Ünnepi orgonahangverseny a Pannonhalmi Főapátságban
A Pannonhalmi Főapátságban felejthetetlen élmény megtapasztalni a csendet és a zenét is, karácsonykor pedig ez a kettő csodálatosan összeér. Az elmúlt hetek rohanásában bármennyire is nem ez volt a szempont, a karácsony ünnepe a belső csend, a meghitt várakozás és az örömteli találkozás pillanata. Ezt idézi meg a Pannonhalmi Főapátság különleges hangulatú karácsonyi orgonahangversenye. December 26-án Teleki Miklós orgonaművész zenei lelki utazásra hívja a közönséget két időpontban, hogy az évszázados falak nyújtotta békességben leljünk rá karácsony csodájára. A koncerten felhangzik Bach két remekműve, a történelmi Magyarország zenei örökségéből származó két orgonamű abból az időből, amikor még az ünnep elképzelhetetlen volt orgonaszó nélkül. A második részben hallható majd a 20. század magyar egyházzene és zeneoktatás kiemelkedő alakjának, Pikéthy Tibornak két műve, valamint Marcel Dupré lenyűgöző, Variations sur un Noël, Op. 20 című darabja.
A koncert december 26-án két időpontban, 13:30-tól és 15:30-tól is hallható.
Fazekas István
Tihanyi 140
A legrövidebb út a múlt század eleji Párizsba a Magyar Nemzeti Galériából indul. Elég felmenni a várba, a Nemzeti Galériába, jegyet váltani a Tihanyi Lajos-életműkiállításra és odaállni a rövid életű (1885–1938) festő két párizsi képe elé. Szerencsére közel esnek egymáshoz. Az egyiken a Pont St. Michel híd látható teljes 1908-as pompájában, és a másikon is (bár ennek a dátuma nem ismert). Keressünk egy pontot, ahonnan mindkét hídábrázolás kényelmesen belátható. És miközben visszamegyünk az időben, vegyünk néhány mély levegőt, úgy még jobb. És ha ezzel megvagyunk, tekintsük meg szép nyugodtan a 140 éve született festő többi művét is. Azt, amelyiken schönebergi műtermében pózol „harcra kész lovagként”. Vagy azt, amelyiken a kedvenc pipája pihen csendéleti nyugalomban. És ott a Margit híd is, persze Tihanyi-módra. Aztán jöhetnek a nagybányai tájak. Meg persze Tristan Tzara monoklija. Vagy a nonfiguratív korszak termése… Szóval, Tihanyival lehetetlen hibázni.
A TIHANYI 140. a Nemzeti Galériában látható.
Reviczky Zsolt
Recirquel minden mennyiségben
A világhírű, formabontó társulat három produkciójába is alá lehet merülni a téli ünnepkör idején. A téli hangulatot a Recirquel már jól bejáratott Kristálya idézi meg, amely nem véletlenül jár immár a nyolcadik évadában. A Kristály mágikusan „jégbefagyott” mesejelenetei arról beszélnek, amiről a karácsony is szól: a reményről és a szeretetről. A cirque danse műfaját megteremtő társulat egy frissebb produkcióját is el lehet csípni: a Paradisum az újjászületés, az újrakezdés misztériumát járja körbe, magával sodorva a nézőt egy paradicsomi közegbe, amelyben az élet feltartóztathatatlanul utat tör magának. Vági Bence és csapata felejthetetlen atmoszférájú előadást hozott össze, amelyben a művészek ismét az emberi test fizikai és mentális határáig tolják el a produkcióikat.
És akkor ott van a legújabb, legnagyobb dobás, a Walk My World, Európa legnagyobb immerzív színházi produkciója, amely egy hatezer négyzetméteres, filmdíszleteket idéző, varázslatos világban eleveníti meg Trója és Karthágó mitikus történeteit, valamint Vergilius eposza nyomán Aeneas és Dido szerelmi tragédiáját. De bármennyire impozáns is a produkció, talán a legnagyobb élmény az, hogy az előadók karnyújtásnyira hozzák a nézőhöz az emberi teljesítőképesség határát.
A Kristály és a Walk My World a Millenárison, a Paradisum a Müpában látható.
Walk My World
Nagy Attila
INOTA Winter Lights
Miközben a jövő évi INOTA fesztivált már hőerővel szervezik, érkezik egy téli, zanzásított kiadás is: december 27-én, a Turbinában primal technóval tágulnak a terek, újhullámos trance-re és jövőben áztatott tempókra melegíthetünk (bármit is jelentsen ez utóbbi). Maga a fesztivál, amely az egykori erőmű posztapokaliptikus hangulatot árasztó területét veszi birtokba nyaranta, csak néhány éve létezik ugyan, de a gazdag elektronikus zenei felhozatal mellett már a közép-kelet-európai régió legkarakteresebb audiovizuális bulijai közé emelkedett. Ehhez méltón az INOTA Winter Lights is villant némi fényművészetet: két fiatal alkotó, Kovalovszki Rita és Molnár Dániel fényre, anyagra és digitális rendszerekre épülő installációival stimulálhatjuk a látóidegeinket és a szenzoros érzékelésünket az emeleti galériában, miközben a nagyteremben és a klubszobában mások mellett a pszichedelikus tánctereket felforgató Guardian Recordst megalapító Farseerre és a lengyel underground üstökösére, Dogheadsurigerire is lehet topogni. A részletesebb program itt érhető el.
INOTA fesztivál
Ránki Dániel
Téli Zaj 2025
Négynapos zeneterápia a hegyek közt – írtuk néhány hónappal ezelőtt hazánk egyszerre legsötétebb hangulatú és mégis legbarátságosabb zenei fesztiváljáról, a Fekete Zajról, amelyet minden nyáron a Mátrában rendeznek meg, idilli környezetben, Sóstó mellett. A Fekete Zaj minden, ami underground és különleges: az extrém metaltól a darkwave-en és post-punkon át egészen a noise-ig és kísérleti elektronikáig húzódnak a műfajok, ráadásul a hasonló és sajátos ízlésű közönség közösségként is működik.
Mindez persze most, az év végén lehetne egyszerű nosztalgia is, de a Fekete Zaj szervezői megoldották, hogy ne az legyen: megrendezik a fesztivál bundakabátos kistestvérét, a Téli Zajt a Dürer Kertben. Személyes ajánlásunk az utóbbi idők hazai metálszínterének legizgalmasabb lemezével (Egyenes kerülő) idén januárban előálló Watch My Dying, akiket ráadásul nem is olyan egyszerű mostanában koncerten elcsípni. De fellép a december 27-én már délután fél hatkor elkezdődő minifesztiválon a magyar punk/hardcore egyik legnagyobb neve, az egri Téveszme, a szintén egri és hasonló stílusban játszó, újjáalakuló nemecsek, a dark pop duó Black Nail Cabaret és még sokan mások.
Dürer Kert, december 27, 17.30
Elvarázsolt erdő a Fekete Zajon
Cabrera Martin
Előszilveszter Péterfy Boriékkal
A Péterfy Bori & Love Band két éve határozta el, hogy az eddig megjelent stúdióalbumait, az eredeti dallistákat követve végig játssza. Most épp a negyediknél járnak, a 2016-os Szédülésnél. Ezen a lemezen van a címadó dal mellett a Tombol A Világ vagy a Szép Halott, amelyek eddig is a Bori-koncertek alapslágerei voltak, de most műsorra tűzik például a ritkábban játszott Én szerelmemet és a Dühös Maxot és a többieket is.
A koncert előtt és után pedig az elmaradhatatlan Bestof Bori-diszkóval hangolódhatunk a másnapi szilveszterre. Ha igazán teljes estét akarunk, van vacsorával kombinált jegy is. Mégiscsak az az igazi, ha mielőtt vagy miután a megfelelő helyre, fülbe, hajba beledúdoljuk, hogy labamba, betolunk, mondjuk egy kis supreme csirkemellt.
A38 Hajó, december 30., 20.30
Péterfy Bori
Veres Viktor
A neurodiverzitásról
Milyen lehet egy kiállítás, amelyen csak neurodivergens alkotók művei szerepelnek? Nézed, (mögé is benézhetsz), hallgatod, megérinted a textúrájáért, kezedbe veszed, kipróbálod, játszol vele, megtanulod, újragondolod, átalakítod. Ottjártunkkor még el sem készült teljesen, mivel az egyik, halogató ADHD-s művész nem tudta a megnyitóra befejezni művét – de másfelől szemlélve, így legalább különböző fázisaiban is meg lehet tekinteni installációját.
A Budapest Galéria és a Neurodiverz Műhely közösen megálmodott tárlata éppen ezt a neuroaffirmatív (a neurodiverzitást értékként megközelítő) szemléletet hangsúlyozza, és vállaltan társadalmi érzékenyítést folytat – „az alkotók saját élményein keresztül jelennek meg a neurodivergens lét tapasztalatai: a mindennapi nehézségek, belső folyamatok, valamint a társadalmi környezethez való viszony.” Ez az egyszerre rendkívül informatív, szórakoztató és elgondolkodtató kiállítás bárki számára könnyen átélhetővé teszi, milyen kihívásokat rejtenek a hétköznapok egy atipikus idegrendszeri működéssel élő embernek.
A kiállítás február 1-ig látható a Budapest Galériában.
