Pálinkás József, az MTA elnöke. Globálisan értelmezhető © MTI - Bruzák Noémi

Nemrég még azt mondták a kutatók, hogy a laboratóriumuk a világ, de ma már fordítva igaz, az egész világ a laboratórium – figyelmeztetett a fontos változásra, a kutatás, a fejlesztés, az innováció globális voltára Bendzsel Miklós.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vitatkozott azzal a nézettel, hogy az innováció sikere a lineáris modellben rejlik. Szerinte túlzott leegyszerűsítés, és nem is igaz, hogy csak az lehet sikeres, ha az alapkutatást egy folyamatban követi az alkalmazott kutatás, a fejlesztés, a gyártás, az értékesítés. A sikeres innovációnak sok más formája lehetséges, a kutatóhelyek különben sem úgy működnek mint a vállalatok – jegyezte meg.

Ugyanakkor sürgette, hogy az akadémia ismerje meg a nagyvállalatok kutatási, fejlesztési igényeit, és ezek a cégek is legyek tisztában az akadémia tudományos kapacitásaival. Ugyanez elvárható lenne a kis és közepes cégek viszonylatában is. Bár itt megjegyezte, hogy a magyarországi kis cégek reálisan főként csak arra törekedhetnek, hogy a nagyobb vállalatok beszállítóiként legyenek részesei a nemzetközi innovációnak. Az innováció ma már elsősorban csak nemzetközi, globális szinten értelmezhető – hangsúlyozta az akadémia elnöke.

Pálinkás József szerint új források bevonásával el kellene érni, hogy az alaptámogatások fenntartásával együtt néhány területre koncentrálva – ahol a várható eredmények alapján az megéri – a szakma legjobb magyarországi és külföldi kutatóit is megfizessék.

Drajkó László a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az innovációban nem minden a forrásokon múlik. Szerinte például döntő lehet, hogy miként sikerül menedzselni azokat a 30 év alatti, szakmai elhivatottságuk alapján már-már „őrült” tehetségeket, akik még valami nagyot alkothatnak. A vállalatvezető utalt a mondásra, hogy aki 30 éves kora alatt nem talál ki semmi újat, attól már ezután se lehet ezt elvárni.

Hangsúlyozta: a tudást általában ott értékesítik ahol pénz van, és a pénz többnyire az államnál van, annál az intézménynél amelyiknek fogalma sincs a piacról, a piaci követelményekről. Ez aztán meghatározza a tudás értékesítésének hatékonyságát is.