Mélyponton a magyar gazdaság

Ennél rosszabb adat már aligha jöhet – így reagáltak kormányzati és többnyire elemzői körökben is arra a hírre, hogy a statisztikai hivatal első gyorsbecslése szerint a hazai össztermék (GDP) az idei második negyedévben 7,6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól (az első negyedévben pedig 6,7 százalékkal). A biztató jelek után kutakodók azzal érvelnek, hogy január–márciusban a GDP még 2,5 százalékkal csökkent a megelőző negyedévhez viszonyítva, április–júniusban azonban már „csak” 2,1 százalékkal. No meg azzal kalkulálnak, hogy az őszi hónapok beköszöntével egyre rosszabb lesz a statisztikai bázis, és ahhoz viszonyítva az év hátralévő hónapjaiban a mínuszok is egyre kisebbek lehetnek – hiszen tavaly a gazdaság lassulása már a nyáron elkezdődött.

E statisztikai sajátosságnál több reményt lehet fűzni ahhoz, hogy az uniós adatok már nem annyira drámaiak, mint a korábbi negyedévekben. Az euróövezet GDP-je csupán 0,1 százalékkal mérséklődött a január–márciusi időszak után, és az előző évhez mért visszaesés is csillapodott 4,9 százalékról 4,6-ra (lásd Rügyek a romokon című cikkünket az 59. oldalon). Márpedig a magyar gazdaság teljességgel összenőtt az unióssal, így profitálhat annak esetleges élénküléséből. Másból nem is, hiszen a belföldi kereslet bővítésére a központi költségvetésben nincs forrás. Májusban például az eurózóna ipari termelése valamelyest nőtt áprilishoz viszonyítva, 2,6 százalékos pluszba rántva a magyar mutatót is. S bár júniusban az eurózóna ipara már nem tudta megismételni a májusi teljesítményt, a magyar 1,7 százalékkal tovább bővült. Ezzel együtt is csaknem ötödével termelt kevesebbet, mint 2008 júniusában.

A jászfényszarui Samsung-gyár felűlről. Nekik sikerült, másoknak nem. © Samsung

A húsz legnagyobb magyarországi exportőr több mint kétharmada multinacionális cégek érdekeltsége, közülük az idén csoportszinten csupán a dél-koreai Samsung és a francia Sanofi-Aventis tudta növelni termelését. Mivel a multik honi leányai legfeljebb évente egyszer számolnak be eredményeikről, teljesít-ményükre a nemzetközi mérlegből lehet következtetni. A Samsung idei második negyedéves, 32,5 trillió won értékű árbevétele csaknem 10 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit (1 dollár = 1240 won), a Sanofi-Aventis pedig 14,5 milliárdra tornászta fel a 2008 első félévében elért 13,6 milliárd eurós árbevételét. A magyar gyógyszeripar egyébiránt viszonylag jól tartja magát, az ágazat termelése az első félévben csupán 3 százalékkal csökkent. Nem úgy, mint a feldolgozóipar egésze, amely az első félévben 15 százalékkal termelt kevesebbet, mint egy éve, ami korántsem független attól, hogy a honi termelést meghatározó multik árbevétele nagyot huppant (lásd grafikonunkat).

Az egyik legnagyobb vesztes a feldolgozóipari export negyedét adó járműipar, amelynek termelése egy év alatt harmadával zuhant. Az Audi Hungaria Motor Kft. az év elejétől június végéig 662 ezer motort gyártott, míg egy évvel korábban több mint egymilliót, és a 17 ezer, Győrben szerelt gépkocsi is alig több mint a fele a tavalyinak. Az esztergomi Suzuki idei terve 200 ezer darab, szemben a tavalyi 282 ezerrel, ami szintén nem meglepő, tekintettel arra, hogy a cég európai árbevétele egy év alatt a felére esett vissza. Ötödével csökkent az amerikai General Electric Consumer & Industrial üzletágának az árbevétele is; ebbe tartozik a világítástechnika és fényforrásgyártás, amely a magyarországi GE egyik fő – és a Tungsram megvétele óta hagyományosnak tekinthető – profilja. A GE Hungary Zrt. 2008-ban a 3. legnagyobb exportőr volt, legalább tucatnyi telephelyen működik, most viszont a globális átszervezés miatt az egész magyarországi fényforrásgyártás veszélybe kerülhet.

A feldolgozóipar fő ágazata, az elektronika és optika területén a Magyarországon is jelen lévő cégek közül a legnagyobbat alighanem az Elcoteq bukta. A finn vállalat stratégiai tervében bő fél évvel ezelőtt meghirdette ugyan, hogy az európai nagy sorozatú gyártást Pécsre koncentrálja, ám a városban a minap 700 fős elbocsátást jelentett be (HVG, 2009. augusztus 15.). A cégcsoport tavaly még világszerte 21 ezer főt foglalkoztatott, azóta az összlétszám megfeleződött, az első félévi veszteség pedig 68 millió euró volt, csaknem annyi, mint 2008 egészében.

A váratlan mértékű pécsi elbocsátás azért sokkoló, mert a KSH adatai alapján a munkanélküliség az első negyedévtől nyár elejére valamelyest mérséklődött – ha a változás csupán szezonálisnak tekinthető is –, és 10 százalék alatt maradt. Ennél egy hónappal előrébb tart az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adata, amely szerint júliusban 54 cég jelentett be összesen 3,5 ezer foglalkoztatottat érintő csoportos létszámleépítést. A nyilvántartott álláskeresők száma július végén 558 ezer fő volt, 32,5 százalékkal több, mint egy éve, ami önmagában is súlyos válságjelenség.

Az ipari termeléséhez hasonló mértékű visszaesés – az ágazat teljesítménye nem éri el a 2005-ös szintet sem – legfeljebb a mezőgazdaságban következhet be (a részletes GDP-adatokat a KSH szeptemberben közli). Az agrárium már az első negyedévben is 10 százalékos mínuszban volt, azóta kiderült, hogy búzából a negyedével kevesebb termett, mint a rekordot hozó 2008-as évben. Az építőipartól az uniós támogatású programok révén fellendülést várt a kormány, ám erre rácáfolt a hitelezési körülményektől is függő ágazat teljesítménye. Minden bizonnyal az átlagosnál szolidabb visszaesést produkált a szolgáltató szektor, amelynek állami finanszírozású területei – például az oktatás és az egészségügy – az első negyedévben még tartották a tavalyi szintet, az azóta bekövetkezett költségvetési forrásszűkítést azonban megsínylik.

Növeli viszont a GDP-t a magyar kiviteli többlet, ami meghaladja a 2 milliárd eurót. A GDP 2 százalékát meghaladó rekordszufficit nélkül a gazdasági visszaesés már megközelítené a 10 százalékot. S bár mind az export, mind az import súlyosan visszaesett, a forint árfolyamának gyengüléséből az exportőrök húznak némi hasznot. Az euróban számolt kivitel az első félévben például 25 százalékkal, a forintban mért csak 15 százalékkal mérséklődött.

Megsínyli az államháztartás is a gazdasági visszaesést, pontosabban az adó- és járulékbevételek elapadását. Július végén a deficit már 815,8 milliárd forint volt, ami a pénzügyi tárca számítása szerint a GDP 3,1 százaléka. Az egész éves előirányzat – pénzfogalmi szemléletben – 992 milliárd és 3,8 százalék, ami a 6,7 százalékosra tervezettnél nagyobb gazdasági visszaesés esetén veszélybe kerülhet. Továbbá akkor is, ha a bevételek nem érik el a – többször módosított – előirányzatot. Márpedig mind a gazdálkodó szervezetek befizetései, mind a fogyasztáshoz kapcsolt adók, mind pedig a személyi jövedelmekhez kapcsolt adók és járulékok elmaradnak a tavalyitól – összegszerűen és időarányosan is. Ezt az állami szervek saját bevételeinek a többlete némiképp ellensúlyozza, ám az államháztartás pillanatnyi állapota – éppen a gyakori előirányzat-módosítások nyomán – voltaképpen megállapíthatatlan.

Támpontként egyrészt Katona Tamás pénzügyi államtitkár múlt héten tett kijelentése szolgálhat, mely szerint az éves hiánycél nincs veszélyben, másrészt Oszkó Péter pénzügyminiszter levezetése a Nap-kelte című televíziós műsorban. E szerint a 2010. évi költségvetésben az ideinél legalább 300 milliárd forinttal kevesebb bevétellel számol a kormány, ezért ennyit meg kell takarítani a kiadásokból is. Holott amennyiben az idei bevételi terv – és vele együtt a hiánycél – teljesül, valamint a GDP 2010-ben csak a tervezett 1 százalékkal, 250-260 milliárd forinttal csökken tovább, 300 milliárdos újabb megszorításra aligha lenne szükség, legfeljebb a felére.

Farkas Zoltán