Magyarország gazdasága az elmúlt tíz évben jóval gyorsabban fejlődött, mint az Európai Unió átlaga, azaz felzárkózóban vagyunk – állapítja meg a Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 című kötet. A munkaerő termelékenysége emelkedett, és K+F kiadásokban is közeledtünk az uniós átlagához. Az országon belüli fejlettségi különbségeken ugyanakkor nem sikerült érdemben változtatni. A lakosság az elmúlt 8-10 évben lehetőségei felett költekezett, fogyasztott, nagyon jelentős hitelállományt halmozott fel, s a folyamatos törlesztési kényszer miatt megtakarításai számottevően csökkentek. Az uniós szinthez képest a legnagyobb lemaradásunk a foglalkoztatottságban jelentkezik.

GKI

Magyarországon az új beruházásokkal átvett új technológiák jóval alacsonyabb fajlagos szennyezést képviselnek a korábbi évtizedekhez képest, így a gazdaság növekedése ellenére 1995 és 2005 között az üvegházhatású gázok kibocsátása stagnált. Az utóbbi évek csökkentő tendenciája mögött pedig a tüzelőanyagok kedvezőbb szerkezete és néhány iparág termeléscsökkenése áll. A legnagyobb kockázatot jelenleg a közúti szállítás és a lakossági (egyéni) közlekedés, illetve energiafelhasználás jelenti. A megújuló energiaforrások részaránya a villamos energia felhasználásban 5,6 százalékra emelkedett. Az importpiacoktól való energiafüggőségünk és annak egyoldalúsága (a földgáz növekvő aránya) továbbra is kockázatokat jelent.

A közlekedés a fenntartható fejlődés egyik kritikus pontja, mert a szektor alapvető gazdasági és társadalmi előnyei nehezen ellensúlyozzák a magas társadalmi és környezeti költségeket. Továbbá a költségek többsége nem ezek okozóira, hanem a társadalom egészére hárul.

Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben – egyértelműen az áruszállításhoz kapcsolódóan – nagy ütemben, az uniós átlagot jóval meghaladva növekedett a közúti közlekedés forgalma (így az energiafelhasználás és az üvegházhatású gázok kibocsátása is), miközben a vasúti közlekedés energiafelhasználása (teljesítményével párhuzamosan) ugyanebben az időszakban 40 százalékkal csökkent. Az újonnan forgalomba helyezett kevésbé környezetszennyező gépkocsik szerencsére – az állomány fiatalodásán keresztül – egyre kisebb mértékben terhelik a környezetet.

A termelési és fogyasztási minták a fenntartható fejlődés fő kérdései. Számos környezeti és egészségügyi nehézség kapcsolatba hozható az áruk termelésével, használatával, valamint a feleslegessé vált termékek kezelésével, mivel azok komolyan fenyegetik a kívánatosnak tartott gazdasági fejlődést.

A környező országokkal összehasonlítva hazánk – az utóbbi években megfigyelhető javulás révén – a legkedvezőbb erőforrás-termelékenységi mutatót érte el, ami ugyanakkor még mindig csak az uniós átlag felét jelenti. A hulladéktermelés mennyiségi trendje kielégítő, s a hulladékkezelés foka és jellege  is az uniós célokhoz igazodik. A környezetirányítási rendszert alkalmazó vállalkozások száma egyre növekszik, ahogy a környezetbarát címkékkel ellátott termékek száma is. Ugyanakkor az ökológiai gazdálkodásban még jelentős az elmaradásunk az uniós átlagtól.

Az EU élőhelyvédelmi irányelve által érintett területek 86 százaléka a vadon élő növény- és állatfajok, illetve a természetes élőhelytípusok védelmét szolgáló ökológiai hálózat része. A mezőgazdasági élőhelyeken kedvezőtlen változás nem mutatható ki, azonban fontos felfigyelni arra, hogy 2005 és 2007 között a biodiverzitást szintjét jelző indikátorértékek csökkentek. A folyóvizek minősége megfelelő, de az erdők egészségi állapota az európai országok között közepesen károsodottnak minősül.

Magyarországon a szegénységi arány mind a férfiak, mind a nők esetén alacsonyabb, mint az EU országok átlaga. A tartós munkanélküliségi ráta hazánkban az elmúlt 20 évben 2 százalékról 4,2 százalékra emelkedett, folyamatosan elmaradt ugyanakkor az uniós átlagtól. 2009-ben Magyarországon – hasonlóan az EU adataihoz – a nők 17,5 százalékkal kerestek kevesebbet, mint a férfiak. Az oktatásra fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya csökkenő, ugyanakkor 2001 óta magasabb, mint az EU országok átlaga. Az élethosszig tanulásban résztvevők aránya (2,7 százalék) az elmúlt évtizedben szinte egyáltalán nem emelkedett, így 2009-ben is messze elmaradt mind az EU 9,3 százalékos átlagától. Magyarországon az időskorúak foglalkoztatási aránya az EU tagországok közül az egyik legalacsonyabb. Magyarországon az elmúlt mintegy 10 évben a GDP 0,3-0,4%-át fordították az idősek ellátására, az EU tagországokban ennél 0,12 százalékponttal többet.

GKI

Magyarországon a férfiak és nők életkilátásai lényegesen különböznek egymástól: a két nem közötti különbség a nők javára meghaladja a 4 évet. Az EU országokban a 65 évesek még várható életévek átlaga a férfiaknál 3,3 évvel, míg a nőknél 2,7 évvel magasabb, mint hazánkban. Magyarországon, hasonlóan az EU többi tagállamához, a termékenység szintje már hosszú ideje nem biztosítja a népesség egyszerű reprodukcióját. A krónikus megbetegedések halálozási rátája csökkenő, ahogy az öngyilkosságok okozta halálozási arányszámok is. A magyar lakosság légköri szilárdanyag-kibocsátás általi veszélyeztetettsége jelentős hullámzás mellett közel az uniós átlagra csökkent, az ózonkibocsátás miatti veszélyeztetettség azonban jóval átlagfeletti.

A nemzetközi fejlesztési tevékenység az unió belső értékeinek, a szolidaritásnak, a demokráciának, az emberi jogok iránti elkötelezettségnek, az esélyegyenlőség biztosításának külső megnyilvánulása. Az EU megújított fenntartható fejlődési stratégiájának egyik általános célkitűzése, hogy a fenntartható fejlődést globális szinten támogassa, illetve biztosítsa, hogy valamennyi (külső/belső) politikája összhangban van a globális fenntartható fejlődéssel és nemzetközi kötelezettségeivel.

Magyarországon a közösségi jogszabályok alkalmazási aránya EU-tagságunk kezdete óta meghaladja a célértéket. Az eddig lezajlott két EU-parlamenti válasz-táson arányaiban jóval kevesebben voksoltak, mint az EU átlaga. A közhivatali szolgáltatásoknak már közel kétharmadát el lehetett érni az interneten keresztül, így az EU országokhoz mért lemaradásunk 5 év alatt a felére csökkent. A közhivatali szolgáltatásokat a lakosság egynegyede használja, ami némileg elmarad az EU országokétól. A környezeti adók összes adóhoz viszonyított aránya Magyarországon közel 7 százalék volt 2008-ban, ami az ezt megelőző tíz évben kisebb ingadozásokkal folyamatos csökkenést mutat, igaz minden évben meghaladta az uniós átlagot.

Magyarország jelenleg több mutató esetében is az EU középmezőnyében helyezkedik el. Az Éghajlatvédelmi Teljesítmény Mutató, az Ökológiai Lábnyom esetében nagyon kedvező, az Emberi Fejlődés Indexe és a Nemenkénti Fejlettségi Index alapján már kissé átlag alatti, míg a Szegénységi Index tekintetében erősen lemaradó pozíciót foglalunk el.

GKI

A vállalkozások nagy többsége környezettudatosnak tekinti magát, és jóval környezetbarátabbnak, mint ágazati versenytársait. A vállalkozások több mint felénél a partnerek irányába gyakorlatilag elvárásként sem jelenik a környezetvédelem iránti elkötelezettség. Az önkéntes környezeti költségek mutatják a vállalkozások tényleges elkötelezettségét és felelősségvállalását a környezetük iránt. Ilyen költségeket a Magyarországon működő vállalkozások 7,2 százaléka vállal fel. Az önkéntességben legaktívabb csoport – saját bevallása szerint – az ipari, a mezőgazdasági és a pénzügyi, gazdasági szolgáltatásokat végző vállalkozások, illetve a 20-49 fő közötti cégek. Az önkéntes környezeti ráfordításokban összességében már mintegy 10 százalékos csökkenés várható a következő időszakban, annak ellenére, hogy 5-ből 4 vállalkozás a korábbi évekhez képest nem tervezi csökkenteni ráfordításait ezen a téren.

A lakossági környezettudatosság – legalábbis az önmagunkról alkotott vélemény alapján – meglehetősen magas szintet ér el. A válaszadók több mint 60 százaléka nagyon fontosnak, de további mintegy negyede is fontosnak tartja a környezet védelmét. A lakosság leginkább azzal ért egyet, hogy minden emberi beavatkozásnak vannak következményei az élőhelyünkre. Ide kapcsolva azt a választ is, ami a föld öngyógyító képességére vonatkozik, a lakosság többségében úgy véli, az emberi tevékenység pusztítólag hat a földi életre. Felelősen nyilatkozik akkor is, amikor a generációk közötti felelősségvállalásról kell választ adnia, és meglehetősen kritikusan (pazarlónak) ítéli meg fogyasztási szokásait. A lakosság többsége egyetért azzal, hogy a társadalmat, azaz saját magát korlátozni kellene olyan ügyekben, mint a közlekedés, a városok terjeszkedése vagy a szennyezés. A lakosság szerint jelenleg a legproblémásabb terület a szennyvizek megfelelő kezelése és tisztítása, valamint a hulladékok kezelése és ártalmatlanítása.

Az energiatakarékosság, fogyasztáscsökkenés – figyelembe véve azt is, hogy a lakosság saját fogyasztási szokását általában pazarlónak ítéli meg – egyik potenciális forrása lehet a környezetterhelés csökkentésének. A háztartásoknál az a rezsitípusú kiadásokban és a közlekedésben, már nem lehet jelentős megtakarításra, fogyasztáscsökkenésre számítani. Ezt támasztja alá az is, hogy a háztartási energia áremelkedése az elmúlt 4 év során több mint kétszer gyorsabb volt, mint az infláció üteme, így valószínűleg a lakosság pusztán anyagi érdekei miatt is rákényszerült a folyamatos takarékosságra.

Az önkormányzatok 38,5 százalékának nincs kifejezetten a helyi környezet védelmére kidolgozott koncepciója, stratégiája. Ugyanakkor az önkormányzatok szinte egésze valamilyen formában szerepet szán a környezetvédelem kérdéskörének a területfejlesztési feladatai között is, sőt nagy többségük (82 százalék) fontos szempontként kezeli ezen belül is.

Az önkormányzatok megítélése összhangban van a lakosság értékelésével – még ha nem is teljesen azonos azzal – abban, hogy milyen környezetvédelmi problémák megoldása a legfontosabb, vagy a legsürgetőbb. A sürgősség szerint az önkormányzatok jelenleg az energiatakarékosságban látják a legnagyobb lemaradásukat. Ezt követi a megfelelő minőségű ivóvizet szolgáltató ivóvízhálózat kiépítése, valamint a csatornázás és a szennyvíz megfelelő kezelése. A sor végén a légszennyezés és a zajterhelés áll – állítja a GKI elemzése.