Magyarországon az orosz-ukrán háború megosztóbb politikai kérdés, mint másutt Európában, a többi tagállamban jószerével szó sincs arról, hogy ne támogatnák Ukrajna háborús erőfeszítéseit vagy akár jövőbeni uniós csatlakozását. Az EU-ban tartózkodó ukrán menekültek kérdése már nem számít tabunak. Míg körülbelül egy évvel ezelőtt nem volt egyszerű olyan politikust találni, aki ellenezné az ukrán menekültek megsegítését, mára a közép-európai szélsőjobbon egyre többen gondolják, hogy a menekültek túlterhelik országuk szociális ellátórendszerét, visszaélnek vele.
Lengyelországban 2024. augusztus 25-én Karol Nawrocki lengyel elnök megvétózta az ukrán állampolgároknak nyújtott segítségről szóló törvény módosítását. Nyilvánosan indokolta döntését, hangsúlyozva, hogy elvárta a kormánytól: a törvényben szerepeljen egy olyan rendelkezés, amely szerint családi pótlék csak azoknak az ukrán állampolgároknak járhat, akik dolgoznak és adót fizetnek Lengyelországban.
„Először Lengyelország, először a lengyelek”
– mondta Nawrocki, aki szerint „az ukrán állampolgároknak nyújtott segítségről szóló törvény nem tartalmazza ezt a korrekciót. (…) Ehhez nem járulok hozzá. Az Először Lengyelország, először a lengyelek nem pusztán kampányszlogen” – mondta, kampányígéretére utalva.
Egy Deloitte-jelentés szerint, amely a Lengyel Nemzeti Bank adataira épül, a Lengyelországban élő ukrán állampolgárok 78%-a foglalkoztatott. Az ukránok 15 milliárd zlotyval (1370 milliárd forint) járultak hozzá a lengyel költségvetéshez, és 2,7%-kal növelték a GDP-t. Ezzel szemben az ő számukra biztosított támogatás mindössze 2,8 milliárd zlotyba (256 milliárd forint) került Lengyelországnak.
Nawrocki ebben a kérdésben hasonló álláspontot képvisel, mint a Konfederacja politikusai, akik rendszeresen ilyen követelésekkel lépnek fel. Mint kiderül, ez jellemző más, hasonló ideológiai és programatikus irányultságú politikai pártokra is Európában.
Csehországban Andrej Babiš pártja, az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) a múlt héten rendezett parlamenti választás kampányában arról beszélt: „A kormány bevezeti a szülési szabadságot az ukrán nőknek. Jól hallották. Tehát semmi a cseh anyáknak, minden az ukrán nőknek.”
A cseh társadalomban két széles körben elterjedt mítosz él, amelyet a populisták és a szélsőjobboldal erősít. Az egyik szerint az ukrán menekülteket jobban kiszolgálja az állam, mint a cseh állampolgárokat.
A másik szerint az ukránok annyira tehetősek, hogy nincs szükségük segítségre, vagy hogy olyan régiókból érkeztek, ahol valójában nem dúl a háború.
Az első mítosz valószínűleg abból fakad, hogy az orosz teljes körű invázió kitörése utáni első évben a cseh állam különösen aktívan segítette az ukrán menekülteket. Ingyenesen utazhattak vonatokon és buszokon, gyermekeik számára biztosították a férőhelyet az iskolákban, és azok, akik ukrán családokat fogadtak be, állami kompenzációt kaptak, amely szinte megegyezett a szállodai tartózkodások piaci áraival. Sokan a cseh társadalomban azt hiszik, hogy az ukránok ma is élvezik ezeket a kedvezményeket.
Az ANO, az SPD és a Stacilo („Elég”) párt politikusai is erre a témára építenek. A kampány során Tomio Okamura pártjának tagjai arról beszéltek, hogy minden ukrán menekültet ki kell toloncolni, kivéve azokat, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Babiš e kérdésben valamivel mérsékeltebb. Ő „csak” azokat küldené el Ukrajnából, akik egyáltalán nem dolgoznak: szerinte akik részmunkaidőben dolgoznak, azok maradhatnak Csehországban. Emellett ígéretet tett arra, hogy az ukránok semmilyen körülmények között nem részesülhetnek előnyben a csehekkel szemben.
A tények azonban cáfolják azt a narratívát, hogy az ukránok jobb szociális körülményeket élveznének.
Jelenleg 373 ezer regisztrált ukrán menekült él Csehországban, közülük azonban csak 89 ezren kapnak támogatást. A támogatottak fele gyermek, egyharmaduk nyugdíjas, továbbá fogyatékkal élők és anyasági ellátásban részesülő nők. A menekültek fele dolgozik Csehországban, és semmilyen támogatást nem kap. Azok esetében, akik kapnak támogatást, az ellátás összege 180 euróval egyenértékű, ami 10 euróval kevesebb, mint a cseh munkanélküliek által kapott minimális juttatás.
Romániában a politikusok még nem ültek fel a menekültellenes vonatra, amit magyarázhat, hogy a INSCOP kutatóintézet által készített friss felmérés szerint Romániában a megkérdezettek mindössze 21%-a tekinti jelentős fenyegetésnek az ukrán bevándorlókat. Ugyanakkor ott is érzékelhető a közvélemény elmozdulása az ukránokkal szemben.
Míg 2023 szeptemberében a románok 64%-a gondolta úgy, hogy Oroszországnak ki kell vonnia hadseregét Ukrajnából, és vissza kell adnia az elfoglalt területeket, addig ez az arány mostanra 56%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan nőtt azok aránya, akik szerint az elfoglalt területeket át kell engedni Oroszországnak: két évvel ezelőtt még csak 24% vallotta ezt, ma már 33%.
„Ha ez a trend folytatódik, ezek az arányok valószínűleg meg fognak fordulni, bár erre nincs garancia. Az orosz propaganda továbbra is rendkívül agresszív, és azok, akik támogatják – politikai hovatartozástól függetlenül – nagyon hangosak” – mondta Remus Stefureac, a kutatást végző INSCOP Intézet alapítója.
Véleménye szerint az a 21%, amely jelentős fenyegetésnek tartja az ukrán bevándorlást, vonzó célponttá válhat a szélsőséges pártok számára. Stefureac úgy látja, hogy ők eszközként szolgálhatnak a hatalomra törő pártok kezében.
A cikk a PULSE újságírói együttműködés keretein belül készült. Közreműködők: Michał Kokot (Gazeta Wyborcza, Lengyelország) Petr Jedlička (Denik Referendum, Csehia), Moravecz Kata (EUrologus/HVG, Bécs)
Nyitókép: ukrán menekültek a berlini főpályaudvaron 2022 márciusában. Fotó: AFP
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
