1973-2007
1973-ban születtem. Életem első 34 éve viszonylagos nyugalomban telt, anélkül, hogy akár csak egyszer is összefutottam volna Woody Allennel. Kapcsolatunk meglehetősen egyoldalúnak indult, én sem nagyon kerestem őt, tudtommal ő sem érdeklődött felőlem, de 2007. december 27-én minden megváltozott. Az esti órákban történt.
Woody Allen ezen a napon Budapestre érkezett. És miután megérkezett, de még azelőtt, hogy előkapta klarinétját és koncertet adott a jazz bandjével, szóval valamikor estefelé beugrott a Puskin moziba, hogy felkonferálja friss filmjét, a Kasszandra álma vetítését. Miközben az őt szállító autókonvoj a Puskinhoz közeledett, én a mozi kávézójában álltam lesben, kezemben a Broadway Danny Rose DVD-borítóját szorongatva.
A füles a világ egyik legjobb sajtósától, Seres Marianntól származott: Allen a kávézón keresztül fogja megközelíteni az objektumot. Mariann ezúttal sem tévedett: egyszer csak ott állt előttem egy tétova alak, tekintetében némi várakozás, amit elsőre nem értettem. Minden olyan hirtelen történt. Beletelt néhány másodpercbe, míg felfogtam, hogy Woody Allen az. És a nagy filmrendező-klarinétos csak arra vár, hogy nyújtsam oda neki a Broadway Danny Rose DVD-borítóját, hogy elláthassa az aláírásával.
A Broadway Danny Rose dedikált borítója és a koncertjegy
HVG / Köves Gábor
2007-2019
Az első 34 évhez hasonlóan a következő 12 is eseménytelenül telt, ha nem számítjuk, hogy Woody Allen szokásához híven évente újabb és újabb filmekkel jelentkezett. Sikerültebbekkel (Vicky Cristina Barcelona, Éjfélkor Párizsban, Blue Jasmine), kevésbé sikerültekkel (Whatever Works, Férfit látok álmaidban, Rómának szeretettel), és olyan darabokkal, amikről az utókor eldönti majd, hogy megütik-e a közepes WA-mércét (Káprázatos holdvilág, Abszurd alak, Café Society, Az óriáskerék).
Egy biztos: ínséges időkben egy közepes WA-film is roppant jól tud esni.
A 2017-es Wonder Wheel (főszerepben Kate Winslet és egy óriáskerék) bemutatója idején Allen még szalonképes rendezőnek számított az amerikai showbiznisz erkölcsi normái szerint, de mire a következő filmjét befejezte, már nem. Mire az Egy esős nap New Yorkban kész lett, Woody Allent elsodorta a #metoo. Nemcsak a filmet finanszírozó Amazon hátrált ki mögüle, de olyan sztárok is siettek elhatárolódni tőle, akik nemrég még boldogan szerepeltek a filmjeiben.
Történetünk szempontjából ez azért is lényeges, mert az addig elérhetetlen alak hirtelen elérhetővé vált. Még egy olyan apró piacnak is, mint Magyarország. Valami egészen váratlan dolog történt. Az esélytelenek nyugalmával elküldött interjúkérelemre nem a megszokott visszautasító mondat („hálásan köszönjük, de kliensünk sűrű elfoglaltságai miatt nemet kell, hogy mondjon”) érkezett válaszul, hanem meghívás egy 15 perces telefoninterjúra.
2019-2025
Az események mindkét oldalon felgyorsultak. Woody Allen elérkezett az ötvenedik játékfilmjéhez, és egyben az elsőhöz, amelyet idegen nyelven, franciául beszélő franciákkal készített. A Párizsban forgatott Coup de chance-t 2023-ban, a Velencei Filmfesztiválon mutatták be a kritikusok óvatos lelkesedése közepette. A Blue Jasmine óta Allennek nem sok dicsérő szóban volt része, de a Coup de chance-t jól fogadták, egyes kritikák alkotói feltámadást emlegettek. A hazai forgalmazókat az elismerő sorok sem hatották meg, a Coup de chance nem bukkant fel a magyar mozikban.
Felbukkant visszont Woody Allen. A bejövő leveleim között. Pontosabban segítőkész asszisztense, aki 2024 tavaszán arról értesített, hogy Woody ráér egy interjúra. Nem sejtettem, hogy az e-mail egy gyönyörű, négyinterjús sorozat kezdetét jelenti.
Woody Allen és Köves Gábor 2024 áprilisában
HVG / Köves Gábor
2024 április 25.: az első Zoom-interjú
A francia forgatással kezdtük, a francia újhullámmal folytattuk, kitértünk Truffaut-ra, Godard-ra, majd Allen legnagyobb filmes bukására, aztán a Szerelem és halál budapesti forgatására és a #metoo-ra is. Szóba került, hogy Allen mintha elbóbiskolt volna a budapesti koncertjén, két klarinétmenet között, legalábbis a hátsó sorokból néha úgy tűnt. Allen ezt határozottan cáfolta.
2024 augusztus 14.: a második Zoom-interjú
Az apropót Allen új darabja, a Brooklyni mese budapesti világpremierje jelentette, de hamar elkanyarodtunk Scorsese és Coppola gengsztereinek irányába. Futólag érintettük, hogy maga Donald Trump is feltűnt a Sztárral szemben című filmben, a közelgő amerikai választásokra való tekintettel pedig némi esélylatolgatásba is belementünk. Csalhatatlan politikai érzékével Allen kijelentette, hogy szerinte Kamala Harris fogja nyerni a választást.
2025: az év első telefonos interjúja Woody Allennel
Aki annyi filmet készített, mint Allen, annak minden évben akad egy-egy évfordulós filmje. Idén a Kairó bíbor rózsája töltötte be a negyvenet. Az a film, amellyel még Allen is elégedett. A forgatást Michael Keatonnal kezdte, de Jeff Danielsszel fejezte be – ezzel kezdődött a beszélgetés, de megemlékeztünk a nemrég elhunyt Gene Hackmanről is, aki az Egy másik asszonyban játszott. Ezt követően visszakanyarodtunk a politikához, és a tavaly elhangzott, „Kamala Harris győzni fog” megjegyzéséhez. Azzal búcsúztunk el, hogy bőszen ír, ősszel jelenik meg az első regénye.
2025: az év második telefonos interjúja Woody Allennel
A regény – What’s with Baum? címmel – ősszel meg is jelent, a beszélgetés természetesen ezzel indult, míg a napi politikai aktualitást Jimmy Kimmel felfüggesztése jelentette. Allen szerint a szólásszabadság korlátozása nagyon nem amerikai dolog.
Woody Allen: What’s with Baum?
HVG / Köves Gábor
Hamar eljutottunk a cancel culture-ig, de érintettük az ateizmust, az ejtőernyőzést és a droghasználatot is. Sőt a jódli szó és Philip Roth neve is előkerült, de nem ugyanabban a mondatban. Végül hol máshol is lyukadhattunk volna ki, mint a halálnál és a végbéltükrözésnél.
Erre mondják: végszónak sem rossz!
