"Ha valaki betér egy gyorsétteremlánc bármelyik üzletébe, tudja, hogy nem csupán a külsőségek, hanem a kiszolgálás és az étel minősége is a megszokott lesz. Ehhez hasonló rendszert képzeltünk el mi is, amelyben a beteg az átlagosnál jobb körülményekre, gondosabb ellátásra számíthat abban a háziorvosi vagy szakorvosi rendelőben, amely az EMI, vagyis az Egészségügy Minősége emblémát viseli" - magyarázza a HVG-nek Kollai Balázs, a Magyarországi Praktizáló Orvosok Szövetségének (Maposz) elnöke, mire is kell gondolni egy gyógy-franchise-hálózat szervezésénél. A Maposz, amely a legnagyobb létszámú hazai civil orvosszövetség, három évvel ezelőtt kezdte el kidolgozni annak feltételrendszerét, ki nyerhet felvételt a minőségi rendelők klubjába. Tagnak lenni egy "elit" klubban persze nem csupán dicsőség, hanem a szervezők szerint anyagi előny is, ám ez a jelek szerint még várat magára.

A kezdeményezést már tavaly tavasszal üdvözölte az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), hozzátéve azonban, hogy ha a minőségbiztosítási rendszer kétszáz-háromszáz alapellátási praxisban beválik, a kiterjesztéséhez 2004-től akár pluszfinanszírozás is szóba jöhet. Úgy tudni, eredetileg már a tavalyi évre is el volt különítve e célra 1 milliárd forint, de ezt aztán "elvitte" az egészségügyi béremelés. Most 1,6 milliárd forintos a büdzsé, s ennek feléből a Pusztai Erzsébet nevével fémjelzett, a korábbiaknál "ésszerűbb" - vagyis az OEP-nek olcsóbb - gyógyszerrendelési szokások kialakítását ösztönöznék. A fennmaradó 800 millió forintból jutna az EMI-re is. Az összeg nagysága persze annak függvényében változik, hány rendelő lép be a franchise-rendszerbe, és közülük hány teljesíti maradéktalanul a minőségi kívánalmakat.

"Pénzről szó sem eshet addig, amíg jogszabály nem rendelkezik arról, milyen feltételek teljesítésére, milyen ellenőrzés mellett, mennyit fizethet az OEP" - mondta a HVG kérdésére Kőrösi László, az egészségbiztosító finanszírozási főosztályvezető-helyettese. Márpedig ilyen jogszabály nincs, jóllehet Rácz Jenő, az ESZCSM helyettes államtitkára szerint a Maposz kezdeményezése csak egy a minőségbiztosítási törekvések közül. Az irányított betegellátási modellben részt vevő háziorvosok - hozzájuk összesen 1 millió páciens tartozik - szintén részletesen kidolgozott minőségi követelmények szerint dolgoznak. "Arra azonban törekedni kell - mondta a helyettes államtitkár -, hogy az ország további 9 millió lakosa számára is minél színvonalasabb legyen az alapellátás."

Mivel a minisztérium épp a költségvetési megszorítások mértéke miatt aggódik, egyelőre papíron marad az az elképzelés, hogy a legjobban teljesítő rendelők havi 50 ezer forintos OEP-többletre számíthatnak, amelynek egyharmadát a rendelő további csinosítására, felszerelésének tökéletesítésére kell fordítaniuk, a többi azonban nem lenne megpántlikázva, felhasználásáról az orvosok szabadon dönthetnének.

Eddig 136 orvos jelezte, csatlakozna a minőségi klubhoz, és 43 rendelőben meg is tették az első lépéseket. A 6 ezres lélekszámú, Balaton közeli kisváros, Polgárdi rendelőjében Beh József háziorvos asztalán már ott sorakoznak az EMI prospektusai: rövid bemutatkozó az orvosról és asszisztenséről, a szükséges tudnivalók a rendelési időről, a székesfehérvári szakrendelőkről, patikákról, beutalókról, ügyeletről és a fontos telefonszámokról. Külön útmutató dukál a betegeknek arról, milyen gyógyszereket és hogyan kell szedniük. Így egyetlen papíron, áttekinthető módon szerepel minden, amit a betegnek otthon vagy más orvosnál tudnia kell, de van még a kínálatban betegtájékoztató az allergiáról és a memóriazavarról is.

"A minőségbiztosítási rendszer egyik legfontosabb kelléke az előjegyzési lap - mutatja Beh doktor az asszisztensnő asztalán fekvő, előre megvonalazott táblázatot. - Aki időpontot kér, kap egy sorszámot, a várószobában ugyanez a táblázat ki van függesztve. Azon látható, mely időpontok foglaltak, így aki ott ül, láthatja, hogy mondjuk a 11 órára érkező páciens nem protekciós, hanem övé a 4-es sorszám. Ezzel a megoldással nem fosztjuk meg azokat sem az élvezettől, akiknek a posta és a bolt mellett az orvosi rendelő a társadalmi élet egyik fontos színhelye, ugyanakkor azok is elégedettek lesznek, akiknek sietősebb." Így a betegeknek nem kényszer, hanem előnyös lehetőség a változtatás, hiszen sokan - félreértve Csehák Judit korábbi miniszter rendeletét a háziorvosi rendelőkben a kötelező időpontadásról - attól tartottak, hogy sürgős esetekben is egy-két napos várakozás után kerülhetnek csak a családorvos színe elé.

A betegek jobb tájékoztatása mellett a rendszerben részt vevő orvosok a szűrést és az ezt követő gondozást jól dokumentálva és utóbb ellenőrizhetően látják el. Aki belép a rendelőbe, annak kötelezően meg kell mérni a vérnyomását, és az adatot rá kell vezetni a kartonjára. Az 50 év feletti, túlsúlyos pácienseknek a vércukorszintjét, a tartósan köhögő dohányosoknak pedig a tüdejét kell rendszeresen megvizsgálni. Más kérdés, hogy az egészségügyi törvény értelmében ez amúgy is kötelessége lenne a háziorvosoknak, ám az is igaz, hogy a teljesítését az OEP egyelőre nem kéri számon tételesen, de ellenértéke benne foglaltatik a háziorvosi praxisok finanszírozásában.

A Maposz minőségbiztosításának érdekessége, hogy az ellenőrzést a "rendszergazda" vállalta magára: az orvosszervezet munkatársai négy-hat havonta felkeresik a hálózathoz csatlakozott összes rendelőt. Persze - teszik hozzá - ha az OEP pénzt is adna, bizonyára nem mondana le az ellenőrzés jogáról sem. Egyelőre azonban az orvosklub csak a szponzorokra, köztük gyógyszergyárakra, olcsóbb telefonálást és kedvezményes benzinvásárlást nyújtó cégek nagyvonalúságára számíthat.

GÁTI JÚLIA