Tetszett a cikk?

Nincs könnyű helyzetben, aki az amerikai elnökjelöltekről gazdasági programjuk alapján igyekszik dönteni. A cégvezetők már döntöttek: se Clintont, se Trumpot nem látnák szívesen a Fehér Házban. Megnéztük, mi lehet a bajuk.

Nem kevesebbet várnak el az új amerikai elnöktől a mai elnökválasztáson voksolók, mint hogy kihúzza az ország gazdaságát a válságból. Vagyis, hogy egészen pontosak legyünk, számukra is érzékelhetővé tegye azt, hogy a 2007-2008-ban kitört válság valóban véget ért.

Kicsi az esély azonban arra, hogy a két jelölt, Hillary Clinton demokrata politikus, illetve a hedonista üzletemberből populista politikussá avanzsált, történetesen a Republikánus Párt színeiben induló Donald Trump teljesíti a várakozásaikat. Pedig ígéretekből jutott mindenkinek a történelmi mélységeket ostromló kampányban.

A szegényeknek

A válságból a legnehezebben kilábaló legszegényebb amerikaiak legnagyobb szerencséje az, hogy a demokraták oldalán beszállt a kampányba Bernie Sanders. A vermonti szenátort Clinton kiütötte ugyan az elnökjelöltségért folyó versenyben, ám baloldali nézetei átcsorogtak az ő kampányába is. Ennek tudják be például azt, hogy a demokrata jelölt az állami felsőoktatást 2021-től ingyenessé tenné azoknak a családoknak, amelyek éves jövedelme nem haladja meg a 125 ezer dollárt (az egy főre eső átlagbér nagyjából 50 ezer dollár). Addig is 15 dollárra emelné a minimális órabért (ennek összege államonként változik, általában 5-10 dollár óránként), a legkevesebbet keresőknél csökkentené a jövedelemadót, és kibővítené a gyermekek után járó adókedvezmények körét is.

©

Trump is a gyereknevelés költségeinek támogatását ígérte, szakértők azonban attól tartanak, adópolitikája az adókedvezmények rendszerének átalakítása miatt kedvezőtlenül érintené a gyermeküket egyedül nevelő szülőket és a nagycsaládosokat is. Összességében igazából nem járnának jól vele a legalacsonyabb keresetűek – annak ellenére, hogy a republikánus politikus jelentős adócsökkentési programot hirdetett. Olyannyira, hogy az adóbevételek a Tax Policy Center számításai szerint egy évtized alatt 7,2 ezer milliárd dollárral esnének vissza. Ez a jelenlegi amerikai államadósságnak nagyjából a felét teszi ki.

A gazdagoknak

Trump adócsökkentési programja persze inkább a vagyonosabbakat segítheti (például saját magát, akiről kiderült, hogy húsz évig egyáltalán nem fizetett adót). Például azzal, hogy csökkentené az szja legmagasabb kulcsát. Becslések szerint a leggazdagabb egy százalék jövedelme akár 10 százalékkal is nőne a rendelkezései nyomán.

Eltörölné az örökösödési adót is, miközben Clinton épp ennek az emelését hirdeti – és természetesen a 250 ezer dollár felett keresők adóterhének növelését is.

Mindez persze nem meglepő, nagyjából követi a két amerikai nagy párt irányvonalát: a demokraták az állami újraelosztást erősítenék, ehhez pedig az adóbevételekben bíznak, a republikánusok épp ellenkezőleg, inkább a reálgazdaságban hagynák ugyanazt a pénzt.

Trump is ezzel érvel az adócsökkentési programja mellett, és azzal, hogy gazdaságélénkítési tervei eredményeképpen 3,5-4 százalékosra ugorhat az éves GDP-növekedés, ami az államkasszában is kompenzálja az adóbevétel kiesését.

A nagy cégeknek

A gond csak az, hogy Amerika leggazdagabbjai már az elmúlt években is növelni tudták vagyonukat, a többletet azonban nem forgatták vissza a gazdaságba.

Trumpnak persze erre is van megoldása: a hazai ipar erősítése céljából egyfelől felülvizsgálná a szabadkereskedelmi szerződéseket, egyúttal védővámokat vezetne be például a Kínából érkező termékekre, másfelől hazavinné a Kínába, Mexikóba vagy Európába átköltöztetett gyártási kapacitásokat.

©

A szabadkereskedelemmel Clinton is furcsa viszonyt ápol: korábban külügyminiszterként támogatta az USA és a Csendes-óceáni térség közötti egyezmény aláírását, elnökjelöltként azonban már bírálta. Az ellentmondást később azzal igyekezett feloldani, hogy a kérdés bonyolultabb annál, minthogy egyszerű választ lehetne adni rá – ebből többen szűrték azt le, hogy a politikusnak problémái vannak a következetességgel.

Trump ehhez képest egyértelműbb, javaslatát azonban az ipari szereplők és a közgazdászok is vitatják. Ahogy a Los Angeles Times elemzésében megjegyezte: ha az amerikai multik, például az Apple vagy az autógyártók újra az Egyesült Államokban állítják elő termékeiket, az nem garancia arra, hogy nő a foglalkoztatás. Hiszen nem a jóval drágább amerikai élőmunkát részesítenék előnyben, hanem a hosszú távon egyetlen igazán olcsó megoldást, a robotok alkalmazását.

Különösen, ha Trump egy másik gigantikus tervét is megvalósítja: az illegális bevándorlók deportálását. A Moody’s elemzése szerint Clinton nyitottabb – a bevándorlók legalizálását előtérbe helyező, alapvetően Obama 2013-as, a kongresszusban elhalt tervein alapuló – politikája tíz év alatt csaknem 500 milliárd dollárnyi gazdasági kibocsátást eredményezne (többnyire az olcsó munkaerőnek köszönhetően). Ha viszont Trump, alapvetően a kiutasításokra alapuló politikáját vinnék végig, az 880 milliárd dolláros (az éves GDP majdnem fél százalékát kitevő) kárt okozna 2026-ig.

Ebből 100-300 milliárd dollárt mindjárt az első két évben, csupán azzal, hogy finanszíroznák a 11 millió illegális bevándorló elszállítását.

Az építkezőknek

Miből lesz akkor növekedés? Trump szerint a nagy infrastrukturális fejlesztésekből. A nagyszabású kormányzati programra 500 milliárd dollárt szánna. A politikus nem kisebb elődhöz nyúlt vissza, mint Franklin D. Roosevelt, és az érvei is hasonlók: a New Deal az 1929-es nagy világválságból húzta ki Amerikát, egyebek között óriási építkezésekkel, és most ő is hasonló kiutat talált a krízisből.

Az infrastrukturális fejlesztéseket – különösen az úthálózat fejlesztését – Clinton is támogatja, bár ő csupán 275 milliárdot szánna erre a célra.

©

Itt is van azonban egy bökkenő. Az útépítéseket az állami büdzséből, egészen pontosan az üzemanyagokba épített adóból finanszírozzák. Ennek a mértéke pedig nem nőtt (miközben az autók jóval kevesebbet fogyasztanak, így a bevétel is visszaesik). És elég nehéz elképzelni, hogy Trump fogja majd kiharcolni az adóemelést a republikánusoknál, akik várhatóan, legalábbis a szenátusban megőrzik többségüket.

A Bloomberg az amerikai mérnökszervezet számításait idézve kiemeli: 2025-ig 3,3 ezer milliárd dollár kellene az országban a nagy infrastrukturális beruházások finanszírozására, ebből nagyjából 1,4 ezer milliárd hiányzik. Obama néhány évvel ezelőtt meghirdetett fejlesztési programjában a hiányzó forrásokat a helyi szintű adósságok részleges átvállalásával fedezte volna, ez az ötlet is elakadt azonban a kongresszusban.

A legnagyobb gond a cégek számára a kiszámíthatatlanság: Trump elnagyolt terveit Clinton sem sokkal konkrétabb programmal igyekezett tromfolni, ráadásul a demokrata jelölt következetlensége sem tett jót a megítélésének.

Az eredmény lesújtó: a Financial Times hétfőn közölt felmérése alapján a megkérdezett cégvezetők mindössze 33 százaléka látná szívesen Hillary Clintont a Fehér Házban, Donald Trumpot pedig még kevesebben, mindössze 19 százalék. Vagyis az üzletemberek majdnem fele egyiküket sem szeretné, miközben 89 százalékuk úgy látja, a választási kampány már eddig is elég komoly károkat okozott az ország megítélésében.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Legalább 13 halottja van egy kaliforniai horrorbalesetnek

Legalább 13 halottja van egy kaliforniai horrorbalesetnek

Több mint félmilliárd forintért vásárolt képeket a jegybank

Több mint félmilliárd forintért vásárolt képeket a jegybank

A járványpénzek is két hullámban érkeztek az egyházhoz – táblázatban a milliárdok

A járványpénzek is két hullámban érkeztek az egyházhoz – táblázatban a milliárdok