Változások az adózás rendjében – mire kell figyelniük a cégvezetőknek?
Számos ponton változik az adózás rendje 2025-ben. Bemutatjuk a cégvezetők figyelmére is érdemes, jelentősebb változásokat.
Messze jár az igazságtól, aki azt hiszi, hogy a horgászoknak, a vadászoknak vagy az időjárás-jelentéseknek szentelt műsorfolyamok kimaxolták a tematikus tévécsatornákban rejlő lehetőségeket. A határok még tovább tágíthatók, erre az egyik legjobb példa a DogTv. Nem félreértés: a csatorna nem kutyás műsorokat sugároz ember nézőknek, hanem olyan programot, amit maguknak a kutyáknak szánnak.
Bár a csatorna nem ma indult, az igazi áttörést most érte el: a napokban szerződést kötött a Comcast kábelcég egyik leányával, és ezzel egy csapásra 40-45 millió amerikai háztartásban vált elérhetővé. Ez körülbelül 20 millió nézőt – azaz kutyát – jelent. És persze a gazdikat, akik havonta egy cent híján öt dollárt fizethetnek, ha kedveskedni akarnak házi kedvencüknek. Egyelőre az évi 60 milliárd dolláros amerikai háziállatpiac az első számú célpont, de a DogTv külföldön is terjeszkedik: már 14 országban fogható, Magyarországhoz legközelebb például Németországban, Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban.
Az ötlet egy amerikai születésű, Izraelben élő tévés szakember, Ron Levi agyából pattant ki, ihletője pedig – abszurd viccnek is beillő módon – a macskája volt. Charlie egy nap olyan szomorú „bociszemeket” meresztett, amikor pár órára egyedül akarták hagyni a lakásban, hogy Levi nem bírta a nyomást, és letöltött neki pár óra nyugtató filmet madarakról, halakról és egyéb állatfajtákról.
Robert Macpherson
A vállalkozás beindítása azonban már sokkal nehezebben ment, a potenciális befektetők többsége ugyanis kijelentette: a kutyák bizony nem néznek tévét. Pedig igen. Az első magvető befektető végül 200 ezer dollárt szánt a kutyaadóra, amit a cég kezdő csapata teljes egészében kutatásokra költött. Mivel egyikőjük sem értett a kutyákhoz, először meg kellett tanulniuk, milyen programot érdemes az állatoknak összeállítani, amely javítja az ebek életminőségét.
Ezek alapján ma háromféle program közül választhat az előfizető: vannak nyugtató, stimuláló és hozzászoktató programok. Nyugtató műsorra főleg akkor van szükség, amikor a kutya egyedül marad otthon, mert a gazdinak dolga van. Ilyenkor szorongás léphet fel, ami hiperaktivitásban és rongálásban csúcsosodhat ki. A stimuláló műsorokban más kutyák ugatása és egyéb állathangok, illetve rövidfilmek hallhatók-láthatók; ennek az a célja, hogy játékra késztesse az unatkozó ebet. A hozzászoktató műsorok pedig nagyon mértékletesen adagolnak az állatokat zavaró zajokat, így segítve azok elviselését, megszokását. A műsor egyébként a gazdinak nem feltétlenül élvezetes, hiszen például teljesen más színösszeállításokkal kell benne operálni, a kutyák látásához igazodva, de a hangokat sem az emberi fül képességeihez alakítják. Mindenesetre a felmérések azt mutatják: ha egyszer a gazdi bekapcsolja a kutyatévét, az eb a műsoridő 16 százalékát aktív tévénézéssel tölti.
Az első 200 ezer dollár elégetése után a cég a következő körben 10 milliót tudott bevonni, de még ekkor is csak nagyon lassan haladt előre. Amikor az első nagyobb kábelhálózatba bekerült, hirtelen felkapta az amerikai sajtó – de aztán hamar megint elfeledkeztek róla. Mára azonban szép lassan megkerülhetetlen résztvevője lett a piacnak.
Levi nem zárja ki, hogy következő projektje a CatTv beindítása lesz, ami végre nagy elégtétel lenne Charlie-nak, a DogTv-t inspiráló macskának.
