A nyolcvanas években Japán volt a felelős az amerikai kereskedelmi deficit 42%-áért, mert sikeres exportoffenzívát folytatott mindenütt a világon. Reagan sietett megvádolni a távol-keleti szigetországot, az állítva, csakis azért lehetnek eredményesek az Egyesült Államok piacán, mert folyamatosan lenyúlják az amerikai technológiát. Trump szinte szó szerint ezt ismételgeti, veszélybe sodorva ezzel nemcsak a világ két legnagyobb hatalmának kapcsolatait, de az egész globális gazdaságot.

Mindez egybeesett azzal, hogy érvénybe léptek a válasz-szankciók is: Kína is büntetővámokat alkalmaz immár az amerikai import jó részére. Ez előre bejelentett lépés volt, de a kínai tájékoztatási minisztérium államtitkára alaposan meglepte az újságírókat Pekingben azzal, hogy közölte: nincs tudomása arról, hogy Hszi Csin-ping elnök és Donald Trump találkozna egymással a G20-csúcson Japánban. Ez azért meglepetés, mert Trump elnök azt tudatta Twitteren, hogy lesz ilyen találkozó. Épp olyan, mint amilyet Buenos Airesben tartottak a legutóbbi G20-csúcstalálkozón. Akkor fegyverszünetben állapodtak meg, most viszont minden korábbinál nagyobb feszültség érzékelhető a két óriás között. Olyannyira, hogy Trump legutóbbi japán útján szinte csak Kínáról beszélt Abe Sinzo miniszterelnöknek, aki ezen alaposan meg is sértődött a Nikkei Asian Review szerint.

Trump ugyanúgy akar elbánni most Kínával, mint ahogy Reagan tette Japánnal – állapítja meg Roach professzor, aki arra is rámutat, hogy az USA problémáit sem akkor, sem pedig ma nem elsősorban a külvilág okozta, hanem a republikánus elnökök gazdaságpolitikája. Mind Reagan, mind pedig Trump hatalmas adócsökkentéseket hajtott végre, ezzel felborult a költségvetés egyensúlya. Az amerikaiak megtakarítási hajlandósága minden korábbinál a mélyebbre süllyedt – írja a Yale professzora a Project Syndicate portálon. Roach egyebek között arra utal, hogy az eladósodás minden eddigi rekordot megdöntött, beleértve az állam eladósodottságát is, amely békeidőkben korábban elképzelhetetlenül nagyra növekedett, meghaladva a GDP 100%-át. Az amerikai kötvények jó részét közben Kína és Japán birtokolja. 

Míg korábban a republikánus kormányzatok legalább vigyáztak a költségvetési deficit kézben tartására, Trumpnak ez eszébe sem jut, ugyanis mindenáron választást akar nyerni jövőre. Ehhez viszont elégedett amerikai szavazókra van szüksége. Minthogy a rozsdaövezetekben és a mezőgazdasági államokban nagy az elégedetlenség, Trump inkább a külföldre mutogat, szankciókat alkalmaz Kína és Mexikó ellen. És közben imádkozik azért, hogy a kínaiak meghátráljanak. Ezt magyarázta a meglepett Abe Sinzo miniszterelnöknek, akinek rá kellett jönnie, Trump fütyül Japánra és Kínára – kizárólag az amerikai választások érdeklik.