarja - írja a Privátbankár. A Nefminek a portál szerint több ötlete is van arra, hogyan lehetne visszaszorítani ezt a gyakorlatot.
Elbocsátja hét egykori szt-tiszt alkalmazottját a Külügyminisztérium.
Titokban és nyilvánosan szovjet segítők százai működtek Magyarországon. Rákosi hívta be őket, de Kádáréknak is segítettek. A legfontosabb azonban mindig a szovjet birodalom érdeke volt.
Rétvári Bence államtitkár bejelentette: a III/III-as titkosszolgálati jelentések eredeti példányát odaadják az érintetteknek, „azoknak, akiket besúgtak”, mert „az embereknek joguk van ahhoz, hogy megkapják, és azt tegyenek vele, amit csak akarnak.” Nagyon rosszul hangzik.
Gervai András „Fedőneve: szocializmus. Művészek, ügynökök, tartótisztek” című könyve a napokban jelenik meg. A 25 írásban filmesek és színházi emberek, hálózati emberek, besúgók és besúgottak, cenzorok, politikusok jelennek meg, de mint Gervai hangsúlyozza, a könyvnek valójában a politikai rendőrség, a kádári elnyomó gépezet a főszereplője.
