Egyetlen lyuk tátongott a vasfüggönyön, de azon milliók járkálhattak át. A fal felépítéséig, 1961 augusztusáig szabad volt az út a több mint hárommilliós Berlin szovjet övezetéből a nyugati zónákba és vissza – olvasható az e heti HVG-ben.

Tízezrek mentek át naponta dolgozni a másik rendszerbe. Bevásárlás, mozilátogatás, rokonok felkeresése is belefért kisebb-nagyobb nehézségek ellenére.

A fal  felépítése után tucatszámra zártak be nyugat-berlini mozik, leginkább azok, amelyek állami támogatást kaptak ahhoz, hogy kedvezményes jegyeket áruljanak a keletieknek. A kulturális kíváncsiság nem volt egyirányú. A tekintélyes operák és színházak többsége a történelmi belvárosban, Keleten volt. A nyugatiakat nemcsak az olcsó jegyek vonzották, hanem a színvonal is.

Az utcákat a szektorhatáron többnyire eltorlaszolták ugyan az autók elől, de gyalog, S-Bahnnal vagy földalattival semmi akadálya nem volt az utazásnak. Kelet-Berlin és az NDK határán is volt ellenőrzés, de a tájékozottabbak könnyen kijátszhatták. A legkézenfekvőbb trükk az volt, hogy a vidékiek nem Berlinbe vettek vonatjegyet, hanem olyan helyre, ami Berlinen át volt megközelíthető. Ha a fővárosban átszálltak egy nyugati járatra, az már nem tűnt fel.

Logikus kérdés, hogy a nyugatiaknak miért érte meg odaát dolgozni, illetve hogy a Nyugaton fizetett keletiek miért nem lettek irigylésre méltóan gazdagok. A megoldás a nyugat-berlini bérkiegyenlítő pénztár volt. Ez lényegében újraosztotta a hivatalosan nyilvántartott határjárók bérét.

Részletek az e heti HVG-ben.

hvg.hu