A Bűnösök (16 jelölés) és az Egyik csata a másik után (13 jelölés) harcából utóbbi jött ki győztesen: Leonardo DiCaprio ugyan nem kapott színészi díjat, de a filmje hat díjjal a gála királya lett, míg a Bűnösök „csak” négy Oscart vihetett haza, a Marty Supreme minden díj nélkül maradt – ezt talán a legfontosabb elmondani az idei gáláról, de ne rohanjunk ennyire előre.
Komoly feladata volt a 98. Oscar-gála szervezőinek, Conan O’Brian műsorvezetőnek és a poéníróknak: hogy a semmiből egy emlékezetes gálát hozzanak létre. Na jó, a „semmiből” azért túlzás, de tény, hogy az idei jelölések miatt az érintetteken kívül nem sokaknak emelkedhetett egészségtelen mértékűvé a pulzusa: az év valóban legnagyobb feltűnést keltett filmjeit jelölték a díjakra (kivéve egyet, Az álmok vágányán, azaz eredetileg Train Dreams című Netflix-filmet, amiről kábé senki se hallott), eddig is elismert rendezők, régóta nagy színészek és népszerű művészek izgulhatnak a díjakért, a hatalmas meglepetéseknek, semmiből hullócsillagként feltűnő felfedezetteknek, Góliátokkal Dávidokként szembeszálló, bájos kis jelölteknek ezen az estén nemigen szurkolhattunk.
Azért néhány esetleges filmtörténeti momentumról lehetett előre beszélni, a HVG is megtette Oscar-beharangozó cikkében: lesz-e most először fekete rendező Oscar-díjas, lesz-e mindössze negyedszer női rendező díjazott (igen, valóban itt tartunk az esélyegyenlőségben 97 díj átadása után), lesz-e ír vagy norvég színésznő a legjobb először, vagy épp először díjazott brazil film. Hát igen. Jelentkezzen, akinek máris kipirult az arca a „lesz-e először norvég nőé színészi Oscar?” felvetésre. Ilyen ez az év.
https://hvg.hu/kultura/20260315_oscar-gala-filmakademia-elozetes-bunosok-paul-thomas-anderson-jessie-buckley-timothee-chalamet
Abban meg csak reménykedni lehetett, hogy a lenyűgözően és szándékosan rettenetes Ha tudnék, beléd rúgnék című filmben színészként feltűnő Conan O’Brien jópofább lesz, mint a filmben, amelyet csak egy Oscarra jelöltek: Rose Byrne alakítása zseniális, ám a díjesélyesebb Jesse Buckley miatt nemigen jósoltak neki mára örömkönnyeket. A filmben O’Brien ugyanis egy végig faarcú, mísz és unott fickót játszik, vagyis mindent, amit egy Oscar-műsorvezető nem engedhet meg magának. (Arról, hogy milyen is egy „lenyűgözően és szándékosan rettenetes” film, kritikánkban sok mindent elmondtunk.)
A gála közvetítése szokás szerint a vörös szőnyeges bevonulással kezdődött, amelyben a két, Magyarországon ismeretlen műsorvezető, Tamron Hall amerikai és Jesse Palmer kanadai tévés kérdezgették röviden az érkező sztárokat. A pre-show meglehetősen idegesítő volt egy idő után, mivel az egyetlen állandó, és az interjúk rövidsége miatt rengeteget ismételt része az volt, hogy a műsorvezetők mindenkinek ugyanazzal a negédes hanghordozással lelkendeztek arról, milyen csodásan is néznek ki. Annak van igaza, aki szerint magyar idő szerint éjfél előtt még kávét kell inni, nem vörösszőnyegezni.
Pedofilok és letartóztatások: Conan O’Brien viccei
A gála sem indult épp bizalomgerjesztően: az egyszerre nevetséges és ijesztő idős asszonynak sminkelt Conan O’Brien azon panaszkodott, hogy túl erős a sminkje, majd a sminkese közölte: az nem is smink, csak épp ő így néz ki. (Külsejét a Fegyverek című film Oscar-jelölt mellékszereplője, Amy Madigan filmes karakteréről mintázták.) O’Brient ezek után megtámadta egy csapat gyerek, akik szintén a Fegyverek című filmből kerültek elő, hogy végigkergessék O’Brient az összes jelölt filmen. Ez itt nézhető vissza:
https://youtu.be/XjvnclCos_0?si=BiHqsGwb4mt8_k0J
Innen aztán viszont beindult a buli. Tavaly alighanem sok visszajelzést kaptak a szervezők arról, hogy mennyire elment a gála az aktuális események mellett: O’Brien ezúttal igyekezett minden közéleti témára valamilyen utalást tenni.
Tavaly, amikor itt voltam, Los Angeles épp lángokban állt. De idén minden csodálatos!
– kezdte a beszédét, amelyben jóval több igazán jó vicc volt, mint amennyit az utóbbi években megszoktunk a kissé sótlan gálákon.
Conan O'Brien eljátssza, a szerénykedő sztárokkal ellentétben ő hogy fogadná, ha Oscart kapna
Patrick T. Fallon / AFP
Először Timothée Chalamet-hez fordult, mondván, sajnálja, hogy a színésznek annyi támadást el kellett viselnie a ballett és az opera világában dolgozóktól. (Chalamet nemrég jelentette ki nagy felháborodást keltve, erre a két művészeti ágra ma már a kutya sem kíváncsi.) „Csak azért haragszanak rád, mert a dzsesszt kifelejtetted!” – fordult a sztárhoz O’Brien.
Ezután arról beszélt: akinek nem tetszik, hogy idén sem szabad politizálni a színpadon, átfáradhat a másik, alternatív Oscar-gálára, amelyet (a híresen Trump-párti) Kid Rock vezet. O’Brien ezután a streamingnek szólt be, mondván, azt hallotta, hogy itt van a díjátadó helyszínén, a hollywoodi Dolby Moziban a Netflix igazgatója, Ted Sarandos is.
Képzeljék el, most először lát belülről mozit!
A Hamnet című filmből azt a jelenetet idézte fel, amikor William Shakespeare felesége egyedül szüli meg a gyerekét egy erdőben: „Mi itt Amerikában ezt nevezzük megfizethető egészségügynek!”
Patrick T. Fallon / AFP
Az F1 című Brad Pitt-filmről közölte, „Hiszik vagy sem, ez egy olyan Forma 1-pilótáról szól, aki győz, miután eldöntötte, hogy gyorsabban fog menni!” A Bűnösök című film kapcsán felelevenítette, hogy a rendezője, Ryan Coogler nem fogadta el a felkérést, hogy legyen ő is a díjakról döntő Amerikai Filmakadémia tagja, mivel ő nem szeretné megítélni a saját kollégáit. Mikor a közönség tapsban tört volna ki a hírre, O’Brien leállította őket: „Nézzék csak meg, úgy látom, a többi seggfej eléggé élvezi, hogy ítélkezhet!”
Az Egyik csata a másik után című jelölt filmből az egyik legrázósabb jelenetét idézte fel. „Sean Penn-nek erekciója volt, miközben fegyvert fogtak rá. A rendező Paul Thomas Anderson erre azt mondta: »Nahát! Ezt tegyük bele a filmbe is!«”
O’Brien utalt arra is, hogy – ahogy már írtuk – ő is szerepelt egy filmben, a Ha tudnék, beléd rúgnék címűben, amelynek főszereplőnőjét, Rose Byrne-t jelölték.
Nagyon nehéz olyasvalakivel együtt játszani, akibe mindig is titokban szerelmes voltál. De Rose Byrne-nak sikerült!
Patrick T. Fallon / AFP
O’Brien megjegyezte, az Amazon Studios egyetlen jelölést sem kapott idén, majd hozzátette: „Ahogy nem kapott jelölést a Walmart és az Alibaba sem. Több Oscar-jelölést a kedvenc webshopjaimnak!” A hangulat azonban csak ezután hágott a tetőfokára, mikor O’Brien megemlítette, ebben az évben szokatlan módon egyetlen brit férfi színészt sem jelöltek Oscarra.
A britek erre a hírre csak annyit mondtak: mi legalább letartóztatjuk a saját pedofiljainkat.
A nagyon visszafogott, de mégiscsak Donald Trumpra tett utalás után még ennél is visszafogottabban, de akkor is felidézte az év nagy közéleti botránysorozatát, az amerikai bevándorlási hivatal fegyveres razziáit. A poént azzal vezette be, hogy a gála közvetítése egymilliárd ember számára elérhető, ha például valaki Spanyolországból nézi az adást, őket spanyol nyelven is köszöntötte. Hozzátette: lehet, hogy van, aki Argentínából nézi az adást – majd elismételte ugyanazt a spanyol köszöntést. Végül azt mondta: de lehet, hogy vannak nézők Los Angelesből is – és ismét spanyolul köszöntötte a nézőket.
Jöjjenek a díjak
A gála első díja a női mellékszereplőké volt, amelyet a tavalyi győztes, Zoe Saldaña adott át. És rögtön meg is érkezett az este első meglepetése: az évben talán legkevesebb hype-ot kapott Amy Madigan lett a győztes a Fegyverek című filmért. Madigan sátáni kacajjal vette át a díjat, majd arról beszélt, előző este, amikor a zuhany alatt a lábát borotválva próbálta kitalálni, mit is mondjon, ha ő nyer, abban biztos volt, hogy a munkatársai nevét felsorolni nem lenne jó ötlet, aztán rájött, mégis muszáj, hogy így tegyen, mert hát mégiscsak ezek az emberek segítettek neki a legtöbbet abban, hogy nyerhessen. A beszéde végén megköszönte a kategória többi jelöltjének is, mondván, mivel ő egyedül jött a gálára, a többiek mind odahívták őt magukhoz, hogy ismerkedjenek össze, ami eleve elmond valamit arról, mennyire outsider is Madigan a hollywoodi nagykutyák között – és mégis ő nyert.
Zoe Saldaña és Amy Madigan
Patrick T. Fallon / AFP
Ez után következett a legjobb animációs film díja, ahol az eddigi évekre jellemző felállás – a nagy hollywoodi stúdiók blockbusteterei vs. a kisebb európai vagy amerikai produkciók – megváltozott, mert a Disney (Elio), a Pixar (Zootropolis 2.) és a franciák (Arco – Fiú a jövőből és A kis Amélie és az eső természete) mellé nagy esélyesként bejött a képbe a dél-koreai K-Pop démonvadászok. És aki a koreai győzelemre tippelt – elég sokan voltak így vele –, nem is tévedett: a nyertes a K-Pop démonvadászok. A rendező Maggie Kang sírva vette át a díjat, és mint kiderült, egyáltalán nem csak a meghatottsága miatt sír:
Azokhoz szólok, akik úgy néznek ki, mint én: nagyon sajnálom, hogy ennyire sokáig tartott, hogy ilyen helyzetben láthassatok valakit, aki hozzátok hasonló. Ez a díj minden koreaié!
– mondta.
Chris Appelhans, Maggie Kang és Michelle Wong
Patrick T. Fallon / AFP
A legjobb animációs rövidfilm díját a The Girl Who Cried Pearls kapta.
A legjobb jelmez díját mókás módon Anne Hathaway és Anna Wintour adták át: idén érkezik Az ördög Pradát visel második része, amelynek főszereplőjét Anna Wintourról, a Vogue főszerkesztőjéről mintázták. A díj nyertese a Frankenstein lett, Kate Hawley tervező kapta a szobrot a Guillermo del Toro filmjéhez készített munkáiért, maga mögé utasítva az Avatar harmadik részét, a Hamnetet, a Marty Supreme-et és a Bűnösöket.
A legjobb smink és fodrászmunka díját szintén a Hathaway-Wintour páros adta át, akiknek azt a nem túl izgalmas poénsorozatot írták, hogy Wintour úgy tett, mintha tényleg bunkó lenne. Ezt a díjat is a Frankenstein nyerte.
Anna Wintour és Anne Hathaway
Patrick T. Fallon / AFP
A következő díj átadása tipikusan az az esemény volt, amiről mindenki tudja, hogy valahol fontos, de mégsem érdekel úgy igazán senkit. Idén először adták át ugyanis a díj csaknem százéves történetében a legújabban alapított díjat, ami a legjobb szereposztásnak és casting-rendezőnek járt, azt a valóban rettentő fontos munkát ismeri el, ami a film szereplőgárdájának kialakításához kell. A díj jogos, fontos és illő, csak épp nehéz a meghatottság könnyeit ejteni, mikor tanúi lehetünk annak a filmtörténeti eseménynek, ahogyan először adják át. Ennek ellenére jó hosszan győzködték a nagyérdeműt arról, mennyire fontos is ez a díj, mielőtt az Egyik csata a másik után casting-rendezője, Cassandra Kulukundis színpadra léphetett volna, hogy átvegye az Oscart. Kulukundis nevetett egyet azon, hogy előbb kaphatott Oscart, mint a mesterei.
A legjobb rövidfilm díját Kumail Nanjiani adta át, akinek O’Brien szerint „olyan teste van, mint egy Marvel-szuperhősnek, és olyan hangja, mint egy Marvel-képregénygyűjtőnek”. Nanjiani erre közölte: „Ez azért fáj, mert igaz.” Nanjiani poénkodott egy sort azon, hogy mennyi film lenne jobb, ha sokkal rövidebb lenne, például az Egyik csata, „Igen, csak egy csata lehet, válassz okosan, Paul Thomas Anderson!”, vagy épp a Schindler post-itje vagy a Szólíts a beceneveden. A díjban rendhagyó módon két film is részesült, ami miatt két átvételi ceremóniára is sor került: „Ironikus, hogy a rövidfilm díjátadója kétszer olyan hosszú” – jegyezte meg Nanjiani. A két győztes a The Singers és a Two People Exchanging Saliva lett.
Az apró Kieran Culkin mögött óriási fotó a távollévő Sean Pennről
Patrick T. Fallon / AFP
A legjobb férfi mellékszereplő díját minden számítás, józan ész szerint, valamint ha van igazság a földön, Sean Penn-nek kellett nyernie, hiszen amit az Egyik csata a másik után-ban nyújtott, az tényleg zseniális volt, így megdöbbenni nem döbbentünk meg, de legalább örülhetünk, hogy van igazság a földön, ha sokszor nem is tűnik úgy. A díjat átadó Kieran Culkin közölte: „Sean Penn nem tudott eljönni ma este. Vagy nem akart. Úgyhogy a díjat én veszem át a nevében.” Így legalább erre a kategóriára is jutott meglepetés. Ezen Conan O’Brien is viccelődött egyet: „Már volt egy holtversenyünk és egy meg nem jelenő művészünk is, micsoda izgalmak!”
A legjobb adaptált forgatókönyv díját ismét az Egyik csata a másik után nyerte, a forgatókönyvet is író rendező Paul Thomas Anderson. Most már adja magát, hogy beszúrjuk ide a filmről írt kritikánkat:
https://hvg.hu/kultura/20250927_egyik-csata-a-masik-utan-kritika-paul-thomas-anderson-leonardo-dicaprio-ebx
Anderson beszédét azzal kezdte, hogy megköszönte a film alapjául szolgáló regényt író Thomas Pynchonnak, majd hozzátette, ezt a filmet a gyerekeinek írta, bocsánatkérésként, amiért ilyen világot hagyunk rájuk, de bátorításként is.
A legjobb eredeti forgatókönyv díjával megkapta első díját a Bűnösök is, a film, amelyet annyi Oscarra jelöltek (16-ra), amennyire korábban még egyetlen filmet sem. (Hogy miért, azt nem pontosan értettük, még ha valóban sok jót el is lehet mondani a filmről, mindet el is mondtuk a kritikánkban.) A díjat a forgatókönyvet is író rendező, Ryan Coogler vette át, és nem mondott semmi olyat, amit érdemes lenne idézni.
Ryan Coogler
Patrick T. Fallon / AFP
Az előző évben elhunyt filmes ikonok kapcsán először Billy Crystal mondott beszédet, természetesen Rob Reinerre emlékezve. Közölte: a Harry és Sally után mindenki bájos történeteket várt volna tőle, de a Tortúrát kapták. Szerinte Reiner filmjei azért lesznek örökérvényűek, mert mi, emberek mind sokkal kedvesebbek, jobbak és emberibbek vagyunk, ha Rob Reiner szemén keresztül nézhetünk magunkra. „Haver, milyen jót mulattunk együtt!” – zárta beszédét Crystal.
Az összeállításban megemlékeztek Tarr Béláról is, A torinói ló egy képsorával.
Megemlékeztek hosszabban Diane Keatonról és Robert Redfordról, „az intellektuális cowboyról” is, ahogy Barbra Streisand nevezte őt a gálán. Streisand megemlékezett arról, hogy Redford mindig Babsnek nevezte, hiába mondta ő neki, hogy semmi Babs-es nincs benne. „De az utolsó neki írt levelemet végül úgy írtam alá: Szeretlek, Babs.” Streisand Redforddal közös filmjük, az Ilyenek voltunk betétdalát (The Way We Were) énekelte el.
Barbra Streisand
Patrick T. Fallon / AFP
„Sigourney Weaver életében 74 filmben szerepelt, Pedro Pascal pedig 74 filmben szerepelt tavaly” – konferálta fel a legjobb díszlet díját átadó művészeket a maga szarkasztikus módján O’Brien. A hamarosan érkező új Star Wars-film, A mandalóri és Grogu színészeinek már egy jóval kevésbé jó poén jutott: „Tartsd távol tőle magad, ribanc!” – mordult rá a Baby Yodát simogató Kate Hudsonra Weaver. „Elég jól felidézted a filmbeli karaktered, egy kicsit össze is pisiltem magam” – mondta Pascal. Jobb lett volna erről a poénról lemaradni. A díjat a ma már kétszer is díjazott Frankenstein nyerte, Tamara Deverell és Shane Vieau tervezők.
Sigourney Weaver és Pedro Pascal
Patrick T. Fallon / AFP
Érdekes helyzet állt elő azzal, hogy ugyanez a páros adhatta át a legjobb vizuális effektek díját is, mert azt a vizuális effekthasználók nagyágyúja, az Avatar: Tűz és hamu nyerte – amiben maga Sigourney Weaver is szerepel. Weaver hangja el is csuklott, amikor bejelentette a nyertest. O’Brien ezek után megmutatta, hogy a szövegírók valamiért képtelenek jó vicceket kitalálni, ha Baby Yoda a képbe kerül: azon viccelődött, hogy a kis lény nem tud tapsolni a kis karjaival. Őrület!
Baby Yoda Kate Hudson nélkül
Patrick T. Fallon / AFP
A legjobb rövid dokumentumfilm díját Jimmy Kimmel adta át, ami először még csak egy poénnak tűnt, hiszen Kimmel négyszer is vezette már a gálát. „Conan kiment szívni egy kis levegőt, de így véletlenül nap érte az arcát és felgyulladt, ezért a gála hátralévő részét én vezetem” – eresztett meg egy gyenge poént a témában. Valójában ugyanakkor sokkal többről volt szó a korábbi műsorvezetésekre való visszautalásnál: Jimmy Kimmel közéleti műsorát Donald Trump nyomására egy időre levették a képernyőről, így Kimmel tudja, miről beszél, amikor a dokumentumfilmek kapcsán a szólásszabadságot emlegeti. Kijelentette:
Vannak országok, amelyek vezetői nem támogatják szólásszabadságot, de nem szabad elmondanom, hogy melyikek. Maradjunk abban, hogy Észak-Korea és a CBS is érintettek
– utalt kollégája, Stephen Colbert műsorát egy ideig sugárzó, majd egy Donald Trumppal kötött megegyzés után véletlenül pont megszüntető csatornára Kimmel. A díjat az All the Empty Rooms nyerte.
Jimmy Kimmel
Patrick T. Fallon / AFP
Miután bemutatták a legjobb dokumentumfilm kategóriájának jelöltjeit, Kimmel felsóhajtott: „Hú, de dühös lesz, hogy a feleségét nem jelölték!” Donald Trump feleségéről, Melania Trumpról ugyanis Melania címen jött ki egy arcpirítóan rossz dokumentumfilm pár hete (kritikánk itt olvasható róla). A díjat a legnagyobb esélyes, a Senki tanár úr Putyin ellen nyerte meg; alkotójával, Pavel Talankinnal nemrég a HVG is interjúzott:
https://hvg.hu/360/20260307_hvg-pavel-talankin-orosz-filmes-senki-tanar-ur-putyin-ellen-iskolai-haborus-propaganda
A legjobb filmzene díját az idén 15 éves Koszorúslányok szereplői adták át olyan poénok kíséretében, amelyeket mintha a szövegíró is éjjel kettő óra harminckor írt volna, ahogy e sorok írója írja e sorokat. A díjat a legnagyobb esélyes, a zene erejéről szóló Bűnösök zeneszerzője, Ludwig Göransson nyerte, akinek ez a harmadik Oscarja, kapott már egyet a Fekete Párducért és az Oppenheimerért is. A legjobb hang díját a Koszorúslányok színésznői a korábbinál is fáradtabb poénokkal vezették fel, bár abban a maga abszurd módján volt valami vicces, amikor megfejtették, miért fontos ez a kategória: „Hang nélkül a filmekből nem hallanánk semmit!” Adta volna magát, hogy ezt a díjat is a Bűnösök vigye haza, de a nyertes az F1 lett.
A legjobb vágás díját az Egyik csata a másik után vágója, Andy Jurgensen nyerte, aki megnyugtatta a valami kocsmában éppen őt néző barátait, hogy most már kirendelhetik a feleseket. A legjobb operatőr díját a Bűnösökben valóban kiváló munkát végző Autumn Durald Arkapaw nyerte, nőként egy olyan szakmában, amelyet még ma is túlnyomó többségében férfiak végeznek. Arkapaw felszólította az összes, a gálán jelenlévő nőt, hogy álljanak fel: „Ugyanis nem hiszem, hogy nélkületek ma itt állhatnék.” Szép pillanat volt, talán a gála eddigi legszebbje. Arkapaw az első nő, aki nyert ebben a kategóriában.
Autumn Durald Arkapaw
Patrick T. Fallon / AFP
„Mondjunk nemet a háborúra, és szabad Palesztinát!” – ezekkel a szavakkal lépett színpadra Javier Bardem az indiai színésznő, Priyanka Chopra mellett, hogy felkonferálja a legjobb nemzetközi film díját, amelyet a tavaly és idén lényegében minden díjat elnyert Érzelmi érték nyert (a HVG például végigtudósította, ahogy a film elnyeri kábé az összes Európai Filmdíjat az év elején Berlinben). Az iráni Dzsafar Panahi zseniális filmje, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb nemzetközi film díjára jelölt Csak egy baleset (kritikánk itt), amelyet a művészete miatt többször bebörtönzött rendező Iránban, szabadsága kockáztatásával, titokban vett fel, így lényegében minden fontos díjról lecsúszott emiatt a meglehetősen ismerős recept alapján készült, szokványosan hatásos norvég dráma miatt. (Interjúnk Panahival itt olvasható.)
Priyanka Chopra és Javier Bardem
Patrick T. Fallon / AFP
A már emlegetett szürke eminenciás, Az álmok vágányán a legjobb betétdal kategóriájában igazán hódíthatott volna, hiszen maga Nick Cave írta a zenéjét, de a szupersikeres K-pop démonvadászok persze sokkal esélyesebb volt, nem is csoda, hogy a film Golden című betétdala nyert. A borítékban csak annyi szerepelt, hogy Golden, pedig igazán jó lett volna megnézni a díjat átadó Lionel Richie arcát, amint kimondja, hogy K-pop démonvadászok. Nem annyira meglepő módon ez az első K-pop dal, amely megnyeri a díjat.
A legjobb rendező díját Zendaya és Robert Pattinson adták át az Egyik csata a másik után rendezőjének, Paul Thomas Andersonnak. A kategóriában a Hamnet, a Marty Supreme, az Érzelmi érték és a Bűnösök voltak még jelölve, amelyek rendezőit Anderson „az osztálytársainak” nevezte, hozzátéve, nem is kívánhatott volna jobb osztályt. Halkan jegyezzük meg, így nem jött össze minden idők első fekete Oscar-díjas rendezőjének díjazása.
A legjobb férfi főszereplő díját felvezető Adrien Brody adta elő az este legfurcsább, alighanem rögtönzött különszámát: a mikrofon mögé lépve észrevette, hogy még rágógumi van a szájában, kivette azt, úgy tett, mintha a közönség közé akarná dobni, majd közölte: „Á, megeszem”, és lenyelte a rágót. Hát jó. A díjat Michael B. Jordan nyerte, aki egy ikerpárt játszott a Bűnösök című filmben, és a díjjal maga mögé utasította Leonardo DiCapriót, Timothée Chalamet-t, Ethan Hawke-ot és Wagner Mourát. „Isten jó” – kezdte beszédét Jordan, majd megszólította a jelenlévő családtagjait is. Jordan Sydney Poitiertől Will Smithig felsorolt rengeteg nagy színészt mint az elődjeit, és nem említette meg a bőrszínűket: szép gesztus, amely finoman hangsúlyozza az egyenlőséget.
Michael B. Jordan
Patrick T. Fallon / AFP
A legjobb női főszereplő díját a tavalyi díjazott, az Anora főszereplője, Mikey Madison adta át a legnagyobb esélyesnek, Jessie Buckley-nak, a Hamnet főszereplőjének. (A HVG egyébként nem volt elragadtatva a filmtől, de még a máskor mindig zseniális Buckley játékától sem, ezt itt fejtettük ki.) „Na ez már valami!” – kacagott fel a díjjal a kezében a színésznő, akit Rose Byrne, Kate Hudson, Renate Reinsve és Emma Stone mellett jelöltek. „Szeretlek, és még több gyereket akarok tőled” – szólította meg férjét, majd megköszönte a díjat kislányának is, „noha még csak nyolchónapos és valószínűleg épp tejről álmodik”.
Jessie Buckley
Patrick T. Fallon / AFP
Rendkívül hamar, három és fél óra után el is jutottunk az est fénypontjáig, a legjobb film díjáig, amelyet Nicole Kidman és Ewan McGregor adott át az est nagy győztese, az Egyik csata a másik után alkotóinak. „Nincs legjobb, csak jók, de örülünk, hogy a részesei lehetünk mindennek” – mondta Paul Thomas Anderson író-rendező, majd közölte: „Micsoda este ez, srácok, igyunk meg egy Martinit!” És milyen igaza van!
De mielőtt még tényleg véget ért volna a gála, egy meglehetősen morbid, utolsó viccel ért véget a közvetítés: Conan O’Brien újrajátszotta az Egyik csata a másik után utolsó jelenetét, amelyben Sean Penn azt hiszi, hogy végre felvételt nyer a Ku Klux Klanhoz hasonló társaságba, azonban… Valami olyasmi történik, amit nem spoilereznénk el, nézzék meg a filmet. O’Brien verziójában azt hitették el a műsorvezetővel, hogy kinevezték örök életre az Oscar-gálák vezetőjének.
A mai teljesítményére visszagondolva kimondhatjuk: nem is járnánk olyan rosszul vele!
Borítókép: Leonardo DiCaprio és Chase Infiniti az Egyik csata a másik után Oscar-díjának átadásakor. Fotó: Patrick T. Fallon / AFP
