"Mindenkinek remeg egy picit a lába" – magyarok a szélerőműépítésben
Száz méter magasban több tíz tonnás építőelemekkel legóznak a szélerőműipar alpinmérnökei. Jelenleg 120-nál több magyar dolgozik így Angliától Dél-Afrikáig a Siemens szélpark-projektjeiben, de a zöld szegmensben elfoglalt nagyhatalmi státusunkról mégis alig hallott valaki. A hvg.hu magyar szélturbina-építő mesterekkel beszélt.
„Ha egy társaságban bemutatkozom, és megmondom, hogy mi a foglalkozásom, akkor az, hogy szélturbina üzembe helyező szakmérnök vagyok, éppen olyan hatást vált ki, mintha azt mondanám, hogy ufó vagyok, békés szándékkal jöttem” – jellemzi szakmája hazai ismertségét a 28 éves Róbert. A csak kettő, illetve három évvel idősebb Miklós és István ezen csak mosolyog, itthon nekik is hasonló tapasztalataik vannak.
Magyarországon a 2006-os botrányos kvótaosztás óta nem adtak ki engedélyt szélenergia-kapacitás kiépítésére. Ezért nem túl meglepő, ha idehaza kevéssé ismert, hogy az utóbbi években a Siemens a világ egyik megkerülhetetlen iparági óriásává terebélyesedett. 2004-ben a német vállalat úgy lépett piacra, hogy megvett egy néhány száz fős dán céget (az 1980-ban alapított Danrgegn Vindkraftot, aminek ekkor már Bonus Energy volt a neve), amiből mára olyan globális gyártó és szélpark-építő mamut fejlődött ki, mely rutinból képes gyors egymásutánban átadni öt top tengeri termelőegységet. Ezek együttes mérete a Paksi Atomerőmű termelőerejéhez mérhető.
A Siemens Wind Power eredményeiben komoly szerepe van annak az immár több mint 120 magyar mérnöknek és technikusnak, akik nélkül az EMEA (Európa, Közel-Kelet és Afrika) régióban efféle projekt ma már nehezen elképzelhető. Az idehaza teljesen ismeretlen csapat tagjai jelenleg is több mint 20 építkezésen (szakzsargonban: site-on) dolgoznak. Három itthon lévőt közülük a hazai leányvállalat Gizella utcai telepén sikerült elcsípnünk.
A hajón derült ki: tengeribeteg
Az első magyarokat 2009-ben toborozták, tizenhatuk közül ötöt a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karáról halászta a Siemens. A mai technikusgárda többsége diplomás, tizedük fordult meg a BME-n. Miklóst, aki benne volt az első, nyolcfős csapatban az egyetemi állásbörzén fedezték fel. Egy személyes beszélgetést követően – ahol a megbízható angol nyelvtudást és a kellő műszaki orientációt ellenőrizték – a kiskunhalasi fiatalembernek gyorsan kellett döntenie. 2009 augusztusa már Dániában érte, ahol az alapozó képzést kapták. „Úgy fogadtak minket, és úgy is éreztük magunkat, mintha a Marsról jöttünk volna” – meséli Miklós, aki leginkább világot akart látni, de a „nem éppen pehelysúlyú fizetés” sem volt ellenére.
Akkoriban még a tengeri (offshore) site-okra is vittek dolgozni magyarokat. Noha az első munkája egy partközelinek mondható építkezésen volt, az már az első nap kiderült, hogy nem bírja a hullámokat. Végig tengeribeteg volt, de görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és elvégezze a rábízott feladatokat. „Eleinte tanonc voltam. Ez azt jelenti, hogy meg kellett tanulnom mindent a helyszínen installált turbina fizikai felépítésével, bekábelezésével és az összes munkafázissal kapcsolatban.” Aztán kiderült, a dániai alaptréningen tényleg csak az alapokat mutatták meg – és legfőképpen azt, hogy miként lehet akár 100 méteres magasságban biztonságosan használni a „böhöm nagy, drága és veszélyes szerszámokat”.
Több munka, több ember, több probléma |
A magyarországi Siemens-ben 2008-ban kezdték kialakítani a szervezeti kereteket annak a szerelőcsapatnak, amely 2009 óta Kanadától Dánián és Románián át Dél-Afrikáig a világ szinte minden táján részt vett Siemens-projektek megvalósításában. 2010 óta a magyarok már nem dolgoznak tengeren, mert a Siemens Wind Power – az éves szinten rendre 40-50 százalékkal bővülő megrendelés-állományra reagálva – különválaszotta a tengeri (offshore) és szárazföldi (onshore) erőműépítéseket, és átstruktrurálták a feladatköröket. A magyarokat az onshore építkezésrekre specializálták, ahol a rendszerek installálásának, szerelésének és kontrollálásának a specialistái lettek.
A tavalyi 60 főről 2013-ra megduplázott a terepen dolgozó szerelők és ellenőrzők száma, és bővíteni kellett a háttérmenedzsmentet (tervezés, képzés, operátori teendők) is. A Gizella utcai telephelyen van ma az egyik legnagyobb létszámmal dolgozó Siemens szélerőmű-építő csapat. Ezt persze részben az indokolja, hogy a magyar munkaerő olcsóbb, mint a nyugat-európai. Az viszont komoly szakmai érdem, hogy sok esetben magyar mérnökök látják el a helyszíni munkálatok menedzsmenti feladatait is, és válnak „installation leaderré” – ami leginkább a műszaki vezető szerepköreként azonosítható. De a műszaki vezetőkön kívül vannak minőségbiztosítási, munkabiztonsági, anyaggazdálkodási és logisztikai szakemberek is vezető beosztásban. Sőt, kizárólag magyar szakemberekből álló csapat kivitelezett egy horvátországi projektet idén nyáron. |
Terepre akart menni
István 6 év irodában ülés után döntött úgy, hogy egy percet sem bír ki korábbi munkakörében. Ő arra emlékszik legszívesebben, hogy már a legelején azt éreztették, hosszabb távra terveznek vele. „Terepre akartam menni, szerelni akartam, létrehozni valami értelmes dolgot. És itt az fogadott, hogy tanuljak minél többet, mert szükségük van rám. Ez minden zöldfülű álma” – magyarázta. Őt már nem csupán Dániába, hanem Angliába és Németországba is elküldték, ahol az eszközhasználaton és a projektben gondolkodáson kívül sok munkabiztonsági tréningen esett át.
Offshore site-on kezdett ő is, egy tengeri végszerelést előkészítő szárazföldi állomáson dolgozott. Alföldi származásával magyarázza, hogy az ottani emlékek beégtek az agyába, ahogy a partról nézi a sirályokat, és az orrában érzi a tengeri levegőt. Tanoncként indult ő is, lépésről lépésre tanulta meg az összes munkafázist. Amikor a kiképzésnek vége lett, Szardíniára delegálták üzembe helyező technikusnak, akinek az a legfőbb feladata, hogy a rendszerek indítása előtt minden hibát kiszúrjon.
Meg kell tanulni kezelni a félelmet
A 28 éves Robi a trió kakukktojása, abban az értelemben, hogy sosem járt a BME-re. „Előző életében” hivatásos katona volt. Öt évig repülőgépeket – előbb MIG 29-eseket, majd Gripeneket – szerelt. Bő két évvel ezelőtt egy nap arra ébredt, hogy nem akar 24/72 órás beosztásban a légtérvédelmi szolgálatnál dolgozni. „Túl nyugis volt, nem volt semmiféle kihívás, és azzal sem voltam elégedett, amit ezért cserében az állami szféra kínált”. A váltáshoz kapóra jött, hogy a párkapcsolatában is „változás állt be”.
Robinak az alapozási időszakból leginkább Newcastle maradt meg, és hogy mennyire meglepte, amikor megtudta, a cég a jelentkezőknek csak az 5-6 százalékát veszi végül fel. Ma úgy látja, hogy akik nem estek ki a rostálás során, azokban nemigen maradhatott félelem. „Mindent, minden körülmények között!” – hangzik a cég szlogenje, ami azt jelenti, hogy "100 méter magasban, egy szál kötélen lógva is biztosan kell fogni a 80-as csavarkulcsot, hiába himbál meg időnként egy kicsit a szél”.
A felvételi eljárás többször visszatérő moduljai voltak a különböző „magassági majrétesztek”. Először volt, akit teljesen leblokkolt a félelem, de az alpintechnikai gyakorlatok sokat segítettek az ilyen helyzetek helyes kezelésében. „Mindenkinek remeg egy picit a lába" – vallja be Robi, aki szerint a kulcs az, hogy "gyorsan rájössz, ezt hogyan kezeld". Félelemben ezt a munkát szerinte nem lehet végezni, mert a félelem hibákat szül, ami nem megengedhető. Robi ma már rutinos róka, az üzembe helyezési munkálatok egyik kulcsszereplője.
Lendül feléd a 40 tonnás rotor
A szárazföldi szélerőmű parkok mérete, kapacitása – és ennél fogva az építési és installálási ideje is – projektenként változó. Egy, általában 100 méter körüli magasságban működő szélturbina megépítéséhez elegendő 6-7 ember precízen összehangolt munkája. A platformhoz (amitől az építmény nem csupán tájképelem, hanem áramtermelő egység) további 3 ember kell, a rendszer bekábelezéséhez ugyanennyi. A beüzemeléshez sokszor elég két szakember is. Négy éve a Siemensnél még többségében dánok dolgoztak. Legutóbb egy svéd projektre viszont már 10 országból érkeztek szakemberek.
A három magyar tagadja, hogy adrenalinfüggők lennének. Szerintük a munkájuk is jár annyi stresszel, hogy az minden majrét elnyom. A felelősség óriási: "Lógsz a társaddal egy kötélen odafent, és te mondod a darusnak, hogy azzal a 40 tonnás rotorral, amin van egy 100 méternél nagyobb lapátátmérőjű szörnyeteg, és feléd tart, igazítson még 3 millimétert jobbra, mert úgy lesz pontosan a helyén – magyarázza István, akinek aztán a rögzítéshez (többnyire másodmagával) meg kell húznia még több mint 150 csavart, és nem hibázhat. "Az alapszabály az, hogy ilyenkor minden felelősség azé, aki odafent tartózkodik" – tette hozzá.
Hogy az elmúlt évek alatt ez hányszor ismétlődhetett meg? István belekezd a turbinaszámolásba, de pontosat nem tud mondani, 120-nál elakad, már csak azért is, mert a korábbi két típus helyett ma már 5-6 féle „kiszerelési típus” létezik. Komoly balesetet még egyikük sem látott. Miklós ezt annak tulajdonítja, hogy a német cégvezetés nagyon erős biztonsági fékeket épített be a munkafolyamatokba. Sorozatosan tréningezik a dolgozókat, évente kell megújítani a mentési gyakorlatra szóló jogosítványt, a terepen pedig random módon tartanak zérótoleranciás alkohol- és drogteszteket. A szakember szerint a legfontosabb, hogy a terepen dolgozóknak vétójoguk van, bármikor felfüggeszthetik a munkát, ha a feladat végrehajtását nem látják száz százalékig biztonságosnak. „A vétójog persze felelősség is, de mindig jobb, mint egy üzemi baleset” – érvel Miklós.
A vándorévek után is törődnek veled
István két évig volt üzembe helyező technikus, az idén lépett előbbre a hierarchiában. Jelenleg a management quality inspector tagja – vagyis minőségellenőr. "A minőségbiztosítást képviselem a site-okon, valamint a turbináknak a vevő felé történő átadásában veszek részt" – magyarázza. Eredetileg 3-4 évre tervezte, hogy ezen a területen marad, de most ott tart, hogy még legalább három évig folytatná. Úgy látja, a legjobb időben léptek be a céghez, amikor a Siemens drasztikusan növekedni kezdett az iparágban, ezért kézenfekvő volt, hogy létszámbővítéskor feljebb kerültek a ranglétrán.
Robi a kivitelező csapat tagja, épp Romániába készül vissza, hogy két hét alatt befejezzék a Konstanca háromszögben zajló építkezést. „Nem minden nap látni olyan horizontot, ami tele van turbinákkal. Hát még odafentről” – büszkélkedik. Nem csak 100 méter magasan dolgozik óriási méretű kulcsokkal, hanem a földön is: számítógéppel tesztel részegységeket és rendszerműködést.
Miklós, a trió legrégebbi motorosa – még Robi és István is robotolt a keze alatt – resource manager, vagyis részlegvezető lett. Fél éve az övé a legmagasabb aktív pozíció, mivel a három irodavezető egyike lett ("site-tapasztalattal" az egyedüli). Az egész szerelő-építő-ellenőrző kontingens szakmai összekötőjeként dolgozik – csak már itthonról, egy irodából.
Bármennyire is hiányzik neki a kétkezi szerelő munka, lassan ráébredt: többet szeretett volna itthon lenni. István szerint ez relatív: neki egy-egy ciklusban két kinttartózkodás között 8-10 szabadnapja van. Ha ezt összehasonlítja egy stabil, nyolcórás, irodai munkával, akkor most több szabadideje van a barátnőjével lenni, mint ha a vándorló életmód helyett ő is a hazaköltözést választaná.
Miklós azonban hozzáteszi, a Siemensnél a kiszállás is bele van tervezve a rendszerbe. "Nem jelenti automatikusan a karrier végét, ha valaki eljut odáig, hogy a vándorlását befejezi” – magyarázza.
| Csak itthon nem építettek |
A szélenergiaparkok helyi fogadtatásáról sokféle tapasztalatot gyűjtöttek a site-okon dolgozók. Leginkább a fejlődés és haladás eszközeként tekintenek mindenütt a fehér óriásokra. De például a Temesvár közelében installált szélparkról sokan azt hitték, hogy a gépek generálni fogják a szelet, nem pedig munkára fogni. Svédországban pedig volt olyan eset, hogy az egyik turbinát minden este 10 órakor kikapcsoltatta a helyi farmer, mondván, az alacsony frekvenciájú zúgástól nem tud aludni. Észak-Európában vált leginkább mindennapossá a szélpark-turizmus, és hogy iskolai osztályokat is hoztak ki a területre, hogy elmagyarázzák a működést a tanárok. Angliában pedig, ahol az utóbbi időszakban gombamód szaporodnak a szélfarmok, a projektek vonzáskörzetében már előfordult, hogy amikor "a helyi kocsmában megtudták, mivel foglalkozol, a terem másik végéről két angol szélturbina-technikus jelezte, hogy akkor ezt a körödet ők állják”. Érdektelenséggel egy helyen találkoznak: idehaza. Igaz, itthon még nem építhettek egyetlen szélkereket sem. |
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
