Hetek, vagy inkább hónapok óta másról sem szólnak a TikTok-, Instagram- és Facebook-feedek, sőt lassan a mainstream média is, hogy hol tart éppen a dubajicsoki-helyzet, ami már itthon is kezd egyre inkább eszkalálódni. A felhajtást jó érzékkel lovagolták meg kézműves cukrászdák, na meg a Lidl, az Auchan és az ALDI is, amikor bejelentették, hogy forgalomba hozzák a saját verziójukat. Előbbi kettő 2499 forintért adja a 100 grammos szeleteket, míg az ALDI-nál a kisebb, 90 grammos kiszerelés jóval olcsóbban, 1499 forintos áron érhető el (a Lidlben ráadásul mennyiségi korlátozást is bevezettek rá, legfeljebb kettőt lehet venni belőle).

A karácsony farvizén nyilván szaloncukor és bejgli is készül ilyen ízű töltelékkel, az őrület újabb fokmérője pedig, hogy az édességet hamisítják és csempészik is, mintha kábítószer lenne: a magyar határnál múlt hétvégén kapcsoltak le egy bandát, akiknél összesen 2540 darab, 200 grammos csokirúd volt 52 ezer euró, vagyis 21,5 millió forint értékben.

Nehéz – és nem is akarjuk – megfejteni, hogy miként törhetett ki ekkora erővel a dubajicsoki-láz, vagy mi a jó benne, de tény, hogy a borsos ára ellenére veszik, mint a cukrot, és otthoni körülmények között is egyre többen próbálkoznak az elkészítésével. Az ősváltozat állítólag egy Sarah Hamouda nevű nőtől, a dubaji FIX Dessert Chocolatier alapítójától-vezetőjétől ered, aki a CNN-nek arról beszélt, hogy a terhessége alatti kívánóssága inspirálta a csoki elkészítésére. Mint mondta, az itthon legkevésbé ismert hozzávaló, a kadayiftészta azért került bele, mert az édesanyja gyakran készített otthon künefét (egy sajtos, szirupos desszertet), és erre máig nosztalgiával gondol.

A 38 éves brit-egyiptomi Hamouda 2021-ben vette fel az édességboltja kínálatába a csokit, amely ehhez képest jóval később, tavaly év végén kezdett el virálisan terjedni a TikTokon egy influenszer, Maria Vehera ASMR-videója nyomán, amely cikkünk írásakor több mint 105 millió megtekintésnél jár.

@mariavehera257 @fixdessertchocolatier WOW, JUST WOW!!! Can’t explain how good these are! When a chocolate, a dessert and a piece of art meet this is what you get! 🍫 “Can’t Get Knafeh of it,” “Mind Your Own Busicoff,” and “Crazy Over Caramel.” Order on Instagram Chatfood or Deliveroo and let me know what’s your FIX? Instagram : fixdessertchocolatier #asmr #foodsounds #dubai #dubaidessert ♬ оригинальный звук – mariavehera257

Hamouda azt mondta, ő maga sem sejtette, hogy ekkora globális őrület lesz a csokija körül, a megrendeléseik úgy megsokszorozódtak, hogy nem is bírják mindegyiket teljesíteni, hiszen a termékeik kézzel készülnek. A 200 grammos táblák darabját 20 dollárért árulják, mindennap egy bizonyos időpontban nyitják meg az online értékesítést, és a napi 500 darabos limit általában percek alatt elfogy.

Az interneten számos recept kering az étcsokis, fehércsokis, különféle rétegezéssel, pisztáciadarabokkal és liofilizált gyümölcsökkel turbózott változatokról, és mi is kipróbáltunk egyet, a lehető legegyszerűbbet.

Eszerint

• tejcsoki,
• pisztáciakrém,
• tahini, vagy magyarosabb nevén szezámpaszta és
• kadayif, egy cérnametélt-szerű, török eredetű tészta kell hozzá.

Maga a metódus sem tűnt bonyolultnak. Kell egy szilikon csokitábla-forma, amelybe beleöntjük a felolvasztott csoki egy részét, szépen körbefuttatva a széleken is, hogy mindenhol egyenletesen befedje egy nem túl masszív, de azért értelmezhető vastagságú réteg. Ezután egy ideig hűtőben – vagy, ha időt akarunk nyerni, mélyhűtőben – dermesztjük, ezalatt pont elkészíthetjük a tölteléket: vajon megpirítjuk a tésztát, majd hozzáadjuk a tahinit és a pisztáciakrémet. Összekeverjük és belesimítjuk a formába, a tetejét pedig egy újabb csokiréteggel zárjuk le. Ha ez is megszilárdult a hűtőben, csak kiforgatjuk a formából, és kész is a saját dubaji csokink.

Mi egy 11× centis formához 250 gramm csokipasztillát, 300 gramm pisztáciakrémet, 30 gramm tahinit, 200 gramm tésztát és a lepirításához 50 gramm vajat használtunk, de a csokiból és a töltelékből is maradt valamennyi felesleg.

A dubaji csoki kapcsán az őrületes hype mellett a másik legtöbbet emlegetett dolog az, hogy mennyire drága egy kis darabka is belőle. Ha házilag készítjük, valószínűleg tényleg lehet vele spórolni, de azért maguk az alapanyagok sem mind olcsók, főleg, ha a jobb minőséget választjuk. A csoki ára régóta az egekben van (ennek okairól sokszor írtunk már), a pisztácia mindig is luxuscikk volt, egy kisebb üvegért is több ezer forintot elkérnek. A tahini, bármennyire is egzotikusnak tűnik, valamennyivel olcsóbb, a kadayif tésztát pedig gyakorlatilag filléres áron vettük egy török élelmiszerboltban.

Az elmélet tényleg működött, a kivitelezés gyorsan és simán ment, a végeredmény viszont elbizonytalanító. Az első kétségek a töltelék összeállításakor merültek fel, mert kicsit sem hasonlított azokra a harapnivalóan élénkzöld kompozíciókra, amelyeket bármilyen fotón vagy videón viszontlátni a dubaji csokikról.

Sokkal inkább nézett ki úgy, mint a szalmával kevert epehányás, és ez a gondolat akkor is kísértett egy kicsit, amikor csak úgy magában megkóstoltuk.

Ízre szerencsére nem olyan (reméljük), viszont nagyon, tényleg nagyon gejl, aminél már csak a tészta erőszakos ropogása a tolakodóbb – habár sok leírásban éppen azt emelik ki, hogy a kadayif e tulajdonsága teszi izgalmassá az édesség textúráját. Hát legyen. (Utána, nem mintha már bármit is számított volna, több receptből is ellenőriztük, hogy biztosan nem kellett-e volna megfőzni azt a tésztát, de elvileg nem. Talán porózusra kellett volna aprítani, vagy vékonyabb fajtát keresni? Ez már sosem derül ki.)

A házi csokik készítése abszolút lehet meditatív, elmélyült alkotói folyamat, a dobpergés és vele a kisebb adrenalinlöket akkor jön, amikor a forma lekerül a tartalomról: vagyis amikor szembesülünk azzal, hogy mit rontottunk el. Itt szerencsére nem kellett temperálással és hasonlókkal vesződni, és úgy tűnik, jól sikerült eltalálni a csokibevonat vastagságát is. Nem lyukadt ki, nem repedt meg, nem kandikált ki belőle sehol a töltelék. A szilikontól megszabadított tömb tényleg úgy nézett ki, mint egy tábla csoki, szép fényes volt a felülete, és még egy kis aranyporos díszítés is került a tetejére, reflektálva a dubaji eredetre, a luxusra és az exkluzivitásra.

Amikor vágtunk belőle egy darabot, összerezzentünk a gleccserek ropogását idéző hangtól, és újra eszünkbe jutott, amit a beltartalmáról gondoltunk. A keresztmetszeti kép most már inkább malterszerű megjelenést mutatott, bár az első kóstolás javított az összbenyomáson. Az eleve édes tejcsoki és az eleve édes pisztáciakrém okozta cukorsokk után úgy tűnt, mintha a kadayif egy kicsit puhult volna a krémben, ami nyilván a javára vált, ahogy az is, hogy minőségi alapanyagokból dolgoztunk (bár komolyan felmerült, hogy csináljuk meg inkább levesbe való cérnametélttel és tortabevonóval), de ez önmagában nem elég a sikerhez. Persze nem volt autentikus összehasonlítási alapunk, úgyhogy készséggel elhisszük, hogy lehet ezt jól is csinálni.

Bolti verzió

Veres Viktor

Hogy ez mennyire sikerült a Lidl bolti verziójának, amit csütörtök reggel, a megjelenése napján szereztünk be, jobb volt-e, mint a házi, vagy pont fordítva, arról érdemes elolvasni a következő összehasonlító elemzéseket szakértő kollégáinktól.

„A háziban extrán ropogós a tészta, de annyira, hogy 20 méterrel arrébb is hallani, ha eszed. Az alap, hogy az ember fogmosás közben megsüketül, de ez a verzió még ezen is túlütött.

Úgy ropogott, hogy nemhogy hallani, de gondolkodni se tudtam, amíg le nem nyeltem. A bolti igazából alig ropog, ami a tiktokos trend ellen dolgozik, hiszen ott az az egyik lényeges dolog, hogy ASMR-t csinálnak a ropogtatásból.

A bolti krémjén egyértelműen érződik a tipikus ipari pisztáciakrémíz, ami mindenben ott van, ami nagyüzemi és pisztáciás, lásd nápolyi, fagyi stb. A háziban ez a mellékíz nincs, szóval az a krém jobb volt, és nem is annyira agyoncukrozott, mint a bolti.”

„A boltiban a csokimáz nem finom, túl krémes, túl édes, semmi extra, a tésztát én nem is éreztem benne. Azonnal vízért nyúl az ember. A háziban finom a csokibevonat, érezhető a pisztáciaíz, a krém finom, a tészta benne túl ropogós.”

„Szerencse, hogy csak egy falatot ettem belőle, mert ha megeszem egy egészet, akkor azzal valószínűleg a napi engedélyezett cukor- és szénhidrátadagom dupláját vittem volna be. Ettől függetlenül érdemes volt megkóstolni, mert már akkora körülötte a hype, hogy úgyis elcsábultam volna az üzletben. A házin érződik, hogy nagyon jó alapanyagokból készült, minden összetevője nagyon finom, bár fogalmam sem volt, mi van benne – a darabkák viszont sajnos majdnem felsértették az ínyem. A bolti állaga sokkal puhább, ellentétben a csoki és minden más összetevő íze is a nyolcvanas éveket idézi.”

„A háziban nagyon finom a pisztácia és a csoki, de a tészta indokolatlanul kemény és ropogós, inkább jobb lenne bele darált keksz. A tésztának semmi íze, szóval ebből a szempontból nem ad hozzá. Tömény, de eteti magát. A boltiért nem érdemes sírni, aki nem tudott vásárolni, nem maradt ki semmiből, mert kifejezetten rossz. Műíze van a csokinak és a pisztáciának is, igaz, hogy nem ropog annyira, de egy forintot nem ér az egész!!”

„Nekem a Lidlben vásárolt csoki iszonyatosan ízlik, eleve imádom a pisztáciát, és ennek az ízében van valami extra csavar, illetve a töltelék finoman ropogós állaga is zseni. A feleségemnek is bejön, a 13 éves fiam szerint semmi extra, közepes cucc, az anyósom szerint pedig egyenesen nagyon rossz. Ennyi pénzt akkor sem adok többet érte, ha ez most nagyon ízlik, az olcsóbb ALDI-s verziónak viszont adok hamarosan még egy esélyt.”

Házi és bolti dubaji csoki

Veres Viktor

„Összállagra a házi a jobb, mert egyben van, és ez a tömény íz nekem egy kocka erejéig totál tartható, a többit úgyis a gyerekek eszik meg. De a tészta nagyon keményre pirult, lehet, hogy a vajban kicsit párolni kellene előtte, de nem vagyok szakértő. A Lidl csokija ebből a szempontból rendben volt, mármint itt a tészta nem volt túl keményre pirítva, viszont kevés volt benne, és a krém túl folyós volt. Valószínűleg azért, mert a tésztaszálak nem tartották meg maguk között a krémet. A krémben azért is több tésztát képzeltem, mert vártam, ugyanúgy ropogjon a fogam alatt (lágyan!), ahogyan a kis baklavákban is ropog ez a fajta tészta.”

„A házi csoki fogyasztása közben mintha tűkkel szurkálták volna az ínyemet a kemény tésztadarabok, miután elrágtam, a fogamba is belement. Arra gondoltam, jobb lett volna egyben, rágás nélkül lenyelni az egészet.

Ahhoz tudom hasonlítani, mintha keményre szárított cérnametéltet nyakon öntöttek volna egy adag pisztáciás krémmel.

Annak ellenére, hogy valószínűleg minőségi alapanyagokból készült, mint töltött csoki értékelhetetlen. A boltihoz képest keményebb volt, ami nápolyijelleget kölcsönzött neki. A boltiban már kevésbé voltak meg a fogyasztással kapcsolatos problémák, azonban a töltelék műíze erősen rányomta a hatását az élményre. Őszintén nem értem a felhajtást, alacsony kategóriás töltött pisztáciás csokiról van szó, ami közel sem forradalmi, és a megvalósítása is hagy kívánnivalót maga után. Pedig a kombináció messzemenőkig szerethető.”

Nem tudjuk, meggyőztünk-e bárkit arról, hogy házilag elkészítse vagy inkább boltban vegye meg 2024 slágerédességét, valójában nem is ez volt a célunk. Nekünk nem ez lesz a kedvenc édességünk, de ha önök ettek már isteni dubaji csokit, ne habozzanak megosztani az élményt velünk.