Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések az üzleti stratégiába építéséhez.
Borítékolható, hogy az Alkotmánybíróságnak és különösen a brüsszeli hatóságoknak problémája lesz a hétfőn elfogadott pénzügyi tranzakciós illetékkel - kommentálta a jogszabályt Deák Dániel, a Corvinus Egyetem nemzetközi és összehasonlító adójoggal foglalkozó egyetemi tanára. Igaz, a törvényjavaslatot közvetlenül elfogadása előtt úgy módosították, hogy a fizetési műveleteknél hatezer forintos fix korlátot vezetnek be. A kormány ezzel akarja elkerülni, hogy a vállalatok külföldre vigyék pénzforgalmukat, ami egyes banki vélemények szerint pénzügyi összeomlást is eredményezhetett volna Magyarországon. Az illetékfizetési plafon bevezetése ellenére azonban Deák Dániel szerint továbbra is alapvető problémák maradtak a törvényben. A különleges adóteher például továbbra is fölveti azt a kockázatot, hogy a magyarországi gazdasági szereplők egy része inkább külföldön fogja bonyolítani a pénzforgalmát.
A pénzügyi tranzakciós illeték várhatóan torzítani fogja a magyar pénzügyi, különösképpen a fizetési rendszer működését, pedig a pénzpiaci mozgás zavartalansága annyira fontos, hogy a pénzpiacok jól működő gazdaságban a fiskális politika számára lényegében tabut jelentenek. „Ezt a tabut törte meg a magyar tranzakciós illeték, és ez nem válik javunkra” - mondta a hvg.hu-nak a Corvinus adójogi szakértője.
| Miről szól a tranzakciós illeték? |
2013. január 1-jétől illetéket kell fizetni az átutalások, a beszedések, a postai csekkbefizetések, a készpénzkifizetések és -átutalások, valamint a készpénzfizetésre szóló csekkek beváltása után. Illeték terheli a legfeljebb kéthetes lejáratú jegybanki értékpapírok kibocsátását, továbbá az egynapos és a legfeljebb kéthetes lejáratú jegybanki betétlekötést is. Viszont nem kell tranzakciós illetéket fizetni a banki készpénzbefizetés, továbbá a bankközi és az értékpapír-piaci műveletek után. Szintén nem illetékkötelesek az egy szolgáltatónál végzett, számlák közötti fizetési műveletek, ha a fizető fél és a kedvezményezett ugyanaz, és nem terjed ki az illeték hatálya a hitelek és a kölcsönök folyósítására, valamint törlesztésére sem.
A tranzakciós illeték mértéke egy ezrelék fizetési műveletenként, de legfeljebb hatezer forint. Ha azonban az illeték alanya az MNB, a posta vagy a Magyar Államkincstár, mértéke az illetékalap egy ezreléke, felső korlát nélkül. Kivétel, hogy egynapos lejáratú jegybanki betét elhelyezésekor az illeték mértéke 0,01 százalék lesz. |
Jogsértések tárháza az MNB-adó
Az egyik legsúlyosabb probléma az elfogadott törvénnyel, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) és a Magyar Államkincstár pénzügyi műveleteire is kiterjeszti a pénzügyi tranzakciós illetéket, mégpedig felső korlát nélkül. A Corvinus adójogi szakértője szerint ez sérti a jegybanki függetlenséget (a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény ezt rögzítő 6. paragrafusát, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés, EUMSZ 130. cikkét), valamint az államháztartás monetáris finanszírozása tilalmát (az MNB-törvény 15. paragrafusát, és az EUMSZ 123. cikkét). Torzítja továbbá a jegybank nyílt piaci műveletek révén megvalósítandó monetáris politikáját (amit az MNB-törvény 7. paragrafus a) pontja szabályoz). Emellett a felső korlát hiánya az MNB-re kivetett illetéknél felveti az MNB-vel szemben a fizetőképesség szerinti adóztatás elve (az Alaptörvény XXX. cikke 1. bekezdésének) megsértését is.
Matolcsy szerint taktikai atomfegyver a tranzakciós adó
MTI / Beliczay László
A Corvinus tanára szerint eleve bizarr egy olyan állami szervezetet megadóztatni, amely nem alanya a társasági adónak, és amelynek az államháztartáshoz fűződő kapcsolatát a költségvetési jog szabályozza, amiből adódóan a jegybank nyereségét az állam automatikusan elvonja, veszteségét viszont pótolja. Adóztatni olyan gazdasági szereplőt kell és lehet, amely az államtól független, az MNB viszont nem ilyen - mondta.
| Trükkös |
Mint a hvg.hu korábban beszámolt, mivel az MNB tranzakciós illetékfizetése közvetetten az uniós jogba ütközhet, az Európai Bizottság akár kötelezettségszegési eljárást is indíthatna. A kormánypárt hivatalosan azt az álláspontot képviseli, hogy az MNB-nek át kellene hárítania a terhet a bankokra, a jegybank viszont erre nem hajlandó, inkább befizeti a költségvetésbe az adót, vagyis „lenyeli” a veszteséget. Az MNB problémája az, hogy ha áthárítaná a terhet a pénzintézetekre, az felérne egy 2,5 százalékos jegybanki alapkamatcsökkentéssel, ami viszont a monetáris politika jegybank által nem kívánt fellazításához vezetne.
Így értelmetlennek tűnik az MNB megadóztatása, amelynek terhét a jegybank veszteség-finanszírozása formájában automatikusan az államháztartás viseli, bár az adó egyévi átmeneti bevételt jelentene az államháztartásnak (ami azonban nem valódi bevétel), ugyanis az MNB 2013-as veszteségét 2014-ben a költségvetés meg kell, hogy térítse. Igaz, az is elképzelhető, hogy a kormány éppen ezzel az egyéves csúszással kozmetikázná a költségvetési számokat. Más szakértői vélekedések szerint azonban az MNB-adó csak újabb gumicsont az IMF-nek, amit tárgyalási alapnak vagy időhúzásra használhat a kormány. Azonban, ha a nemzetközi szervezetek nyomására hajlandó lesz kihúzni az MNB megadóztatását, a kieső bevétel pótlásáról gondoskodnia kell, ami a tranzakciós illeték felső korlátja mellett lehetetlennek látszik. |
Korlátozza a tőkeszabadságot
További gondot jelent, hogy a kormány adó helyett illetéket törvényesített a pénzügyi tranzakciókra, amellyel szemben elvileg állami szolgáltatás járna a Corvinus adójoggal foglalkozó tanára szerint. Emellett a tranzakciós illeték - még a felső korlát bevezetésével is - korlátozza a tőkeszabadságot. Ez mindenekelőtt a Magyarországon működő pénzintézetek túlzott megadóztatásából következik. A pénzintézeti különadó 2010-es bevezetése előtt a magyar bankoknál a banki eszközökre vetített adóteher beleillett az OECD átlagba (0,4 százalék körüli értékkel), 2011-ben ez felment 0,8 százalékra, amivel Magyarország listavezető lett az OECD februárban megjelent Magyarországgal foglalkozó országjelentése szerint. A pénzintézetek terhe 2013-ban tovább nő, ugyanis a pénzügyi tranzakciós illeték mellett, ami 140 milliárd forintot von el tőlük, megmarad a bankadó fele is, ami 72 milliárd forint lesz.
A tőkeszabadság ilyen korlátozása nem is igazolható, hiszen az aránytalanság tilalmába ütközik - mondta Deák Dániel. A pénzügyi tranzakciós illeték azért aránytalan, mert a magyar bankszektor nem aluladóztatott, nem is kellett őket kimenteni, ráadásul a tranzakciós illeték nem ösztönöz a pénzügyi hiperaktivitás elkerülésére (ellenkezőleg, az alapvető fizetési műveleteket terheli, akadályozva a készpénzforgalom kívánatos kiszorítását). Ezek lennének azok az indokok, amelyek összhangban lennének az IMF és az Európai Bizottság pénzügyi tranzakciós közteherrel kapcsolatos megfontolásaival. A túladóztatás mindemellett károsan hat a gazdasági növekedésre is, mert felemészti a bankok hitelezési kapacitását.
Deák Dániel szerint kivételesen piacgazdaságban is el lehet térni a szektorsemlegességtől, ami azonban külön igazolásra szorul, ezzel pedig a magyar törvényhozó adós maradt. Szektorális adók (mint pl. a pénzintézeti szervezetek különadója vagy a pénzügyi tranzakciós illeték) esetén különösen indokolt a törvényhozás céljainak alapos körülírása, ami a magyar különadók esetében teljességgel hiányzik.
Diszkriminatív és protekcionista
Még inkább lehetetlenné teszi a tőkemozgás korlátozásának igazolását, hogy a tranzakciós illeték diszkriminatív – mondta a Corvinus Egyetem tanára. A magyar bankok ugyanis 88 százalékban külföldi bankcsoportokhoz tartoznak.
Igaz, hogy az adót objektív ismérvek, a tranzakciók ellenértéke alapján vetik ki, de az adók hatását tekintve a külföldi tulajdonú nagy kereskedelmi bankokat sújtja, és így áttételesen kedvez a hazai tulajdonú, kisebb pénzforgalmat lebonyolító pénzintézeteknek. Utóbbi alapján legalábbis protekcionistának tekinthető a hétfőn elfogadott törvény.
