hvg.hu: Az Orbán-kormány által javasolt új adók (pénzügyi tranzakciós adó, távközlési szolgáltatási adó) a szakértők szerint nem sértik a közösségi jogot, mégis a nyugat-európai reakciókból is azt érzi az ember, mintha a magyar adópolitika fordítva ülne a lovon. Mi ennek az oka? (Deák Dániel az új adótípusokat Formailag szeplőtelen című keretes írásunkban közösségi jogi aspektusból részletesen elemzi - szerk.)

Deák Dániel: Formailag nehéz fogást találni a kormányon, de mégis valahol mindenki tudja, hogy ezek az adók ellenébe mennek az integrációnak. Ezért külön kell választanunk, hogy a konkrét szabályozás egyes elemeiben hogyan illeszkedik a közösségi joghoz, és hogy miképp tekintsünk ezekre az intézkedésekre mint adópolitikai eszközökre. Ez utóbbi értelemben nagyon súlyos feszültségek vannak a régebbi tagállamok, valamint Magyarország, illetve általában a közép-európai térség között. Tulajdonképpen egy ketyegő bombáról van szó, mert egyre nehezebb áthidalni azt, hogy a tőkeimportőr közép-európai országok egészen másféle pénzügy- és adópolitikában érdekeltek, mint amilyenben a tőkeexportőr nyugat-európai országok.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mi a legfőbb különbség?

D. D.: Magyarországon és a térségben fajsúlyos eleme a gazdaságpolitikának, hogy a fogyasztást adóztatja, ami a fejlett nyugati államokkal szemben súlyos harmóniahiányt szül, és egyre inkább eltávolít minket. Mondok egy példát: a fejletlenebb európai országokban adópolitikai értelemben különválik az a két helyzet, hogy egy vállalkozás a nyereséget felhalmozza vagy felosztja. Mindaddig, amíg nem osztja fel a nyereséget, alacsony, nulla vagy a nullához közeli adóteher hárul rá, és akkor adóztatják meg jobban, amikor kezdeményezi a nyereség felosztását. A fogyasztásorientált adózás nemcsak a közvetett adózásban, az áfában mutatkozik meg, hanem az egyenes adókban is. Ezért ilyen alacsony a társasági adó mértéke Magyarországon, ami a nyugat-európai országoknak egyáltalán nem tetszik, mert ez számukra versenyhátrányt okoz, mi viszont ragaszkodnánk hozzá.

A példa legklasszikusabb formájában Észtországban jelenik meg, ahol a társasági adó fizetése mindaddig nem esedékes, amíg nincs döntés a nyereség kifizetéséről. Erre és az ehhez hasonló feszültségekre 2004-ben, az Európai Unió bővítésekor senki nem figyelt fel, a gazdaságpolitikai koordináció erősödésével azonban mindez hatványozottan jelentkezik. A probléma gyökere, hogy a tagországok fejlettségi szintje nagyon eltérő. Az adópolitika ennek csak az egyik kitüremkedése. Jóval feltűnőbb szimptóma a monetáris politika zavara, a gondok az euró körül. És ez az eltérő fejlődési pálya nem kelet-európai sajátosság, az egész latin térség ilyen értelemben reménytelenül le van szakadva.

hvg.hu: A fogyasztásorientált adózásra azt szokták mondani, hogy antiszociális. Az Orbán-kormány emiatt találta ki az ötkulcsos áfát.

D. D.: Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy ez az adópolitika antiszociális és antiszolidáris, hiszen azt jutalmazza, aki nem fogyaszt. Természetesen az emberek nagyobb része nem engedheti meg magának, hogy ne fogyassza el azt, amit megszerzett. És mivel nem tud megtakarítani, a fogyasztási jellegű adókkal büntetik őket. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nincs más út, az előző kormányok sem követhettek másféle fiskális politikát. Csak a mostani sokkal látványosabban halad ezen az úton. Ugyanakkor az lenne a tisztességes, ha ezt a politika az embereknek nagyon világosan és becsületesen elmagyarázná. Vagyis, hogy igen, ez igazságtalan politika, ami erősen privilegizálja a megtakarítani képes és hajlandó tehetőseket. De ez csak azért van, mert a hazai kapitalizmus nem kerülheti ki azt az akár két-három évtizedes átmeneti időszakot, amíg olyan viszonylagos tőkebőség keletkezik, hogy erről a nagyon éles megkülönböztetésről le lehessen mondani. Nemcsak a mostani kormány, hanem az összes elmulasztotta, hogy nyílt kártyákkal játsszon.

hvg.hu: Az ötkulcsos áfa próbálná annak az élét elvenni, hogy ez az adónem szociálisan teljesen érzéketlen.

D. D.: Viszont itt beleütközik a harmonizációs alapelvekbe. A hozzáadott értékadózás tekintetében alapelv, hogy semlegesnek kell lennie. Minden olyan szabályozási elem, ami a semlegességet sérti, nem megengedhető. Kulcskérdése, hogy egyetlen egységes adómérték legyen. Már azt is nehezen nyelte le az Európai Bizottság, hogy majdnem mindegyik tagállamban van a normál kulcs mellett egy mérsékelt és egy emelt áfakulcs. És ehhez képest még több adómértéket bevezetni – ezt nem tudom elképzelni, hogy engedélyeztetni lehessen.

A disztributív igazságosság (az igazságos állami újraelosztás – a szerk.) szempontjait nem lehet közvetett adókban érvényesíteni, mert akkor zavar keletkezik a közvetett adók mint tárgyi adók működésében. A probléma az, hogy a jövedelemadózásnak – szemben Nyugat-Európával –Magyarországon nincs jelentős súlya, egyrészt mert szegények az emberek, másrészt mert nem is akarják igazán a jövedelmet megadóztatni. Így máshol nem lehet behozni szociális szempontokat, csak a közvetett adózásban. Itt viszont a törekvés harmonizációs követelményekbe ütközik. Vagyis újabb csapdahelyzetről van szó. Elméletileg nem lehet kizárni, hogy Magyarország valamilyen derogációt, ámeneti halasztást szerez arra, hogy – hangsúlyozottan ideiglenesen – az eddiginél is több áfamértéket vezessen be, de a mai helyzetet figyelembe véve ezt elképzelhetetlennek tartom.

hvg.hu: Az Európai Bizottság áfareformon dolgozik. Ez sem segíthet?

D. D.: Az Orbán-kormány elképzelései a Bizottság adófejlesztési politikájával sem egyeztethetők össze. A Bizottság nemhogy emelné, hanem csökkentené az áfa mértékét, az adóalapot viszont tovább szélesítené. Tehát a hozzáadott érték-adónak épp a semlegességét szeretné megerősíteni. Tökéletes csapdahelyzet: nekünk nincs terünk a jövedelemadózás keretében szociális lépéseket tenni, ezért nincs más, mint ezt a közvetett adózásban meglépni. Azt viszont nem szabad. Az ellentét áthidalhatatlan.

Stiller Ákos

hvg.hu: Az ágazati különadók nagyjából arról szóltak, hogy a kormány a válságra hivatkozva visszamenőlegesen is megsarcolta azokat a szektorokat, ahol még talált pénzt. A különadók között volt olyan, amit a Bizottság a közösségi joggal összeférhetetlennek tartott, volt, amit nem.

D. D.: Én ezzel kapcsolatban azt emelném ki, ami a különadókat megalapozta. Nem nagyon figyeltek fel a közvéleményben arra, hogy megváltoztak a közteherviselés alkotmányos alapjai. Ez némileg háttérben maradt olyan fiskális politikát érintő, az új Alaptörvényben rögzített változtatásoknak, mint hogy az Alkotmánybíróság adóügyekkel nem foglalkozhat vagy, hogy az alapvető adószabályokat, beleértve az arányos adózás követelményét, sarkalatos törvénybe foglalták. De az is bekerült az Alaptörvénybe, hogy nem csupán a fizetőképesség elve határozza meg a közteherviselés tartalmát (tehát hogy polgárok jövedelmükkel és vagyonukkal arányban adózzanak - szerk.), hanem az adóalanyok gazdaságban elfoglalt helyzete is.

Ez pestiesen mondva azt jelenti, hogy ha egy szervezet nagy, akkor sok adót kell fizetnie, csak azért, mert nagy. Akkor is, ha nem nyereséges, és függetlenül attól, hogy egyébként milyen szervezetről van szó. A módosítás már a régi alkotmányba is bekerült, ezzel akarták megalapozni azt, hogy a nagy mérlegfőösszeggel dolgozó cégeket, mint amilyenek a bankok, alaposan meg lehessen adóztatni. És ez ki is fejeződik a különböző adómértékek megállapításában: például a kiskereskedelmi láncokat sújtó adókat úgy állapították meg, hogy egy bizonyos méretnél kisebb cégeknek sokkal alacsonyabb adót kelljen fizetniük. De a bankokat érintő adózásnál is van olyan küszöb, hogy az alatt nagyon csekély mértékben kell adót fizetni. De alkotmányban rögzítették a családosok adókedvezményét is, amit társadalompolitikailag lehet igazolni, de mégsem itt kellett volna megtenni.

hvg.hu: Akkor ez az adópolitika ön szerint jóval több, mint gyakorlati válasz egy akut válsághelyzetre? Stratégia, netán filozófia tükröződik benne?

D.D.: Egyrészt gazdasági kényszer, mert itt lehetett pénzt találni. Másrészt behoz egy korporatív elemet az adózásba, mégpedig azt, hogy az állam mondja meg, kinek mekkora felelőssége van, illetve, hogy a nagy szervezeteknek külön felelősségük van az állam dolgainak rendezésében. Ezzel a politika azt fejezi ki, hogy az állam elhivatva érzi magát a társadalomban lévő érdekellentétek elsimítására. Ez fejeződik ki a kiskercégek vagy a bankok eltérő adókulcsában vagy a családok kedvezményes adózásában is. Fontos rögzíteni, hogy ez a politika kapitalista- és elitellenes, mert nem fogadja el azokat az emberek között természetes módon megjelenő különbségeket, amelyeket minden nyugat-európai országban elfogadnak, hanem valamiképp balanszírozni akarja ezeket adminisztratív eszközökkel.

hvg.hu: A kormány egyértelműen kifejezte a társasági adóalap harmonizálásáról szóló irányelvtervezettel (common consolated corporate tax, CCCT) kapcsolatban, hogy a támogatása nem áll az ország érdekében, mert mi az adóversenyben vagyunk érdekeltek. Erről mit gondol?

D. D.: Nem rajtunk fog múlni az aláírása, hiszen az Egyesült Királyság is világossá tette, hogy nem akarja elfogadni. Ugyanakkor fontos tudni, hogy Magyarországnak nagyon is érdeke lenne a harmonizált társasági adóalap bevezetése. Az egész problémának az a háttere, hogy az EU-ban mindenféle vállalati kapcsolatok vannak, melyek az egységes belső piacon belül határon átnyúlóan működnek. Ugyanakkor ahhoz, hogy az ilyen vállalatcsoportokat számviteli és adózási szempontból is konszolidálni lehessen, kezelni kellene, hogy a nemzeti adórendszerek szétszabdalják a működésüket. Külön-külön vannak tagállami lépések, de ez tipikusan olyan hatáskör, amit valóban csak európai szinten lehet kezelni.

A javasolt CCCT-irányelvben az jelenik meg, hogy a konszolidált vállalatcsoport ne valamelyik ország jogát alkalmazza, mint ahogy eddig pótmegoldásként szóba jött, mert ez versenytorzító hatásokat okoz. Hanem alkalmazzanak harmonizált jogot. Erre lenne is technikai lehetőség: pár évvel ezelőtt a nyilvánosan működő társságok átvették a nemzetközi sztenderdeket. Igaz, hogy a számvitelnek más a funkciója, mint az adózásnak, de olyan technikai kérdésekben, mint pl. értékcsökkenés, céltartalékok, veszteségek átvitele létezik szakmai konszenzus. Persze, amikor gazdaságpolitikai lépések jönnek képbe, mindig az a kérdés, hogy a tagállamok fel akarják-e adni az önállóságukat. Valójában azonban nem is kell feladni ezt a szabadságot: a CCCT csak technikai dolgokban akarja a harmonizációt, egyébként meghagyja a tagállamoknak, hogy önálló fiskális ösztönző politikájuk, adókulcsaik legyenek.

Stiller Ákos

hvg.hu: Akkor miért ódzkodik tőle a kormány ennyire?

D. D.: Egy dolgot valóban nem lehet elkerülni: ha ebbe belépünk, a vállalatcsoportok az adóalapot valamilyen előre megállapított kulcs szerint központilag fogják elosztani. Nyilvánvaló, hogy a hozzáadott érték java része a fejlettebb tagállamban képződik, tehát technikailag akármilyen kritériumot állapítanak meg, ők relatíve erősebb pozícióba kerülnek. Ám ezt igazából nem lehet elkerülni. Viszont ha kimaradunk, Magyarország rendkívül súlyosan veszít a versenyképességéből, és simán elkerülhetik a több országot átfogó új beruházások. Ez tényleg olyan terület, ahol nem indokolt az ellenállás, az Orbán-kormány rossz lóra lő.

hvg.hu: A frissen bevezetendő adók közül említene egyet, amely különösen nagy veszélyeket hordoz magában?

D. D.: A pénzforgalmi adónak gazdasági szempontból egészen váratlan és akár katasztrofális hatásai is lehetnek. A vállalkozások nagy számban egész egyszerűen kitolhatják a kifizetéseiket Magyarországról. Azt megnehezíteni, hogy magyar kifizetéseket át lehessen tenni magyar bankszámláról külföldire, teljességgel kizárt. Az egységes belső piacnak ugyanis a lelke a pénz- és tőkeforgalom minden kivételt nélkülöző szabadsága. Technikailag sem jelent túl nagy kihívást Szlovákiából vagy Bécsből lebonyolítani ezeket a kifizetéseket. Tehát szerintem ez nagyon veszélyes játék. Ami pedig a lakosságot illeti, már így is sokaknak van külföldön megtakarításuk. Nagyon rossz üzenet a gazdaságra nézve, ha ezt bevezetik.

hvg.hu: A kormány két év alatt alaposan átrendezte az adórendszert. Mennyire tekinthető a kész mű koherensnek?

D. D.: Őrült, de van benne rendszer.