Ha nem is szárnyal az EU gazdasága, még mindig növekszik, az egy évvel korábbinál 0,5 százalékkal nagyobb az uniós GDP – számolt az Eurostat. A magyar adat az egyik legrosszabb az unióban: nálunk 2,3 százalékkal visszaesett a gazdaság teljesítménye. Ha nem az egy évvel korábbihoz, hanem az előző három hónaphoz viszonyítunk, akkor az EU-ban 2022 legvége volt mínuszos, 2023 első negyedévében már növekedést mértek, most pedig stagnálást – nálunk eközben már zsinórban negyedszer hoznak ki a statisztikusok negyedéves GDP-csökkenést, amire még soha nem volt példa, amióta 1995-ben elkezdték a mostani módszertannal mérni a gazdaság teljesítményét.

Pedig a kormánykommunikáció hosszú időn át azt mantrázta: Magyarország a kanyarban előz, jobban teljesít még a nehéz időkben is a gazdaságunk, mint az EU-átlag. Mostanra viszont ez az érv is elkopott, a Pénzügyminisztériumban valaki nagyot izzadhatott, amíg előbányászott egyetlen olyan statisztikai mutatót, amivel el lehet adni a borzasztó visszaesésről szóló GDP-számot (a megoldás: ha nem azt nézzük, hogy tavaly óta mi történt, hanem a járvány előttihez hasonlítjuk a számot, akkor nagyobb a magyar növekedés, mint az EU-átlag). Mostanra eljutottunk odáig, hogy ugyan az EU helyzete sem rózsás, de ott az a probléma, hogy túl lassú a növekedés, eközben a magyar GDP már beesett a 2021 végi érték alá.

Az EU lassan, de magára talál

A Covid okozta gazdasági sokkból még nem is teljesen jött ki Európa, amikor tavaly megütötte az orosz-ukrán háború. Nagyon gyorsan kellett leválni az orosz energiáról, az árak drasztikusan megemelkedtek, és mindenki tartós válságtól kezdett el félni. Mostanra már jól látszik, hogy ennyire nem nagy a baj a kontinens legtöbb helyén. Az energiamix átalakítása gyorsabban és kevesebb kárt okozva ment általában, mint ahogy vártuk - nem csak a 2022/23-as telet úsztuk meg nagyobb problémák nélkül, az is egyre egyértelműbb, hogy a következő teleken sem lesz hatalmas baj. Természetesen az árak ettől még nőttek, a gazdaság teljesítményét pedig visszafogta mindez, de olyan szintű kataklizma, amitől sokan féltek, hogy tömegesen lennének képtelenek emberek és cégek fűteni, nem történt meg. Mostanra ennek a negatív gazdasági hatásai kezdenek eltűnni.

A termelést persze ettől még visszafogja az, hogy az ukrán és orosz alkatrészek helyett másokat kell találni, vagy minimum jókora késlekedésekre felkészülni. Az sem könnyíti a helyzetet, hogy az euró kamata magasabb lett, mint korábban volt - de mostanra már a kontinens nagy részén megtanultak együtt élni a helyzettel, kisebb károkkal ússzák meg ezeket a problémákat, mint amitől tavaly tavasszal félni lehetett.

Ahogy pedig leküzdik az inflációt 5 százalék környékére - több helyen már 3 százalék alá is -, úgy tér magához a fogyasztás, mernek az emberek egyre inkább vásárolni, a cégek pedig beruházásokba belevágni. A szolgáltató szektor pedig felpörög Európa-szerte; a Covid után mindenki nagyon várta már, hogy lehessen újra jönni-menni, szórakozásra költeni, ez a hatás folytatódik most, amint látják az emberek, hogy marad pénzük az ilyen dolgokra is, miután kifizetik a gázszámlát.

És mi történik eközben Magyarországon?

Ha nagyon messziről akarunk indulni, akkor azzal kell kezdeni: a magyar gazdaságot a 2010-es évek közepe óta erőltetetten pörgették, kormányzati pénzszórással, alacsony kamatokkal, gyenge devizaárfolyammal és a gyors bérnövekedés támogatásával. Ebből jött ki a „kanyarban előzünk” vagy épp „kinőjük a válságot” szlogen, szakmaibb megfogalmazással: túlfűtött lett a gazdaság. Ennek a hátterét itt elemeztük ki, nagyon röviden a lényeg az: ha sokáig csinálják ezt, annak általában eldurvuló infláció lesz a vége, és az, hogy másoknál sokkal sérülékenyebb lesz az ország, amint bejön egy globális válság. Ahogy korábban írtuk, megpróbálhatunk a kanyarban előzni, csak nehogy levigyük a szalagkorlátot – úgy tűnik, épp ez történt.

Igazi gyomros a KSH-tól: két és fél éves mélypontjára került a magyar gazdaság

2020 vége óta nem érkezett annyira gyenge GDP-adat, mint most, 2,3 százalékkal esett vissza a gazdaságunk teljesítménye április-júniusban. Az pedig, hogy zsinórban négy negyedévben is romlást mérjenek, még soha nem fordult elő, amióta 1995-ben a mostani módszertannal kezdték mérni a GDP-t.

Elfogyott a pénz

De ha nem nagyon messzire akarunk visszatekinteni, akkor elég 2021 végére. A magyar gazdaság ugyanis most azért állt le, mert az infláció miatt az embereknek nem maradt pénzük, amiből vásárolhatnának. Az már most egyértelmű, hogy

• az iparnak a belföldi eladásra termelő ágazatai iszonyatos mélyrepülésben vannak, júniusban például 20 százalékos volt a visszaesés ott,
• a bolti forgalom a tavasszal a Covid első hulláma alatti lezárást idézően fékezett le, sokkal több pénzért sokkal kevesebb terméket vásárolnak az emberek,
• a szolgáltató szektor pedig eddig még segítette a GDP-t, de most már (a magánegészségügyet kivéve) az is visszahúzza, hiszen nincs miből költeni rá.

Úgyhogy amikor arról van szó, miért gyenge a magyar gazdaság, első körben ugyanazokat a teljes bekezdéseket lehetne leírni, mint amikor azt elemeztük, miért sokkal nagyobb az inflációnk, mint bárhol máshol.

Túl magasak a kamatok

Amellett, hogy a háztartások fogyasztása esik, a cégek sem teljesítenek ragyogóan. A tömeges csődhullámot egyelőre sikerült megúszni, azonban így is nagyok a bajok. A nagy inflációra és a tavaly ősszel 434-ig elszállt forintárfolyamra válaszul a Magyar Nemzeti Bank a régiónk legmagasabb irányadó kamatát vezette be, és ugyan azt azóta csökkenteni kezdte, még mindig jóval a hozzánk hasonló gazdasági adottságú országoké fölött vannak a magyar kamatok.

Ez arra jó volt, hogy megmentse a forintot a teljes összeomlástól, és az inflációt is fékezi, kellemetlen mellékhatásaként viszont lefagyasztja a hitelezést. Ilyen magas kamatok mellett amelyik cég csak teheti, kivár azzal, hogy hitelt vegyen fel, ez pedig csak tovább csökkenti a gazdasági teljesítményt.

Nem használtuk ki, amikor az EU segített, most pedig már alig segít

Európa legtöbb országában két dolog lassítja a GDP-növekedést, vagy épp viszi le mínuszba: sok cég számára túl drága az energia, a kamatok pedig magasak. Ezt Magyarország sem ússza meg, sőt, nálunk még súlyosabban is jelentkeznek ezeknek a hatásai, mint máshol. Ahol most növekedést mérnek az EU-ban, azokon a helyeken szinte kivétel nélkül sikerült túljutni az energiaválság első sokkhatásán. Ez pedig az árakban, emiatt a fogyasztásban, és a cégek versenyképességében is megmutatkozik.

A kormány szerint Brüsszel a hibás - a Pénzügyminisztérium még májusban adott ki egy számítást arról: tavaly legalább 0,4 százalékponttal nagyobb lehetett volna a GDP-növekedésünk akkor, ha a helyreállítási alap visszatartott pénzei megérkeztek volna. Nyilván az, hogy még most sem jön a pénz, még tovább lassítja a magyar gazdaságot. De a problémák ennél is mélyebbek, azt sem sikerült kellőképp kihasználni, amikor korábban az EU lazább szabályokkal segítette volna a növekedést.

Hogy a Covid okozta gazdasági válságból könnyebben lábaljanak ki az európai országok, az uniós szervek évekig elengedték a hiánycélt, bármelyik kormány szabadon költekezhetett – az volt a logika emögött, hogy ne hagyják lefulladni a gazdaságokat, amíg meglesz a Covid ellenszere és a tömeges átoltottság, aztán utána lehet foglalkozni a hiány csökkentésével. Világos, hogy amelyik ország abba tette bele a pluszpénzt, hogy a cégek megerősödjenek és a gazdasága válságállóbb lesz, az hamarabb túljutott azon a sokkhatáson is, amit az orosz-ukrán háború kitörése és az energiakrízis okozott.

A magyar kormány is élt ezzel a lehetőséggel, csakhogy a papíron a járvány gazdasági kárainak enyhítésére szánt pénzek jelentős részét egészen más célokra költötték el. (Például az atlétikai stadionra, a Vár felújítására, vagy épp az egyházi épített örökség védelmére – és ez csak néhány példa a sok közül.)

Németország miatt lehet még baj

Feltűnő az európai adatokból, hogy a kontinens nagy gazdaságai közül Németország az egyetlen, amely kimondottan rosszul teljesít, ott most is visszaesést mértek (igaz, csak 0,1 százalékosat). Ez pedig visszavet minden olyan országot, amely rá van utalva a német gazdaságra – még az osztrák adat is mínuszos lett így például, azt pedig magyarázni sem nagyon kell, hogy Magyarország mennyire súlyosan kitett annak, hogy mi történik Németországban.

Az IMF elemzése szerint az euró korábbinál magasabb kamatai mellett két olyan német sajátosság van, ami miatt gyengébb az ottani helyzet más nagy gazdaságokénál:

• a német energiaszektor túlságosan kitett volt az orosznak a háború előtt, a leválás emiatt drágább, az áremelkedés pedig súlyosabban érinti a cégeket,
• a német autóipar pedig a korábbihoz képest gyengélkedik, a kereslet lassulása és az egyre nagyobb kínai konkurencia is megteszi a hatását.

A magyar kormány mindenesetre továbbra is úgy számol, hogy 2023 egészében már pluszban lesz a GDP-nk a 2022-eshez képest – annyi legalábbis biztosnak tűnik ebből, hogy az év második fele már jobb lesz, mint az első. Az elemzők pedig jelentősen lefelé módosították az éves előrejelzéseiket, miután kijöttek a friss április-júniusi adatok. Legalább 2024-ben szép növekedést látunk majd, amikor a mostaniakhoz viszonyítjuk az akkori számokat.