„Addig játszom, amíg a Jóisten engedi. Nem lehet pontos időpontot megjelölni, amíg az erőm bírja és örömet szerzek a közönségnek, addig mindenképpen. Bodrogi Gyula mondta egyszer nekem, hogy akkor halunk meg, amikor meghaltunk. Hát valahogy így vagyok ezzel én is” – mondta Oszter Sándor arra a kérdésre, hogy meddig lehet a színészetet folytatni.
A színész nem gondolt arra, mi lesz a színészet után, de, mint mondta, „lesz dolgom, az biztos. Mindent szeretek, ami a természettel kapcsolatos, de leginkább a kertészkedést.”
A lap arra is rákérdezett, hogy van-e hiányérzete valamiért a színésznek:
„Nem nagyon szoktam visszatekinteni, de talán nincs hiányérzetem. Sosem én választottam, hanem inkább engem választottak. Talán olyan nagy hibákat sem követtem el, mindig azt vallottam, hogy a túlzott udvariasság a megvetés egyik formája, ezért inkább a könyörtelenebb őszinteséget választottam. Nem mondom, ebből azért akadtak problémáim…”
Oszter Sándor a beszélgetés utáni nap, október 30-án szívinfarktusban hunyt el.
