Tavaly november 22-én, vasárnap eltűnt a zenészkörökben jól ismert dzsesszzongorista, Farkas Mihály (teljes nevén: Farkas Mihály Ambrus). Az 54 éves férfi II. kerületi lakásából úgy távozott, hogy valamennyi személyes holmiját – kabátját, telefonját, cigarettáját és egyik szenvedélyéhez, a futáshoz nélkülözhetetlen futóholmiját is – hátrahagyta.

Bár a rendőrség kezdetben öngyilkosságra gyanakodhatott, barátai értetlenül állnak az eset előtt. Szerintük Farkas Mihály jókedvű volt az elmúlt időszakban, azzal a zenésztársával, akivel mostanság a legtöbbet játszott, hétfői próbájukat tervezték. A tanácstalan ismerősök egy Facebook-oldalt is létrehoztak Farkas előkerítése érdekében.

„Inkább neki fizettek, mint ő fizetett”

Annak ellenére, hogy egyedül élt, családja, gyerekei nem voltak, barátai nagyon is nyitott, közvetlen, segítőkész embernek írták le, aki a zene mellett rajongásig szerette a sportot (a Fradit és a futást) meg a sört. „Végtelenül tehetséges zongorista, aki a legkülönfélébb műfajokban képes játszani” – meséli Földes László Hobo, aki szerint Farkas az egyik legolvasottabb, legjobb humorú zenész, akivel együtt dolgozott. „Az öltözőben olyanokat tudott mondani, hogy dőltünk a röhögéstől, és csúszott a buli kezdete.”

Tudását leginkább a stúdióban tudta kamatoztatni, amint színpadra lépett, elszállt az önbizalma. Pedig komoly muzsikusok, mint Tomsits Rudolf is sokra tartották. Félénkségét gyakran itallal próbálta feloldani, egy-egy jelentéktelen tévesztést is tragédiaként élt meg. De megtalálta a kivezető utat: szenvedélyes maratoni futó volt.

Miközben ismerősei, hozzátartozói és szomszédai egyaránt az őszinte aggódás hangján beszéltek róla, egyikük se hallgatta el, hogy Farkas Mihály filléres gondokkal küzdött. Azaz, „inkább neki fizettek, mint ő fizetett.” Utolsó törzshelyén, egy régi barátja által üzemeltetett budai sörözőben, kisebb munkákkal bíztak meg: eljárt bevásárolni, pakolni, mikor mire volt szükség, ebből egészítette ki alacsony és rendszertelen jövedelmét. Az is gyakran előfordult, hogy a barátainak kellett őt keresnie, mert a telefonja feltöltőkártyáján nem volt pénz.

Bármennyire is különös történet Farkas Mihályé, eltűnése feltehetően megmaradna a rendőrségi hírek között, ha személye nem egyezne meg azzal a Farkas Mihályéval, aki a milliárdos forgalmú SDA-csoport tulajdonosának fő részvényese.

Egy jól fekvő elfekvő

Az SDA Informatikai Zrt. kormányzati megrendeléseiről legutóbb tavaly nyáron írtunk, amikor elnyerte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) háttérintézményének, az Educatio Kft.-nek a megbízását az egyetemeken használt, az állam által már megvásárolt Neptun nevű szoftver továbbfejlesztésére.

Az Educatio Kft. nem írt ki nyílt pályázatot, hanem fölkérte a szoftvert eredetileg fejlesztő céget, az SDA Informatikai Zrt.-t, hogy adjon be ajánlatot, tegye ő alkalmassá a rendszert a közoktatásban felmerülő oktatásszervezési adminisztrációs feladatok ellátására. A cég a tervezett 540 milliónál drágábban, közel 800 millióért vállalta a feladatot. Végül az alig egy hónap alatt lebonyolított eljárás eredményeként bruttó 924 millióba került a rendszer bevezetése, ráadásul az SDA a továbbiakban a karbantartásért is felel.

Különleges kapcsolatok

Az állam szempontjából nem igazán előnyösnek tűnő konstrukciót a piac több szereplője is kifogásolta, a körülményeket jól ismerő forrásaink az SDA Informatikai Zrt. mögött álló Fauszt Zoltán kiváló kormányzati kapcsolataival magyarázták az ügyletet. Fauszt egy jelentős cégháló fölött diszponál, az egyes társaságokban neve hol tulajdonosként, hol cégjegyzésre jogosultként bukkan föl, esetleg csupán a lakcímére van egyik vagy másik társaság bejegyezve.

A nevéhez köthető cégek már 2014-ben is milliárdos forgalmat bonyolítottak le, és az elmúlt években a NAV-tól az OEP-en és a Volánbuszon át a Nemzeti Közlekedési Hatóságig számtalan állami szervezet partnerei, illetve beszállítói voltak. A cégcsoport egy részét (az említett SDA Informatikai Zrt. mellett ide sorolható az SDA Studió Kft., az SDA DMS Kft., a Max & Future Kft. és néhány másik társaság) az RC Invest Zrt. tulajdonolja, melynek vezérigazgatója szintén Fauszt Zoltán. Többségi tulajdonosa viszont Farkas Mihály. Igen, a szerény körülmények között élő, barátai jóindulatára szoruló és november vége óta nem fellelhető dzsesszmuzsikus.

Apai örökség

Farkas, mondani sem kell, ismerősei körében nem épp üzletemberi erényeiről vált híressé. Édesapja halálát követően arra sem futotta, hogy új hangszert vásároljon magának, mindenhová gyalog járt elmaradhatatlan hátizsákja kíséretében. Ezt még akkor is nála volt, amikor pár percre kiugrott rágyújtani – nem csoda, hogy különböző összeesküvés-elméletek kaptak szárnyra, amikor barátai azt hallották, hogy a táskáját eltűnésekor nem vitte magával. Elbeszélésekből tudható, Farkas elhanyagolt lakásban élt, kifizetetlen számlákat halmozott fel. A társasházi lakást még apjától örökölte – ez volt az egyetlen vagyona, amelyről környezete tudott. Pontosabban, volt vagyona, ugyanis az ingatlan-nyilvántartásból kiderül, hogy a lakást Farkas Mihály évekkel ezelőtt eladta.

Mégpedig Fauszt Zoltánnak.

Fauszt nem szeret nyilatkozni, még leginkább a Rufusz Computer Informatikai Zrt. képviseletében szokott föltűnni, melynek szintén a vezérigazgatója. E-mail-címeként is rufuszos elérhetőséget ad meg. Mellesleg ennek az önmagában is milliárdos árbevételt produkáló társaságnak sem ő a tulajdonosa, hanem – mások mellett – Farkas Mihály. Vagyis a képlet úgy néz ki, hogy Farkas társtulajdonolja a Fauszt munkahelyéül szolgáló céget, míg Fauszt birtokolja a Farkas otthonául szolgáló lakást.

Kötelező olvasmány: Zsugori uram

Természetesen mindezek ismeretében megkerestem Fauszt Zoltánt, aki nem kifejezetten örült az utóbbi időszak médiaérdeklődésének. Az RC Invest Zrt.-ben betöltött pozícióját maga említette, és mivel nem bocsátottam előre, hogy mit tudtam meg Farkas Mihályról, szűkszavúan így beszélt, amikor róla kezdem faggatni. „Magyarországon született, magyar ember alapvetően, aki nem szokott nagyon a nyilvánosság előtt szerepelni”, mondta, és ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy nem hiszi, hogy neki kéne Farkas Mihályt bemutatni.

Amikor arra a nyilvánvalóan különös ellentmondásra igyekeztem rámutatni, hogy itt igen nyereséges cégekről van szó, míg Farkas Mihály finoman szólva sem tehetős ember, Fauszt úgy reagált, hogy nagyon sokféleképpen élnek emberek. Példaként említette, hogy annak idején az iskolában is kötelező olvasmány volt a Zsugori uram. Egyebekben nem kívánta kommentálni Farkas Mihály anyagi helyzetét, mondván nem is lenne ízléses, erről beszéljen ő maga. Ami annak fényében, hogy jelenleg a rendőrségnek sem sikerül elérnie, nem tűnik egyszerű feladatnak.

A beszélgetést, melyben kitértünk Farkas Mihály eltűnésére, a lakásra és úgy általában a viszonyukra, valamint a kapcsolódó cégügyekre, bővebb terjedelemben hamarosan olvashatják itt a hvg.hu-n. Mindenesetre miközben nekem sikerült elérnem a vállalkozót, a rendőröknek november óta nem, és az eltelt két hónap alatt a budai törzshely tulajdonosát és a többi jóbarátot sem kérdezték meg, akik a hétvégi hírek szerint már lemondtak Farkas Mihályról. Hogy igazuk van-e, egy későbbi írásban erre is visszatérünk.