Legutóbb a 2022-es választási kampány hajrájában jártam Győrben, akkor a gyermekvédelminek nevezett népszavazással szemben tiltakozó civilek turnéjáról tudósítottam. Közel négy évvel ezelőtt a megyeszékhely még egyértelműen fideszes fellegvárnak számított, a járókelők ellenzéki szempontból nem sok jóra számítottak, a város mindkét körzetét magabiztosan meg is nyerték a kormánypárti jelöltek.
A tavalyi önkormányzati választáson azonban bebizonyosodott, nem lehetetlen ellenzékiként győzelmet aratni Győrben, a függetlenként, momentumos támogatással induló Pintér Bence ugyanis szoros küzdelemben maga mögé tudta taszítani Dézsi Csaba András és Borkai Zsolt ex-polgármestereket. Bár a képviselő-testületben megmaradt a kormánypárti többség, ezzel a megyeszékhely fellegvárból az egyik legkiélezettebb billegő körzetté vált, nem meglepő tehát, hogy Kötcse után itt „találkozott” először újra a fideszes és a tiszás tábor.
Magyar Péter azt követően jelentette be a győri országjárás dátumát, hogy Orbán Viktor meghirdette a Digitális Polgári Körök roadshowját, a két pártelnök végül pár óra különbséggel, nagyjából egymástól egy kilométerre szólalt fel. Bár Pintér Bence polgármester szeretett volna vitát a két politikus között, erre kicsit sem meglepő módon a miniszterelnök nem volt vevő, így csak rendezvényeik tudtak versenyezni egymással, vita helyett pedig maradt az üzengetés.
Ovisok a szalagavatón
A szombat a DPK rendezvényével indult az Olimpiai Sportpark Multicsarnokában, ahol megszokottakhoz képest Orbán Viktor nagyot újított. Rég nem láthatták a hívei ilyen közelről, a miniszterelnök ugyanis kivételesen a közönség soraiból ment fel a színpadra, így volt alkalma kezet fogni híveivel, beszéde végén pedig egy darabig fotózkodott is a nézőkkel ahelyett, hogy azonnal a backstage felé vette volna az irányt.

Még ennél is szokatlanabb volt viszont az, hogy a független sajtó bejutott a terembe, ennyire közel ritkán engedtek minket Fidesz-rendezvényhez, az pedig külön bravúr, hogy a teniszpályán és trambulinparkon keresztül úgy tereltek a csarnok közepére, hogy közben egy résztvevővel se érintkezzünk. Az újságírókat a szervezők úgy mozgatták egy csoportban, mint az óvónők a süni csoportot, ha valaki megpróbált elkószálni és megnézni, van-e még Orbán-rajzos póló a mörcsös standnál, esetleg a büfével szemezett volna, azonnal visszaterelték a csoporthoz, majd szigorúan megjegyezték:
Haladjunk, maradjunk együtt.

De a pedagógiai skillek nem merültek ki a poroszos fegyelmezésben, jutott egy nagy adag figyelmesség is: belépés előtt még azt is megkérdezték, volt-e már mindenki mosdóban, érdemes elmenni, mert később erre már nem lesz lehetőségünk. Ez mondjuk enyhe ferdítés volt, a műsor közben ki lehetett lógni, igaz, ehhez meg kellett várni egy direkt erre a feladatra kiválasztott újságíró-gardedámot, aki a mosdó előtt várta, hogy úgy vezethessen vissza a helyünkre a NER-es potentátok mellett, hogy még véletlenül se tudjuk megszólítani őket.
„Kitiltani nem kell senkit, (…) jó, hogy itt vannak, majd megírják, ami nem történt meg” – mondta a színpadon Orbán a vele beszélgető TV2-s Váczi Gergőnek a független sajtóról, hozzátéve, hogy beszélni azért igazán nem szabad velük, és abban sem biztos, hogy örömteli pillanatnak tartja, hogy jelen vannak a vele szemben kritikus média képviselői is, akiket szerinte külföldről fizetnek.
Ha az újságírók voltak szombaton az óvodások, a közönség és a helyszín egyértelműen egy amerikai kampányrendezvénybe oltott szalagavatót idézett, ehhez a hangulathoz persze hozzájárulhatott a novemberi időpont is. Előbbit a tapsra villogó karkötők, a showműsor és a (nem csak) helyi celebek felvonultatása idézte, utóbbi hangulata pedig abban nyilvánult meg, hogy a többségében nagyszülő-korúakkal megtöltött nézőtéren sokan méltatlankodtak, amiért nem látnak jól az előttük kamerázóktól, ráadásul jópár résztvevő kiöltözött a jeles alkalomra.
Az egyértelmű, hogy Orbán sikerével nem lehet versenyezni egy DPK-gyűlésen, de a kézilabdaklasszis Görbicz Anita bevonulása még az ugyancsak győri származású Szijjártó Péter külügyminiszternél is nagyobb tapsot kapott. A sportoló a DPK első, budapesti rendezvényén is felszólalt már, mostani szereplése pedig amiatt is figyelemreméltó, hogy egyes sajtóértesülések szerint az ő neve is felmerült a győri körzet lehetséges képviselőjelöltjei között.

Bár a műsor közben Rákay Philip és Szabó Zsófi többször kiemelték, hogy milyen fantasztikus a hangulat, a helyszínen ez nem feltétlenül volt általánosnak mondható, a közönség érdeklődése igencsak hullámzóan alakult. A miniszterelnök geopolitikai megfejtéseit látszólag elég sokan unták, de azt el kell ismerni, hogy Orbán tapsviharral kísért bevonulása a Szabadság vándorai című számra sokaknak katartikus élményt okozott. „Na, ki a király?” – kiabálta átszellemülten egy férfi a nézőtérről, nem is sejtve, milyen ironikus lesz a kérdése akkor, amikor alig másfél óra múlva Orbán Viktor kihívója az István, a király zenéjével lépett színpadra.
Belvárosi teadélután
„Ők is tudják, mi is tudjuk és ők is tudják, hogy mi is tudjuk, hogy vége van” – a tömeg szélén, a Rába hídján ért utol Magyar Péter a Jóbarátokat is megszégyenítő mondata. A Tisza Párt országjárásán úgy tűnt, megdőlt az a közhely, hogy hidegben, esőben, vagy csak úgy általában ősztől tavaszig nem érdemes tüntetést, tömegrendezvényt szervezni, mert úgyse megy el rá senki.

Azon túl, hogy Magyar – a tér teljes bekamerázása ellenére – több ezer embert utcára tudott vinni a három folyó városában, még azt is megmutatta, tud ereje lenni a novemberi ködbe kiáltott beszédnek is: az egyébként síri csendben lévő Győrben úgy vitte a hangját a víz, hogy nehéz elképzelni, hogy van a városban bárki, aki nem értesült arról, hogy itt járt ma a Tisza. Bár kezdésre a Bécsi kapu tér zsúfolásig megtelt, a rendezvény végére egyrészt valószínűleg a hideg, másrészt Magyar hosszúra nyúlt beszéde miatt a tömegnek egy számottevő része elszivárgott.
Magyar Péter Orbánnal ellentétben nem újított, az elmúlt másfél évben megszokott koreográfiával lépett fel Győrben is, ahol a teának, forralt bornak és ingyen osztogatott zsíros kenyérnek köszönhetően egészen adventi vásárt idéző hangulat alakult ki a belvárosi Bécsi kapu téren. Standokból is akadt bőven, Tisza-mörcs mellett Kontroll-naptárat is lehetett vásárolni, de az önkéntes-toborzók is pultoztak a helyszínen. Az egyetlen különbség talán az volt, hogy egyre több teret ad pártja más tagjainak, szombaton például Ruszin-Szendi Romulusz, Tanács Zoltán és Forsthoffer Ágnes lépett előtte színpadra. A pártelnök magabiztosan állította, hogy többen voltak, mint a DPK gyűlésén, kijelentése valószínűleg túlzó, a két tábor nagyjából ugyanakkora tömeget mozgatott meg, de az biztos, hogy kevesen küzdöttek akkorát, mint akik délután biciklivel próbálták átverekedni magukat a téren.

„Bazdmeg, mi van már itt?” – kérdezte egy ételfutár, amikor a tömegnek egy különösen zsúfolt pontjára ért, tökéletesen illusztrálva azt a típusú pártnélküli, politika iránt legkevésbé sem érdeklődő potenciális szavazót, akinek a bizalmáért mindkét párt küzdeni fog a következő hónapokban. Valószínűleg sikertelenül, ő ugyanis amint kikerült a Tisza-szimpatizánsok közül, felpattant a biciklijére és ment tovább. Érzékelhetően sokan voltak ugyanakkor olyanok is, akik bár nem céltudatosan érkeztek, belehallgattak a rendezvénybe, ha már arra jártak.
Magyar a színpadon többek között arról beszélt, mindegy, hogy elzárt csarnokban vagy a belvárosi téren gyűltek össze szombaton az emberek, közös bennük, hogy mindannyian magyarok. Ahogyan az is közös vonás, hogy a tömeg mindkét helyen lelkesen bólogatta végig az aktuális pártelnök beszédét és teljesen hidegen hagyta, hogy a konkurencia is gyűlést szervezett szombatra. Volt azért olyan győri, aki Magyar beszéde közben megjegyezte a tömegben, hogy Orbánék nem merték a több mint ötezer férőhelyes Audi Arénába szervezni gyűlésüket, hiszen azt nem tudták volna megtölteni.
Bár Orbán és Magyar is beszélt nemzeti egységről, érezhető volt, hogy a saját tábor motiválása mellett egyre inkább a bizonytalan szavazókat próbálják megszólítani. Ehhez pedig a Fidesz és a Tisza ugyanazt az eszközt választotta: bebizonyítani, hogy rájuk szavazni menő. Már csak az a kérdés, hogy a nemzeti giccsbe öltöztetett showműsorról vagy a nemzeti giccsbe öltöztetett teadélutánról hiszik ezt el többen.