“A kormány úgy döntött, a gazdaságvédelmi alapon belül létrehozzuk a magyar helyreállítási alapot, és ugyanazokat a programokat, amiket Brüsszellel részben jóváhagyattunk, elindítjuk a magyar költségvetésből” – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában arra reagálva, hogy az Európai Bizottság jogállami aggályok és korrupciós kockázatok miatt nem hagyta jóvá Magyarország helyreállítási tervét, ami alapján 7,2 milliárd euró támogatást lehetne lehívni a közös uniós alapból (RRF – Recovery and Resilience Fund).

A bejelentéskor a miniszterelnök több ponton is csúsztatott, illetve a nyilvános tényekkel ellentétes állításokat tett. Egyrészt továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, hogy az Európai Bizottság a gyermekvédelminek nevezett, valójában számos ponton homofób és az LMBTQ embereket hátrányosan megkülönböztető törvény miatt bünteti Magyarországot. Miközben a Bizottság ilyesmit soha nem kommunikált, ugyanakkor a jogállamisági és korrupciós aggályok a friss országjelentésben is szerepelnek, és Didier Reynders biztos az EUrologusnak megerősítette: a jóváhagyás felfüggesztésének és a melegellenes törvény ellen indított kötelezettségszegési eljárásnak semmi köze egymáshoz.

Az Európai Bizottság nem hagyja jóvá a helyreállítási tervet, amíg nincs igazságügyi reform Magyarországon

Sosem volt fontosabb Magyarországon az érthető és pontos tájékoztatás az Európai Unióról, mint most. Az EUrologus brüsszeli újságíró csapatának célja, hogy az Európai Unióval kapcsolatos hírekről és eseményekről közérthetően, pontosan és ha kell, kritikusan számoljon be, illetve elemzéseivel segítse az olvasót a tájékozódásban.

Annyira azért nem gyors

Orbán továbbá azt is mondta, hogy a “a program legfontosabb ismérve, hogy gyors. Késleltetni épp a lényegét kérdőjelezi meg.” Ez erős csúsztatás, az RRF ugyanis egyáltalán nem gyors, és nem is azért, mivel az elfogadását épp, hogy részben a magyar miniszterelnök hátráltatta tavaly év végén, amikor ki akarta húzatni a megállapodásból, hogy a jogállami kritériumok köthetők a pénzek elosztásához.

Itt ráadásul még messze nem ért véget a folyamat. A megállapodás után készültek el a tagállami tervek (ezt a magyar kormány május 12-én nyújtotta be az Európai Bizottságnak.) Miután a tagállami tervet a bizottság jóváhagyta, arra még rá kell bólintania az EU Tanácsának (vagyis a tagállamoknak), ezt követően két hónapon belül történik egy 13 százalékos előfinanszírozás. Utána legfeljebb évente kétszer, bizonyos előre meghatározott mérföldkövek elérésekor történhetnek kifizetések. Vagyis az RRF-et gyorsnak nevezni erős túlzás, bár igaz, hogy jóval gyorsabb, mint a normál uniós támogatási programok, amelyek alapesetben utófinanszírozottak.

Az uniós programok úgy működnek, hogy a tagállamok kifizetik (megelőlegezik) a támogatásokat az azokat elnyerő szereplőknek, majd a projektek kapcsán keletkező számlákat kiküldik Brüsszelbe, amiket az EU (ha nem talál szabálytalanságot) utólag kifizet a tagállamnak.

A miniszterelnök most azt mondta, az RRF-források Magyarországnak “járnak”, így a kormány arra számít, legfeljebb késve, de hozzájuk fog jutni. Vagyis a kormány az RRF-programok szabadságharcos, brüsszeli jóváhagyás nélküli elindításával voltaképpen csak a normál ügymenetet követi.

A költségvetés megvan az első utalás nélkül

Rövid-, sőt középtávon a magyar államnak csak a 13 százalékos előleg fog hiányozni. Ez 936 millió eurót jelent, forintban aktuális árfolyamon körülbelül 335 milliárd forint. Ez nem kevés pénz, de a 23 ezer milliárd forintos kiadási főösszegű központi költségvetésben azért nem egy eget rengető összeg. Demagóg módon stadionban számolva: az épülő budapesti atlétikai stadion kerete a kiegészítő infrastruktúrákkal együtt jelen állás szerint bő 200 milliárd forint.

Ráadásul a pénz csak pénzforgalmi szempontból fog hiányozni, amíg nem folyik be, az uniós költségvetési szabályok szerint a kiadásokat és a bevételeket akkorra kell könyvelni, amikor aktuálisak, nem a tényleges pénzmozgások időpontjába. Így például az államkasszából már megelőlegezett, de az EU által még át nem utalt támogatási pénzek sem növelik a(z uniós módszertan szerint számolt) hiányt és államadósságot. Ha a költségvetés (a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium) esetleg számított rá, hogy ez a 335 milliárd forint záros határidőn belül ténylegesen befolyik, akkor kiesését menedzselni kell egyéb forrás bevonásával, például állampapír-kibocsátással.

Varga Mihály és Orbán Viktor

Túry Gergely

De mivel már a helyreállítási terv tárgyalásai sem mentek zökkenőmentesen (a kormány az RRF-ből lehívható hitelrészről le is mondott, csak a támogatásra tart igényt), nyilván reális lehetőségként számoltak azzal, hogy a 13 százalékos előleg csak késve fog befolyni, és felkészültek rá. Vagyis inkább nem számítottak rá.

Az Eurostat módszertani útmutatója szerint egyébként a pénz, a kohéziós alapok mintájára nem befolyásolhatja az egyenleget. Ha ősszel lesz megállapodás, akkor az nem fog befolyásolni semmit, ha átcsúszik mondjuk januárra, akkor valami köztes megoldást ki kell találni, ha meg egyáltalán nem lesz, akkor az új helyzet, mert átkerül a költségvetés terhére. de erre igazából senki sincs felkészülve.

Ami azt illeti, ez is a normál ügymenet része, a magyar kormány módszeresen túlkölti az uniós programokat. Azért, hogy a keretek egész biztosan ki legyenek használva, és az ország ne essen el támogatástól, ha olyan számlák akadnak, amiket esetleg mégsem akarnak kiküldeni Brüsszelbe. Ez történt például az Elios-ügyhöz kapcsolódó közvilágításfejlesztési számlákkal – a feltárt szabálytalanságok miatt Brüsszel ezeket szinte biztos nem fizette volna ki, azonban az érintett program túlköltése miatt voltak talonban olyan számlák, amiket nyugodtan ki lehetett küldeni. Igaz, így az eliosos cechet a magyar adófizetők állták.

Azért már tudhatják, mire ad az EU, és mire nem

Orbán azt mondta, “ugyanazokat a programokat” indítják el, amiket Brüsszellel “részben jóváhagyattak”. Az RRF-programok uniós jóváhagyás nélküli elindítása így is hordoz némi kockázatot. A miniszterelnöknek abban szinte biztosan igaza van, hogy az EU előbb-utóbb jóvá fogja hagyni a magyar helyreállítási tervet. Az már nem biztos, hogy azokkal a programokkal, amiket a kormány elindít. Vagyis akadhatnak olyan programok, amikre sose lesz meg az RRF-fedezet, így azokat majd teljes egészében a magyar költségvetésnek kell állnia.

A kockázat azonban nem nagy, a helyreállítási tervről egy ideje már tárgyal a kormány Brüsszellel, az például menet közben kiderült, hogy az alapítványokba kiszervezett egyetemek modernizálására az EU nem biztosít RRF-forrást. Vagyis a kormánynak minimum nagyon jó elképzelése van arról, pontosan milyen programokat van értelme elindítani.