Amikor Bush elnök - újraválasztása esetére - kisebb költségvetési deficitet, olcsóbb egészségügyi ellátást és növekvő foglalkoztatottságot ígér, kihívója, John Kerry rákérdezhet, hogy ebből mit valósított meg az elmúlt négy évben? Miközben idén 1,5 millióval több munkahely jött létre, ez még mindig csaknem 600 000-el kevesebb, mint amikor 2001 januárjában Bush hivatalba lépett. Herbert Hoover 1929-33-as terminusa óta minden bizonnyal Bush lesz az első, akinek „regnálása” alatt csökkent a munkahelyek száma.

Ráadásul Bush komoly többletbevételt ígérő költségvetést vett át: 2002-re 300 milliárd dolláros többletet jósoltak, ehelyett 157 milliárd dolláros lett a hiány, amely erre az évre már 422 milliárdra szökkenhet, ezzel az USA történetének rekorddeficitjét fogja elérni. Ami a betegellátást illeti, 45 millió amerikai még mindig biztosítás nélkül él, az egészségügyi költségek pedig gyorsan nőnek; a biztosítási díjak tavaly az inflációt ötszörösen meghaladó mértékben, 12 százalékkal emelkedtek.

A Kerry-vel folytatott vitákban Bush hivatkozhatott arra, hogy szeptember 11. alaposan felborította az amerikai terveket, ezzel együtt a költségvetést. Az USA háborúban áll ma is, a terrorizmust kell legyőznie, ez pedig áldozatokkal jár. Nagyszabású, főként a vagyonos réteget és a vállalatokat preferáló adóvágási programját pedig – híven a konzervatívok ideológiájához – azzal indokolta, hogy arra a gazdaság élénkítése miatt volt szükség. Ám miközben a szövetségi bevételek visszaestek, az afganisztáni, az iraki háború költségei, a honi védelem kiadásai többszáz milliárdot emésztettek fel.

Mindkét jelölt szorgalmazza az adók további lefaragását, jóllehet Kerry az évente legalább 200 000 dollár jövedelemmel rendelkező rétegre újra kivetné a korábbi adókat, viszont állandósítaná Bush adócsomagját a kisebb jövedelműek vonatkozásában, és további adókönnyítéseket adna a befektetőknek a kisvállalkozóknak, illetve az iparvállalatoknak. Kerry négy, Bush öt év alatt csökkentené felére a 400 milliárd fölötti éves költségvetési hiányt.

A független elemzők egyiküknek sem hisznek. Kerry egészségügyi terve (27 millió szegényre terjesztené ki a betegbiztosítást), oktatási és munkahely teremtő programja legalább 1000 milliárd dollárba kerülne, de lehet, hogy ennek a duplájába, állítják. Bush sem marad el az ilyenkor szokásos ígéreteivel; tíz év alatt mintegy 580 milliárd dollárt (ellenfele 650 milliárdot) szánna az egészségügy reformjára, illetve olcsóbbá tételére.

A múlt heti tévévitában parázs vita bontakozott ki azokról az olcsó, Kanadából beszerezhető generikus gyógyszerekről, amelyeket a jelenlegi törvények miatt csak illegálisan hozhatnak be a betegek. Bush szerint kockázatos az internetes vásárlás, mert orvosi ellenőrzés híján lehet a gyógyszerekhez hozzájutni, míg Kerry szerint a republikánusok csak az amerikai gyógyszeripari konszernek érdekeit védik, nem akarják letörni az árakat az olcsóbb importtal. Bush programjában egyébként szerepel az orvosi műhibákra hivatkozó perek visszaszorítása, e perekben ugyanis horribilis pénzeket fizettetnek az orvosokkal, és ők a biztosítási költségeket ráterhelik a betegekre.

Beruházásösztönzéssel, a tevékenységüket külföldre helyező vállalatok adókedvezményeinek megvonásával és a vállalatok által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás egy részének átvállalásával Kerry – elnökként - 10 millió új munkahelyet akar teremteni a következő négy évben. (Bush korábban adókedvezményt adott azoknak a multiknak, amelyek hazahozzák nyereségüket, ezzel azonban – bírálói szerint – azokat segítette, akik külföldre viszik a munkahelyeket). Bush nem mond konkrét számot, de a foglalkoztatottság további növelését ígéri, többek között a felnőtt oktatást támogatásával.

A két elnökjelölt gazdasági programját végigolvasva, nem találni igazán komoly különbséget. Mindkettő programjában kiemelt szerepet kap az oktatás, az egészségügy, illetve a munkahelyteremtés támogatása. Az igazság az, hogy a 11 000 milliárdos robusztus amerikai gazdaság „tankhajóját” amelynek irányát megszabja az USA 130 millió dolgozójának tevékenysége, a demográfia és technológia hosszú távú trendje, továbbá a kereskedelem, a beruházások, és a fogyasztói kiadások óriási pénztömeg-mozgatása, ezt a tankhajót nemigen képes eltéríteni egyetlen személy, még akkor sem, ha ő az Egyesült Államok elnöke.