Nagyívű jövőképet vázolt az újraválasztott miniszterelnök csütörtöki beiktatása után az Országgyűlésben, aki azonban konkrét kormányprogramot várt tőle, annak épp úgy csalódnia kellett, mint azoknak, akik gazdasági tervek alapján akartak a Fideszre szavazni az áprilisi parlamenti választásokon. Orbán Viktor néhány mondatából azonban világosan látszik, mire is készül a kormány a következő ciklusban.

1.       „2030-ig tervezünk”

A hosszabb távú tervezést részben azzal magyarázta beszédében Orbán Viktor, hogy a következő uniós költségvetés is a következő évtized végére fut ki. Vagyis szó sincs már sem arról, hogy 2020 után nem lesz EU-pénz, sem arról, hogy nem is szorulunk rá erre a pénzre.

Azt is világossá tette, hogy nem akar kilépni a közösségből:

Szükségünk van az unióra, és az uniónak is szüksége van ránk.

Túry Gergely

Mindez persze nem azt jelenti, hogy el is fogadja azt, amit Brüsszel elvár vagy javasol, sőt, Orbán harcot ígért. És ez nem csak a migrációs politikával szembeni ellenkezést jelenti. Amikor arról beszél, hogy

az együttműködés kiindulópontja gazdasági megfontolásokból is a szabad magyarok és a szuverén magyar kormány,

azzal eleve elvet olyan együttműködési formákat, mint

• az egységes gazdaságpolitika
• az egységes adópolitika
• az euróövezeti tagság (bár ezt nem politikai okokkal, hanem azzal szokta magyarázni, hogy Magyarország fejlettsége még nem érte el a megfelelő szintet).

2.       Folytatjuk

A miniszterelnök semmilyen irányváltásra nem utalt a gazdaságpolitikában, a hibák ellenére sikeresnek ítélte az elmúlt nyolc év irányvonalát, amit szerinte az is bizonyít, hogy 800 ezerrel dolgoznak többen, mint a második Orbán-kormány hivatalba lépésekor, 2010-ben. (Emlékezhetünk: az évtized végére kitűzött cél akkor egymillió új munkahely volt. És arra is, hogy mint kiderült, az új munkahelyekbe nem csak a közmunkaprogram számít bele, de a magyarok által külföldön betöltött állások is.)

De miről is szól a folytatás? Lehetőséget adni mindenkinek arra, hogy „saját erejéből javítson a helyzetén”. Orbán Viktor ezt a rendszerváltás előtti „kommunista kísérlettel” állította szembe, és meg lehet hallani benne Matolcsy György szavait is. A jegybankelnök néhány hónapja Teng Hsziao-ping kínai politikust idézve azt mondta: „Meggazdagodni dicsőség!”

Orbán Viktor azonban még egy mondattal toldotta meg a boldogulásról szóló kijelentését:

Senkinek nem oldjuk meg az életét, de lehetőséget adunk, hogy maguk oldhassák meg.

Vagyis marad a munkaalapú társadalom, a jól keresők számára kedvező adórendszer, és a szociális ellátások bőkezű emelésére sem lehet számítani, még úgy sem, hogy már lenne miből.

3.       „Igazi fákba akarjuk vágni a fejszénket”

A magyar gazdaság – legalábbis a számokat tekintve – ugyanis sokkal jobb helyzetben van, mint 2010-ben. Ebből Orbán Viktor ebből egy másik következtetést is levont: most van lehetőség költeni a pénzt.

A miniszterelnök „toronydarukról" és „építőmunkásokról” beszélt. Ezek a nagyberuházások folytatódhatnak a következő négy (vagy 12) évben is, egyre inkább állami forrásokból is.

Abban nincs újdonság, hogy a következő években a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére szánna a kormány pénzt. A kampányban szóba került már az is, hogy a Modern Városok program után egy Modern Falu program is elindulhat, és arról is hallhattunk már, hogy a miniszterelnök a közép-európai közlekedési kapcsolatok erősítését szorgalmazza.

És ha bárkinek lettek volna illúziói, most eloszlatjuk: Orbán megerősítette, hogy folytatódik a Paks II. beruházás. Ez és a napelemparkok is a NER oligarcháinak jelenthetnek megbízásokat, akárcsak a közlekedési fejlesztések.

Összeszámoltuk, hány milliárd tulajdonosa hallgatta Orbán Viktor beszédét

A NER oligarchái örülhetnek annak, amit hallottak a Parlamentben.

4.       "Magyarország 2030-ra ez EU első öt országa közé kerüljön"

Most nem került ugyan szóba, hogy Magyarország érje utol Ausztriát, az első ötbe kerülni azonban hasonló vágyálom. Ha csak a legegyszerűbb fejlettségi mutatót, az egy főre jutó, vásárlóerőhöz mért GDP-t (vagyis az életszínvonalat) nézzük, az első öt jelenleg így néz ki:

1. Luxemburg
2. Írország
3. Ausztria
4. Hollandia
5. Dánia

Vagyis ebbe az elitklubba még a legerősebb európai gazdaság, a német se került be – az osztrák viszont igen.

Orbán Viktor persze valamivel pontosabban fogalmazott: Magyarország kerüljön az EU első öt olyan országa közé, ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni. Itt is van hová fejlődni, hiszen akár a béreket, akár az életminőséget nézzük, hazánk jobbára a listák végén kullog.

Ebben a cikkben néztük meg, hol is tartunk most:

Orbán azt ígérte, az EU öt legjobb helye közé kerülünk - mutatjuk, honnan indulunk

Nehéz dolga lesz Orbán Viktornak, ha azt szeretné, hogy Európa öt legélhetőbb országa közé kerüljünk. Két mutató van már most is, amelyben az első ötben állunk, de nálunk rosszabbul csak a bolgárok érzik magukat.

5.       Erősödő magyar vállalkozói kör

És hogy mégis hogyan érjük utol az osztrákokat? Orbán Viktor már nem is magyar távlatokban gondolkozik: Közép-Európa  felemelkedését vizionálja lengyel központtal és erős magyar jelenléttel. Azt, hogy Közép-Európa az európai növekedés motorja, már unásig hallhattuk a magyar kormány részéről, amely azt általában elfelejti hozzátenni, hogy ebben a képletben Magyarország csúnyán lemaradt a többiek mellett.

Nem csak a gazdasági fejlettségről vagy az életminőségről van azonban szó, hanem a versenyképességről is. Abban még a kormányon belül is eltérő volt eddig a megítélés, hogy mennyire drámai a helyzet: amíg Varga Mihály, a nemzetgazdasági tárca vezetője leginkább az erről szóló listákat szapulta, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter valódi problémaként beszélt a helyzetről.

Lázár már nincs a kormányban, viszont az átszervezett kabinetben az innováció külön minisztériumot kapott, a Palkovics László vezette tárca feladata pedig éppen a versenyképesség javítása. És Orbán Viktor ehhez mindjárt egy konkrét célt is kitűzött a számára:

a hazai tulajdonú társaságok arányát 50 százalékkal növelni az exportban.

A feladat egyszerre kicsi és nagy Európa összeszerelő üzemében. A KSH adatai szerint az exportáló cégek közül 2016-ban 72 ezer volt magyar tulajdonban és 8800 volt külföldi,  az előbbiek kivitele 4,2 ezer milliárd forintot tett ki, utóbbiaké viszont 24,6 ezer milliárdot. Vagyis az arány 17 százalék, a 2022-es cél pedig ennek a másfélszerese.

Túry Gergely

6. Ami nem sikerült, arról nem beszélünk

A magyar befolyás erősítésére még az előző ciklus kezdetén kitűzött korábbi feladatokat viszont annyival elintézte a régi-új miniszterelnök, hogy azok teljesültek. "A bankrendszer, az energetika és a médiaszektor többségét hazai kézbe vettük" – mondta, és egy szóval sem említette a negyedik akkor említett ágazatot, a kiskereskedelmet. (Nehéz is lenne, ha közben a CBA kormányközeli alapítója, Baldauf László egyre több üzlethelyiségét adja át üzemeltetésre azoknak a külföldi diszkontláncoknak, amelyeknek a terjeszkedését korábban a plázastoppal igyekezett megállítani a kormány.)

Az is elég furcsa a versenyképesség erősítését célul tűző miniszterelnök szájából, hogy az oktatást ennyivel elintézte:

Olyan fiatalokat neveltünk, akik a jég hátán is megélnek.

Mivel a PISA és más kompetenciamérések eredményei egészen mást mutatnak, leginkább arra tudunk gondolni, hogy a magyar fiatalok fagyos külföldi országokban próbálnak szerencsét, ezért a kijelentés értelmezését olvasóinkra bízzuk.

7.       Elindul az egészségügy reformja

Ha oktatási reformról nem is esett szó, az egészségügyről igen. Sok szót nem vesztegetett ugyan Orbán Viktor erre a témára, ám az a néhány igen sokatmondó lehet: az ágazatban

erős ösztönzők bevezetése várható.

Arról már egy ideje beszélnek, hogy a 2018-as választások után beindulhat az egészségügyi rendszer átalakítása. A konkrét javaslatokkal még adós a kormány, ösztönzőként mindenesetre a magánellátás valamiféle segítését tudjuk elképzelni, például kedvező adózással, netán a szolgáltatói oldal támogatásával, új finanszírozási rendszer kialakításával. A kérdés leginkább az, ez hogyan érinti a súlyos pénz- és munkaerőhiánnyal küzdő állami ellátást és azokat, akik jövedelem híján csak ezt tudják igénybe venni.