A Securitate-múlt sem zavarja a Fidesz-közeli milliárdost, amikor apja, Méhes György kultuszát építi

Méhes György a XX. század második felénben működő erdélyi magyar írók közé tartozott, és egyben a román állambiztonság, a Securitate ügynöke volt. Ezzel mondjuk nem volt egyedül, hiszen Szőcs Géza volt államtitkár és költő édesapja, Szőcs István is egy ilyen figurája volt az akkori erdélyi művészéletnek.

Az Átlátszó Erdély azonban most hosszabb írást szentelt Méhesnek, de hozzá is kell rögtön tenni, hogy a történet középpontjában nem az egyébként vegyes megítélésű egykori író állambiztonsággal folytatott üzelmei, hanem sokkal inkább a Fidesz-közeli fia, a mostanra dúsgazdag vállalkozóvá vált Nagy Elek kultuszteremtő munkássága áll.

Nagy Elek (ez volt Méhes György eredeti neve is) még a 90-es évek nagy bizniszeiben gazdagodott meg, többek között az ő vállalata volt az a Vegyépszer, amelyik az első Orbán-kormány idején rendre megnyerte az állami autópálya-építésekre kiírt tendereket, emellett jelenleg is az ő portfóliójába tartozik a Főtaxi és a zálogpiac vezető cége a BÁV is. Mindemellett Nagy Elek tölti be a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöki posztját, és a Forbesnak a leggazdagabb magyarokat összegyűjtő 50-es listáján 2023-24-ben a 26. helyen áll a 80 milliárd forintra becsült vagyonával.

Nagy volt az, aki még Vegyépszer elnökként 2001-ben lobbizott személyesen Orbán Viktornál annak érdekében, hogy apja Kossuth-díjat kapjon, ez 2002-ben meg is történt.

Méhes György irodalmi súlyából többek között a Kossuth-díj csinált politikai ügyet, Orbán János Dénes erdélyi költő csak szuperlatívuszokban volt hajlandó róla beszélni, míg Tamás Gáspár Miklós vérdilettánsnak nevezte, Tóth Sándor filozófus szerint „a Méhes „életmű” a „létező szocializmus” negyven évében, annak szolgálatában, a szocreál jegyében jött létre”. Erre pedig az egykori szekus Szőcs István kommunistázta le Tóthot arra hivatkozva, hogy korábban marxizmus-leninizmust oktatott a kolozsvári egyetemen.

Akárhogy is történt, az már ennyiből is látható, hogy Méhes irodalmi munkásságának értéke erősen vitatott, ennek ellenére Nagy Elek több az apja nevét viselő irodalmi díjat is alapított, és láthatóan nem sajnálja a pénzt a kultuszépítésre.

Író és besúgó

Méhes kultuszát ugyanakkor nem csak a munkásságának vitatott színvonala, hanem közéleti működésének sötétebb foltjai is megkérdőjelezik. Méhes Györgyöt ugyanis a rendelkezésre álló források alapján kétszer is beszervezte a Securitate. Először az 50-es évek elején, zsarolással és állítólag fizikai bántalmazással kényszerítették a besúgói munkára, majd néhány év múlva kizárták a hálózatból, mivel az állambiztonság számára haszontalan jelentéseket adott le.

Másodszorra Méhest 1974-ben szervezték be, amikor a Securitate értesült róla, hogy az író szeretne külföldre, Kelet-Németországba utazni. Az állambiztonság megígérte neki, hogy megkapja az engedélyt, amennyiben rendszeresen jelentéseket készít a kolozsvári magyar értelmiségről. Ezt a feladatát Méhes minden kényszer nélkül, lojálisan elvégezte, olyannyira, hogy az őt Stuttgartban fogadó rokonáról is jelentett.

Nagy Elek az Átlátszónak azt mondta, hogy emlékeiben mindez úgy él, hogy ez a normál ügymenet része volt, ha jött a Securitate, akkor jelenteni kellett, nem volt kibúvó. Ugyanakkor a portál is hoz ellenpéldát rá, hogy miként lehetett megúszni a korszakban a beszervezést, illetve súlyosabb konzekvenciák nélkül simán csak megtagadni a jelentéstételt.

Méhes György jelentései ekkoriban már operatív szempontból is hasznosnak tekinthetők, a román állambiztonság kifejezetten értékesnek tartja azokat, ugyanakkor ez nem akadályozta meg a Securitatét abban, hogy egy másik ügynökkel Méhest is figyeltesse.

A kultuszépítés morális felelőssége

Bár Nagy Elek igyekezett apja állambiztonsági érintettségét azzal elütni, hogy vigyázott rá, hogy ne mondjon terhelőt másokról, ám nem ez derül ki a leadott jelentésekből, hanem éppen az ellenkezője. Méhes György nagy buzgalommal hívta fel a titkosrendőrség figyelmét az ellenséges elemekre. Az írót annyira megbecsülték az állambiztonságnál, hogy 1977-ben 300 lej értékben vettek neki születésnapi ajándékot, máskor szilveszterre italkollekcióval lepték meg.

Persze mindez érthető annak fényében, hogy Méhes még a gyerekeitől származó információkat is felhasználta, egy alkalommal egy Nagy Elek által szerzett szamizdatkiadványt adott tovább a tartótisztjének, máskor pedig a lánya azon értesülését – miszerint Kányádi Sándor és Fodor Sándor meglátogatták Márton Áront – osztotta meg vele.

Mindez azért érdekes, mert Nagy Elek komoly összegekkel támogatja apja kultuszát, két éve is egymilliárd forintot töltött bele a Méhes György Alapítványba. Ugyanakkor ez a helyzet túlmutat a múltértelmezésen és az aktuálpolitikán, hiszen, ahogyan a portál is írja, az mindenképpen Nagy Elek felelőssége, hogy a szembenézés hiánya miatt várhatóan számos fiatal és idős író áll majd morális dilemma előtt. Ők komolyan el kell gondolkodjanak azon, akarnak-e olyan díj birtokosai lenni, amelynek névadóját az értékes besúgásai miatt másfél évtizeden át a tenyerén hordozta a Securitate.