A kormány sebtében hozzálátott az energetikai törvények átszabásához, hogy növelhesse a befolyását e piacon, miután megszabadította a Molt az orosz Szurgutnyeftyegaztól.
Alig néhány napot kellett várni, hogy kirajzolódjék a válasz arra a kérdésre, mi lehetett a kormány célja az orosz Szurgutnyeftyegaz 21,22 százaléknyi Mol-részvényének megvásárlásával (HVG, 2011. május 28.). Balsai István, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke – rossz magyar szokás szerint teljesen más témájú, az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényt módosító javaslatok közé bevarrva – múlt hétfőn indítványozta az energetikai jogszabályok átszabását, hogy a kabinet nagyobb befolyást szerezhessen a magyarországi gázkereskedelemben.
A nagyobb kormányzati szerepvállalás a százszázalékos állami tulajdonú Magyar Villamos Műveken (MVM) keresztül valósulhat meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Mol-részvények állami visszavásárlása nem a magát az orosz befolyással szemben „baráti” cégek segítségével addig is biztosan megvédő nemzeti olajcég érdekében történt, hanem azért, hogy a kormány szabadabban formálhassa át a hazai energiapiaci játékszabályokat. Még ha ezáltal Magyarország a földgáz beszerzésénél valószínűleg jó ideig nem is tudja magát függetleníteni az orosz forrásoktól. Hiába írta alá például Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter többedmagával múlt szerdán az egyezményt az alternatívát jelentő Nabucco vezetékről, azon 2017-nél korábban nem érkezhet gáz.
A Balsai-féle törvényjavaslat szerint legkésőbb 2013. január 1-jétől gáztőzsde jönne létre Magyarországon, amelyen a földgáztermelők, -kereskedők, -felhasználók és a rendszer üzemeltetője – amely az MVM egyik leánycége lehet – köthetnének ügyleteket. A kereskedők számára azért lenne előnyös a börze, mert azon keresztül a gáztöbbletüket a mostaninál könnyebben tudnák értékesíteni, a -hiányukat pedig pótolni, ezáltal gázkereskedelmi kockázataik csökkenhetnek. A felhasználók azt is remélik, hogy a napi és határidős börzei kereskedés majd csökkenti az árat, így a gáz olcsóbban juthat el a távhőszolgáltatókhoz és a lakossághoz. Erre azonban, piaci viszonyok lévén, természetesen nincs garancia. A gáztőzsdei árak alakulása ugyanis elsősorban a likviditástól függ, vagyis attól, hogy mennyi légnemű energiát lehet adni-venni.
E tekintetben a létrehozandó hazai gáztőzsde adottságai biztatónak tűnnek. Magyarország gáztározóinak kapacitása 6 milliárd köbméter, szemben a már 2009 végétől gázbörzét működtető Ausztria (lásd Szomszédvár című írásunkat) 2,4 milliárd köbméterével. Ilyen háttérrel a hazai börze versenyképes lehet, annak ellenére, hogy gáztőzsdék világszerte jellemzően csak a nagyobb gázkereskedelmi központokban működnek, márpedig Magyarország ma nem ilyen. Ugyanakkor az itteni gáztőzsde forgalmát élénkítheti az igen jelentős – tavaly 11,5 milliárd köbméteres – magyarországi fogyasztás, ami közel akkora, mint például a négyszer nagyobb lélekszámú Lengyelországé. Ezen túl az is növeli a likviditást, hogy egy sor állam – a délszláv országok, valamint Románia és Bulgária – Magyarországon keresztül csatlakozik a nagy földgázrendszerekhez. Végül – ha majd megépül – a Nabucco is forgalmat generálhat.
Az viszont érthetetlen, hogy a gázkereskedés miért kerül át az MVM-hez a szakmailag kompetens Mol-csoporttól, amely a későbbiekben is legfeljebb tízszázalékos tulajdonrészt kaphat a gáztőzsdét működtető cégben, amennyiben az nyereségessé válik, és az MVM befektetése megtérül. A Mol trónfosztására már korábban történtek kísérletek, a legutóbbi időkig azonban sikertelenül. Politikusi körökben a világgazdasági válság 2008 őszi kitörése előtt merült fel a Mol és az MVM összeboronálásának ötlete. Ez közel másfél éve vált konkrétabbá, amikor az MVM áramkereskedő leánycége, az MVM Partner kiváltotta gázkereskedelmi engedélyét. Ám a cég azóta egyetlen ügyletet sem ütött nyélbe, tevékenységét csak ez év július 1-jén kezdi meg. Az eddigi tétlenkedés alátámasztani látszik azt a közkeletű pletykát, miszerint a Bajnai-kormány kifejezetten arra használta volna az MVM-leányt, hogy az orosz Gazprommal közösen átvegye az EMFESZ több százezer lakossági ügyfelét. Ám az ügylet végül meghiúsult, mivel Bajnaiék nem egyeztek bele, hogy az oroszoké legyen a többség.
Ezúttal valódi feladatot kaphat az MVM. Meglehet, az állami cég kiválasztásánál politikai szempontok is közrejátszottak, hiszen gázkereskedői tapasztalatnak és hozzáértésnek egyaránt híján van. A HVG forrásai szerint az MVM helyzetbe hozásánál az is érv lehetett, hogy a magyarországi áramtőzsde elindításában és működtetésében sikeresnek bizonyult. Épp az áramtőzsde kapcsán tartják azonban aggályosnak szakberkekben, hogy a kormány másfél évet vár a gázbörze beindításával. Hiszen a mintául szolgáló áramtőzsde példája jelzi, hogy a start után is hosszabb idő szükséges a rendszer felpörgéséhez. Az egy éve működő árambörzén csak mostanában vált lehetővé a határidős kereskedés.
A kormány úgy hozná helyzetbe az MVM-et, hogy a stratégiai készletekből 285 millió köbméter gázt felszabadít, amely az állami cégen keresztül jut el a fogyasztókhoz, valamint a távhőtermelőkhöz. Elképzelhető ugyanakkor, hogy az MVM által meghirdetett mennyiséghez – a kapcsolódó költségek miatt – a nagyobb távhőtermelők a piacon olcsóbban is hozzájuthatnak. Az MVM-en folyhat át a Magyarországon kitermelt – az éves hazai fogyasztás mintegy negyedét kitevő – 2,6-2,8 milliárd köbméter gáz is. Végül a társaság az ausztriai Baumgartennél lévő betáplálási pontnál is leköthet magának úgynevezett határkeresztező kapacitást.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
