Átlátszó Orbán oroszellenes álarca

Az orosz-ukrán krízisről szóló csütörtöki EU-csúcstanácskozás egyik mellékszála volt csupán, hogy Orbán Viktor Brüsszelben az orosz gáztól való teljes magyarországi függés felszámolásáról beszélt. A miniszterelnök azt mondta az unió állam- és kormányfői tanácskozásán, hogy hamarosan "új nap kel majd fel a magyar energiagazdálkodás történetében", mert még ebben a hónapban átadják a Szlovákiát Magyarországgal összekötő földgázvezetéket. A próbaüzem után pedig, 2015. január 1-től százszázalékosan üzemelni kezdhet az új infrastruktúra, amivel Orbán szerint lehetővé válik Magyarország számára, hogy összeköttetést létesítsen a csehországi földgázvezetékekig. A miniszterelnök elmondta, hogy az interkonnektor segítségével hazánk már nem orosz, hanem más forrásból származó, főleg északi-tengeri gázmezők földgázához is hozzájuthat.

Orbán Viktor Brüsszelben

AFP / Thierry Charlier

"A próbaüzem már megkezdődik ennek a hónapnak a végén, ami azt jelenti, hogy persze némi kockázattal, de ha kell, ha úgy adódna, hogy megszorulnánk, akkor azonnal használható és igénybe vehető" – közölte a miniszterelnök. Mielőtt azonban mindezt bárki kirobbanó sikerként könyvelné el, érdemes felidézni a szlovák interkonnektor előtörténetét.

Csöveket minden égtáj felé!

Miután a 2009-es nagy orosz-ukrán gázvitának egyik következményeként a régiónkba egyszerűen nem érkezett orosz gáz, és a meglévő készleteinkből Boszniát, Horvátországot és (közvetlen csővezeték nem lévén) Ausztrián keresztül Szlovákiát is kisegítettük némi földgázzal, a kormány felmelegítette azt az EU által egyébként már korábban is szorgalmazott infrastruktúra-fejlesztési programot, amelynek eredményeként gázdiverzifikációs törekvéseket valósítana meg. Ahhoz, hogy az orosz gáztól való függésünk mérséklődjön, kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy az ország az összes lehetséges szomszédjával építsen ki közvetlen gázvezeték-összeköttetést, és így minden irányban jobban átjárhatóvá válik a rendszer; ha baj van az egyik irányból, más csövön kiegyenlíthetők az igények.

Tervekből nem volt hiány. A horvátországi vezetékrendszer felújításától a cseppfolyós gáz megjelenését várhatjuk (már ha az LNG-terminálok valóban megépülnek a Földközi tengeren); Romániából a saját, megugrott termelésből juthatna, az osztrák vezeték kapacitását megnövelve pedig az európai gázpiachoz (és főként az akkor már az orosz gáztól olcsóbban jegyzett spot gázhoz) juthatnánk hozzá könnyebben – szóltak a víziók. A legolcsóbb projektnek tekintett "szlovák csőtől" elsősorban a kétirányú ellátásbiztonság növelését remélték, az csak később rakódott rá az elképzelésre, hogy azon keresztül, közvetve elérhetnénk az észak-európai gázmezőkre épült hálózatot is.

Eközben a Déli Áramlat és a Nabucco projekt alakulása azt jelezte, hogy az oroszok sem tétlenkednek. Ekkor alakult át úgy a terepasztal, hogy az eredetileg az orosz gázt az egyenletből kihúzó új csővezetékekbe – ha megépülnek – mindenképpen orosz érdekeltségű gázt töltenek.

Újraosztott lapokkal

A szlovák interkonnektor ötlete, terve, de még a projekt előkészítése sem Orbánék munkája. A regnáló kormány 4 év alatt ez ügyben addig jutott, hogy a szektorban korábban meglévő fékek-súlyok és viszonyok felforgatásának és újrakalibrálásának megfelelően ezt a projektet is az MVM-hez utalták.

Amikor 2011 nyarán az állam visszavásárolta az oroszoktól a Mol 20 százalékos pakettjét, és az akkori fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás vezetésével puhítani kezdték az E.Ont, a háttérben zajlott az MVM gázpiaci helyzetbe hozása is.

A magyar-szlovák összekötő földgázszállító vezeték

MTI / Komka Péter

A vízió ugyan akkor még úgy szólt, hogy a villamos művekből regionális középhatalommal bíró céget varázsolnak, de ez nem bizonyult többnek jól hangzó szólamnál. Ahogy azt 2011 nyarán a Magyar Narancsban megjelent: az MVM gázpiaci felépítésének első lépéseként az MVM Partner gáz-nagykereskedelmi engedélyt váltott, majd a kormányzati hátszelet maximálisan kihasználva rátenyerelt az országot Ausztriával összekötő baumgarteni HÁG-vezetékre (ami korábban az E.On privilégiuma volt). Az MVM kereskedőcégén keresztül azért kapta meg a HÁG-hoz a hozzáférést, hogy az európai piacról beszerezhető olcsóbb gázt behozva enyhítsen a hazai fogyasztók gázárhelyzetén, de ahogy azt az Index több tételben is megírta, ebből semmi nem jutott a fogyasztókhoz, a Mol Energiakereskedő Zrt.-n keresztül az üzletből viszont évekig tízmilliárdokat szivattyúztak ki.

És 2011 áprilisában történt meg az a változás is, hogy az EU által 30 millió euróval megtámogatott magyar-szlovák gázcsőépítési projektet – a Brüsszelben is elfogadott Mol-leányvállalat, a Földgázszállító Zrt. (FGSz) helyett – az MVM leányvállalatára, az addig csak villamosvezetékeket fektető Országos Villamostávvezeték Zrt.-re írták át.

Hát a Déli Áramlat?

Orbán Viktor tegnap ez utóbbi projektet citálta elő Brüsszelben, miközben a mintegy 36 milliárd forintos beruházás valójában jó ideje üzemelhetne is már. Igaz, ebben a csúszásban végül is az Európai Bíróság is ludas, mivel tavaly októberben megtiltotta, hogy az MVM és az MFB tulajdonában álló Magyar Gáz Tranzit (MGT) Zrt. üzemeltesse a magyar-szlovák gázvezetéket. Sőt az EB zárójeles megjegyzésként erre épp a korábban kikuglizott FGSZ-t ajánlotta.

A Brüsszelben talán jól hangzó szlovák interkonnekt témát Moszkvában azonban nem nézik túl jó szemmel, az orosz gázfüggéssel szakításra épített retorika közepette tavaly decemberben nagy titokban Budapesten tárgyalt Alekszej Miller, a Gazprom vezére, és az oroszok szerint megegyeztek arról, hogy az MVM-mel közös vállalatban építik meg az orosz gázzal töltött Déli Áramlat magyarországi szakaszát. A Hercegszántó és Tornyiszentmiklós közötti csővezetékbe évente 30 milliárd köbméter orosz földgáz érkezhet 2016 januárjától.

A kormányzat decemberben tagadta a megállapodást, de ettől még január közepén, Pécsett az első egyeztetésekre is sor került. A mintegy 230 kilométeres vezetékszakasz megépítése várhatóan 600 millió dollárba kerül majd, amit 50-50 százalékban a Gazprom és az MVM vállalt finanszírozni.