Erényből szükség

Miniszteri dicséretben részesült a múlt héten az a hét ember, aki Magyarországot képviselte a földrengés sújtotta iráni Bám város mentési munkálataiban. Az orvosoknak, mentőápolóknak, továbbá Szenczy Sándornak, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány elnökének és egyik munkatársának az egészségügyi miniszter által átnyújtott elismeréshez fejenként nettó 122 ezer forint pénzjutalom is párosult.

A speciális mentőszolgálatoknak nyújtott állami apanázs mindig is ilyen esetleges volt; az iráni munkálatokban részt vevő Magyar Speciális Mentők Egyesülete (MSME) például a 2001-es nagy tiszai árvíz idején részesült a Belügyminisztériumtól (BM) 5 millió forintos, másfél évvel ezelőtt pedig a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságától (OKF) 2,5 millió forintos támogatásban - tájékoztatta a HVG-t Pavelcze László, az MSME elnöke. A szintén kitüntetett Pavelcze civilben a Samaritanus Mentőszolgálat Kft. ápolója, ellenőrzési osztályvezetője, a székesfehérvári tűzoltóság sajtószóvivője, "mellesleg" az Iránt megjárt magyar csoport vezetője.

A december 26-ai földrengést követően a szeretetszolgálattal együtt azonnal felajánlották, hogy kutató-mentő csoporttal a helyszínre sietnek. Erre azonban az irániak nem tartottak igényt - legalábbis az MSME hivatalosan ezt a tájékoztatást kapta az OKF-től. Ugyanezt erősítette meg a HVG-nek Géczi Gyula, Magyarország teheráni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és civil információik alapján Szenczy Sándor is. Arról, hogy az irániak a magyaroktól kizárólag orvosi-ápolási segítséget várnak, azt követően kapták az értesítést, hogy cseh kollégáikkal már megegyeztek: egy Prágából induló géppel együtt utaznak Teheránba. Így a közös kiutazás elmaradt, mint ahogy a miskolci Spider Mentőcsoporttal együttesen egy angol cégtől tervezett chartergép bérlése is; az utóbbi azért, mert a repülőtársaság menet közben a többszörösére srófolta fel az árat. Végül a magyar alakulat kiutazásakor már eltelt az a 72 óra, amelyen belül a katasztrófaelhárítási szakemberek szerint a hasonló - a Richter-skála szerint 6,6-os - erősségű földrengést követően egyáltalán esély lehet túlélők megtalálására. "A svájci kutyás mentők aznap utaztak haza, amikor a magyar csapat megérkezett" - mondta a teheráni ügyvivő. Igaz, a tények végül rácáfoltak a szakértői véleményekre, hiszen egy csaknem százéves asszonyt nyolc nappal a katasztrófa után sikerült csodával határos módon előhozni a romok alól. A székesfehérváriak az utazással együtt egy hetet voltak távol, ebből a katasztrófa helyszínén mindössze négy napot töltöttek. A nemzetközi mentőcsapatok munkáját az ENSZ szervezete, az Office for the Coordination of Humanitarian Affairs (OCHA) hangolta össze, s miután a városban három központi mobil kórházat felállítottak, a magyarok - és Géczi Gyula tájékoztatása szerint több náció velük együtt távozó csapatainak - munkájára már nem volt szükség.

A héttagú csoport kiutazási és iráni tartózkodásának költsége 2 millió forint alatt volt; a kiadások alacsonyan tartásához az is hozzájárult, hogy a Malév nem kért pótdíjat a mintegy 2,5 tonnányi felszerelésért. Összességében egyébként a csapat - a BM-től orvosi felszerelésekre kapott 5 millió forinttal együtt - 12 millió forint értékű műszert, gyógyszert, kötszert adott távozása előtt a Nemzetközi Vörös Félholdnak. Az utat, illetve a segélycsomagot a Baptista Szeretetszolgálat, a BM Központi Kórháza, az Erzsébet Kórház, továbbá a Samaritanus Mentőszolgálat finanszírozta. A 85 százalékában elpusztult, a törmelékek miatt "térdig érő" Bám városban a csoport tagjainak legmegrázóbb élménye az 1800 férőhelyes árvaházban tett látogatás volt. Hazaérkeztük után a Baptista Szeretetszolgálat jelképes örökbefogadási programot indított: cégek és magánszemélyek felajánlásait várják, hogy egy éven keresztül havi 3 ezer forinttal támogassák az iráni árvákat. Lapzártánkig 1300 támogatót regisztráltak.

Jótékonyságból, jobbára aprópénzből: a magánszemélyek adójából felajánlott 1 százalékokból, a cégek támogatásából tartják fenn magukat a speciális mentők, nagy ritkán az önkormányzatoktól is csurran-cseppen valami. Az 1997-ben alakult MSME munkájában jelenleg hatvanan vesznek részt; december végén még 270-en voltak, de a többségnek forráshiány miatt búcsút kellett mondani. Noha a munkát - például vízi, légi, hegyi mentést - mindenki ingyen végzi, nincs pénz arra, hogy mindenkit ellássanak a szükséges felszereléssel, és a korábban 35 darabból álló járműparkot is ötdarabosra apasztották. A feladat jellegétől függően egy ember teljes védőfelszerelése (például a lángálló ruha, a sisak, a bakancs, a védőkesztyű) legalább 800 ezer forint - állította Pavelcze. A rádiós maszkkal is ellátott, az árvizek idején gyakori tífusz ellen biztonságot nyújtó búvárfelszerelés ára 1,5 millió forintnál kezdődik. Emellett a munkához szükséges biztosításokat, oltásokat sem adják ingyen. A speciális mentők orvosokból, búvárokból, vegyészekből, alpinistákból, statikusokból, kutyavezetőkből, tolmácsokból és "normál" mentősökből verbuválódnak. Volt, akit ki akartak rúgni állásából, mert a mentés miatt nem tudott bemenni a munkahelyére, de a legtöbb helyen megértik, hogy a riasztásra azonnal indulni kell; ilyenkor rendkívüli szabadságot kérnek, és általában akad kolléga, aki beugrik helyettük - summázta több év tapasztalatát a szintén kitüntetett Papp István Gyula, a nyíregyházi Jósa András Kórház részlegvezető főorvosa.

Több kontinensen 13 külföldi mentésben vettek részt a székesfehérváriak, földrengéseknél, földcsuszamlásnál, hegyi mentésnél, bányaomlásnál, buszbalesetnél. Magyarországon mindkét alakulat épületomlások, robbanások vagy más okok miatt eltűnt, élő és halott személyek felkutatására szakosodott, emellett baleseteknél is segédkeznek. Az MSME a pénzszűke miatt arra kényszerült, hogy országos szervezetét felszámolja, tevékenységét Fejér megyére korlátozza. Ez azonban csak azt jelenti, hogy az ország más részein nincsenek egységeik, de katasztrófa esetén azért pár óra késéssel a helyszínen lehetnek.

MOLNÁR PATRÍCIA