A november 10. és 21. között zajló klímatárgyalásokon 193 ország küldöttjei vesznek részt, és a mögöttünk álló év mutatói súlyos kudarcokat, válságokat jeleznek. 2024 márciusa és 2025 februárja között az erdőtüzek világszerte több mint 3,7 millió négyzetkilométer erdős területet pusztítottak el. Ez azt jelenti, hogy egy India területénél valamivel nagyobb térség vált egyetlen év alatt pusztasággá. Az éves szén-dioxid-kibocsátás pedig 9 százalékkal haladta meg a húszéves átlagot, ami – figyelmeztet friss jelentésében az Environmental Justice Foundation – több mint aggasztó.
Az idei klímacsúcs helyszíne egy olyan brazíliai kisváros, amely nemzetközi tárgyalásokra és konferencia-résztvevők tömeges fogadására helyhiány miatt alig alkalmas, de „az Amazonas kapuja”-ként ismert, és szimbolikus jelentőséggel bír. A belémi klímacsúcs szembesít azzal, hogy milyen erdőkatasztrófákkal küzd Brazília. Csak tavaly 1,7 millió hektár erdőt vágtak ki az amazonasi őserdők térségében. Brazília most azzal kísérletezik, hogy gazdaságilag észszerű erdővédelmi mechanizmus lépjen életbe, erre tesz kísérletet a Mindörökké trópusi erdők (TFFF) költői című cselekvési program. Ez egy olyan, 125 milliárdos befektetési alapot jelent a brazil kormány tervei szerint, amely vegyes finanszírozással működik, a társuló országok befizetésével, magánbefektetők tőkéjével. Ebből az összegből hívhatnak le támogatásokat a trópusi országok azért, hogy az erdőirtás mértékét fél százalék alá szorítsák, és alternatívát kínáljanak az erdős területek mezőgazdasági művelése helyett.
Nemcsak az erdőirtás terén születtek negatív rekordok, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2025-ös kibocsátási résjelentése arra figyelmeztet, hogy az ütemezettnél gyorsabb a globális hőmérséklet-emelkedés. A korábbi előrejelzések erre a századra 2,3-2,5 °C hőmérséklet-emelkedést modelleztek, ehhez képest a jelenlegi mérések szerint az értékek elérik a 2,8 °C-ot. És ehhez vegyük hozzá, hogy a Párizsi Megállapodás tíz évvel ezelőtt a globális felmelegedés célértékét 1,5 °C-ban határozta meg.
Az EU klímaügyi miniszterei november 5-én fogadták el az új, jelentős kompromisszumok szerint meghatározott klímacélt. A tervek szerint 2040-re az EU az 1990. évi szinthez képest 90 százalékkal csökkenti majd az üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Bár a fő célkitűzés formálisan változatlan marad, a tervezet mindössze 85%-os Unión belüli kibocsátáscsökkentést rögzít, és lehetőséget ad arra is, hogy ez az arány még ennél is alacsonyabb legyen. Az EU kollektíven akár 5 százalékpontot is kiszervezhetne úgynevezett szén-dioxid-kreditek vásárlásával más országoktól – a tervezet pedig már nem csupán lehetséges opcióként említi ezt, hanem kifejezetten rögzíti az Unión belüli 85%-os csökkentés céltartományt. Olaszország ellenzi a belső égésű motorok 2035-ös kivezetését, és azt kéri, hogy a bioüzemanyaggal működő motorok továbbra is essenek kivétel alá.
Lengyelország kérésére egy évvel elhalasztanák az új, közlekedési és fűtési üzemanyagokra vonatkozó szénadó bevezetését – pedig ez kulcsfontosságú lenne az EU 2040-es klímacéljának teljesítéséhez.
Mathieu Mal, a brüsszeli környezetvédelmi hivatal (European Enviromental Bureau, EEB) klímapolitikai szakértője arra figyelmeztet, hogy a mostani túl engedékeny megállapodás helyett az EU-nak inkább példát kellene mutatnia. „Ha nem állapítunk meg legalább 90%-os nettó kibocsátáscsökkentési célt, amelyet saját határainkon belül tartanunk kell, az EU a hitelességét és azt kockáztatja, hogy késlelteti az átálláshoz szükséges létfontosságú beruházásokat.”
Európa magát lövi lábon az időhúzással
Olyannyira engedékeny az Unió önmagával szemben, hogy a kibocsátást és a kereskedelmet összehangoló mechanizmust (ETS2) a tervezettnél egy évvel később vezetik be, csak 2028-ban. Ez a rendszer a fűtés és a közúti közlekedés kibocsátásait szabályozza, ami bizonyos mértékű üzemanyag- és rezsiköltség-emelkedéssel járna együtt. A halasztást elsősorban a közép-európai országok sürgették, mert a szigorodás a lakossági költségek növekedésével járna.
Luke Haywood, aki szintén az EEB munkatársa, emlékeztetett, hogy egyéves késedelemmel indul a villamosenergia-ágazatra, az energiaigényes iparágakra és az Európában (európai vagy nem európai) működő valamennyi légitársaságra kiterjedő „cap and trade” szabályozó mechanizmus, az ETS2 is. „Az ETS2 a politikai lókupeckedés áldozatává vált, és az EU nem méri fel megfelelően ennek a következményeit.” A szakértő úgy véli, az intézkedéssel újabb haladékot kap a fosszilisüzemanyag-felhasználás, veszélybe kerülnek viszont az átállást célzó beruházások. Az egyéves halasztás miatt körülbelül 10 milliárd euróval kevesebb áll majd a felhasználók rendelkezésére a szociális éghajlat-politikai beruházásokra (kiesik az ETS2 kései indítása miatt be nem folyó összeg).
A hatékony európai klímapolitikát nehezíti az ukrajnai háború, illetve a háború árnyékában folyó védelmi és hadászati beruházások növekedése, a globális kereskedelmi verseny felgyorsulása (elsősorban a kínai termékek megjelenése az uniós piacokon) is.
A célok megtartása továbbra is létkérdés a klímapolitika tekintetében
Ennek ellenére – a már fentebb idézett résjelentés szerint – kellő politikai akarattal akár pozitív fordulat is bekövetkezhet. „A nagy kibocsátáscsökkentéshez szükséges alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák már rendelkezésünkre állnak. A szélenergia és a napenergia fejlesztése virágzik, egyre kisebbek a bevezetés költségei. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség felgyorsíthatja az éghajlat-politikai intézkedéseket, ha úgy dönt” – figyelmeztetnek a szakértők. Kaisa Kosonen, a Greenpeace Nordic vezető politikai tanácsadója úgy fogalmaz: „Még mindig van választásunk: még mindig létezik egy út, amelyen elkerülhetjük a legrosszabb éghajlati katasztrófákat, ha megvédjük a Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os felmelegedési határértékét”.
Folk György (EUrologus/HVG, Brüsszel). Ez a cikk a PULSE project európai újságírói együttműködés keretében íródott. Közreműködők: Lola García-Ajofrín, (El Condifencial, Spanyolország), (Sebastian Pricop, Hotnews, Románia), Justė Ancevičiūtė (Delfi, Litvánia).
Nyitóképünkön: Az erdők védelméért, a területi jogokért és a klímavédelmi felelősségvállalásért tüntetők felvonulása az ENSZ COP30 konferenciájának otthont adó Belémben 2025. november 13-án, a tizenkét napos tanácskozás negyedik napján. Fotó: MTI / EPA-EFE / André Borges
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
