Normális vagy című legújabb könyvében Máté Gábor orvos talán még a szkeptikusokat is meggyőzi arról, hogy nem hiábavaló időtöltés elemezni a múltat, feltárni a mozgatórugókat, megérteni és elfogadni régvolt érzelmeket. Mindez megváltoztathatja ugyanis a jelenünket.
Amire nem emlékszünk, az nem is fáj – ennek a tévhitnek a lerombolására vállalkozik a neves pszichoanalitikus, Galit Atlas az Érzelmi örökség című könyvében. A generációkon át romboló traumákat már jó ideje vizsgálja a tudomány, a szerző most arra biztatja az olvasóit, hogy ők maguk is vizsgálják meg a múlt sérelmeit, sok esetben ugyanis az érzelmi örökség kibontása a záloga annak, hogy aktív cselekvőként alakítsák a sorsukat. Nemcsak magukért, hanem a következő generációkért is.
Az egyéni terápia létjogosultsága mellett a csoportos forma ugyanolyan hatékony, néha még előnyösebb is.
Ha szeretnénk tudni, honnan jöttünk, milyen értékeket hagytak ránk idősebb családtagjaink.
Hogy miképp lát minket a partnerünk, vagy miképpen látjuk mi őt, csak kismértékben függ attól, milyenek is vagyunk mi ketten. Sokkal inkább befolyásolja az, hogy milyen a kötődési stílusunk.
Sokszor azért létesítünk kompromisszumkapcsolatokat, mert rettegünk az egyedülléttől. Ha azonban meg tudnánk szeretni ezt az állapotot, vagyis önmagunk megismerése által önmagunkat, többé nem a félelem hajszolna a választásainkba. És akkor egyedül nyugodtabbá, békésebbé, józanabbá válnánk, mint a következő párkapcsolatban.
Mit tegyen a szülő, ha észreveszi, hogy serdülő gyermeke szándékosan sebet ejt önmagán? Mi az, ami segít, és mi az, ami nem?
Egy párkapcsolatot folyamatosan ápolni kell.
Értékes kapcsolataink kialakítása nagyban függ énképünktől, ugyanakkor stabil viszonyaink megerősítik a pozitív önértékelést.
Hogy hosszú távon is megmaradjon a motiváció, nem elég a jó fizetés – az elismerés ugyanolyan fontos.
Kevesebb szemét, több szervátültetés – sok mindent el lehet érni a megfelelő alapbeállításokkal.
A művészetpszichológia több mint egy évszázada foglalkozik az alkotó–alkotás–befogadó hármassal. De mi történik, ha az alkotó és befogadó ugyanaz a személy? Ráadásul nem is művész, hanem valaki, aki terápiás céllal veti papírra az érzéseit, gondolatait?
Miután elkezdtünk találkozgatni szívünk választottjával, érdemes figyelnünk a másik reakcióira, nehogy túl későn ébredjünk fel: rossz lóra tettünk.
Legyen szó munkahelyi, alkotói, akár szabadidős célról, nem mindegy, hogyan állunk hozzá.
Ha sokat hallottuk már, hogy mekkora áldozatok vagyunk az életben, akkor úgy érezzük egy új helyzetben is, hogy hűnek kell lennünk ahhoz, amit már oly sokan tudnak rólunk. Ugyanez fordítva is működik. A jó történetek köteleznek a jóra, és egyre jobbá tesznek bennünket.
A gyermek folyamatos kíváncsiságát, miértjeit nem lehet kielégíteni természettudományos ismeretekkel. A mesék adnak lehetőséget arra, hogy otthonosan érezhesse magát a számára rejtélyekkel teli világban.
Problémák vannak egy kollégával? Feldühítette a főnöke?
Az alábbi kérdések segítenek eldönteni. Gondoljuk végig szülőként a saját motivációnkat a lehető legőszintébben!
