Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Húsz évre vagyunk Ausztriától, és ezen alig képes változtatni az ország – ez derül ki a Tárki Társadalmi Riport 2018 felzárkózásról szóló elemzéséből. Kolosi Tamás és Szivós Péter többek között az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) vásárlóerő-egységben számolt értékeit vetették össze, magyarul azt nézték, mekkora az egy főre jutó vásárlóerő az egyes országokban. Az összehasonlításból kiderül, hogy Ausztria éppen ott tartott a rendszerváltás idején, ahol Magyarország 2008-ban, nyugati szomszédunk 1998-as fejlettségi szintje pedig megfelel a 2015-ös magyar szintnek.
Van azonban valami, amire büszkék lehetünk: amíg az osztrákok egy főre jutó nemzeti jövedelme a 2,5-szeresére nőtt a rendszerváltás után eltelt 25 évben, a magyaroké a háromszorosára. Arra már nem lehetünk ennyire büszkék, hogy a lengyelek életszínvonala a 4,6-szorosára emelkedett, és 2015-re le is hagyta a magyarokét. Ha a 2015-ös adatokat hasonlítjuk össze, az osztrákok vásárlóereje (49160) a duplája a miénknek (25220), és majdnem a kétszerese a lengyelekének is (25870).
Nagyjából ezt látjuk, ha az egy főre jutó GDP-t nézzük. Amíg az osztrákok 2016-ban az EU-átlag 117,6 százalékánál álltak, a magyarok 62,7 százaléknál. 1991-ben ugyanez a két adat 111,9 százalék és 44,7 százalék volt.
Ha az életkörülményeket vetik össze, még szomorúbb a kép. A szegénységi kockázat 2013-ban Ausztriában a lakosság 18,3 százalékát érintette, nálunk 28,2 százalékát. Az anyagi deprivációval érintett (például fizetési nehézségekkel küzdő, fűteni nehezen képes) háztartások aránya szomszédunknál 4,5 százalék volt, nálunk ennek több mint a négyszerese, 19,1 százalék. A lakásdepriváció, vagyis a nem megfelelő lakhatás Ausztriában a háztartások 4,2 százalékánál volt probléma, Magyarországon 15,1 százaléknál. Az ezer lakosra jutó gépkocsik száma pedig ott 609 volt, nálunk pedig 377.
A Tárki kutatói más mutatók alapján is összevetették az országokat. Kiderült például az, hogy amíg az osztrák növekedés kiegyensúlyozott volt, Magyarországon már világos különbségek látszanak az egyes kormányzati ciklusok között. A legnagyobb növekedés a vásárlóerőben az első Orbán-kormány idején, 1998–2002 között ment végbe, négy év alatt 40 százalékkal nőtt a mutató. A legalacsonyabb növekedés pedig az Antall-kormány idején volt látható (1990–1994 között mindössze 2 százalék).
És hogy elérhető-e így Orbán Viktor álma, hogy 2030-ra Magyarország az öt legélhetőbb Európa ország közé kerüljön, vagy az a vágy, hogy utolérjük Ausztriát? A kutatók szerint Magyarországnak arra van esélye, hogy 8-10 éven belül utolérje a legkevésbé fejlett nyugat-európai országokat, Ausztria azonban őrzi történelmi előnyét, ami Magyarországgal szemben ma is 20-25 évre tehető.
