Erdő Péter bíboros: Istennek terve van az emberiséggel

Istennek terve van velünk, és minden egyes embernek helye van a gondolataiban és végtelen szeretetében - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek karácsonykor az MTI-nek.

A bíboros arról beszélt: Isten megteremtette, fenntartja és kormányozza a világot, mivel azonban felette áll az időnek, számára mindez egyetlen nagy cselekedet. Miközben teremt, kormányoz is, egyszerre tartja fenn és alkotja a világot. "Ha tehát létezünk, akkor a tervének is részei vagyunk."

Mindebből az is következik, hogy "senki sem ismerheti annyira minden rezdülésünket, gyöngeségeinket és vágyainkat, mint ő". "Isten színe előtt élünk, de ez az Isten végtelenül irgalmas." Karácsonykor ugyanis megmutatta, "nemcsak ismeri, hanem vállalja is sorsunkat" - mondta a bíboros.

Erdő Péter rámutatott: Isten küldhetett volna üzenetet, egy próféciát az emberiségnek, hogy érdemes kitartania, mert van örök élet, de nem érte be ennyivel. "Szolidaritást vállalt velünk, magára vette sorsunkat", és ezzel olyan közösség alakult ki Isten és ember között, amit az ember elképzelni sem tudott.

Ezt a találkozást ünnepeljük karácsonykor, és nem véletlen, hogy az emberek ilyenkor úgy érzik, meg kell ajándékozniuk egymást, hiszen Isten emberré válása óta "azzal az örömmel fordulhatunk a másik ember felé, hogy benne is Jézus Krisztussal találkozunk".

Hozzátette: "ettől az örömtől, a másik felé fordulástól válik igazán széppé a karácsonyunk, ettől lesz Isten képe reális, erőteljes és közeli".

A bíboros szólt arról is, hogy

az élővilág számtalan teremténye közül az ember az egyetlen, aki az "égre emeli tekintetét".

Tudatosan reflektál helyzetére a világban, messzebbre néz közvetlen környezeténél és felismeri a mindenség alkotóját.

Bogárdi Szabó István: találjuk meg az ünnepben a csendet!

A református püspök kiemelte: a 21. századi ember megrémül a csendtől, és attól, hogy magára marad. "A csend azonban segít, hogy a lényegre figyeljünk".

Úgy fogalmazott: az ünnepé beszélő csend, "arra való, hogy meghalljuk benne a karácsony történetét. Ebben a csendben végre nem mi beszélünk, hanem az angyalok énekelnek, nem mi kiabálunk, hanem a pásztorok buzdítják egymást, hogy menjenek Betlehembe, nem mi mondjuk a mondókánkat, hanem meghalljuk a három királyok hódolását. És végül talán meghalljuk annak a gyermeknek is a halk és szelíd hangját, aki igazi életre hív bennünket".

Bogárdi Szabó István beszélt arról is, hogy az ember mohón vágyik Isten és a másik ember közelségére. Életünk szerves része a bensőségesség, az intimitás, nélküle elpusztul az ember, a 21. századi civilizáció azonban erőszakosan és durván rátör legbelső világunkra.

Az emberek életük legszentebb, legbensőségesebb pillanatait osztják meg egymással a közösségi médiában, ugyanakkor kétségbe esnek, ha valaki "beletrollkodik" nyilvánossá tett életükbe. Minden intimitás föl van tépve, minden meg van mutatva és túl van harsogva.

Isten azonban, noha képes lenne a világot megrengető erővel szólni az emberhez, mégis alig hallható szóval, a saját lélegzetünknél is halkabban szólít meg minket, mert közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz - mondta a református püspök.