Továbbra is gyengén szerepel a kiskereskedelem a gazdaságon belül, igaz, már látszik a javulás. A növekedés elsősorban annak köszönhető, hogy az első félévben 4 százalékkal nőtt a nettó bérek reálértéke.
Ezen belül azonban nagyon jelentős különbségek vannak. Ahogy az alábbi adatgrafikán látszik, a magánszemélyek több mint 30 százalékánál a nettó bér reálértéke csökkent az idei első félévben az előző év azonos időszakához képest. Arányuk egy évvel ezelőtt 18 százalékos volt. Bár kísérleti statisztikáról van szó, vagyis nem tűpontos adatok (erről lentebb még szó lesz), a nagyságrendi növekedés egyértelmű. Az adat egyben arra utal, hogy nagyon sok alkalmazott nem kapott az inflációnak megfelelő béremelést ebben az évben.
Az adatokból látszik az is, hogy 2023-ban a kiugróan magas inflációs időszakban az érintettek háromnegyede csökkenést volt kénytelen elkönyvelni. 2020 és 2022 első féléveiben pedig 30-46 százalékos volt az arányuk. Az idei adatok pedig az derül ki, hogy a múlt év első félévéhez képest csökkent a komolyabb, 5 százalékot meghaladó reálbér-növekedést elérők aránya.
Így szól a KSH-s magyarázat
Bár hivatalos adatokról van szó, az adatgrafikán szereplő részletes számok a KSH úgynevezett kísérleti statisztikájából származnak. A szóban forgó adatsor célja, hogy a hivatalos bérstatisztika információtartalmát kiegészítse, kibővítse. A hivatalos és a kísérleti adatok így nem vethetőek össze közvetlenül egymással.
A keresetek változásának eloszlása Magyarországon című kísérleti statisztika a kísérleti jellegét az adja, hogy nincs elterjedt nemzetközi ajánlás/gyakorlat a számbavétel módjára, valójában többféle módszer is elképzelhető. Fontos kiemelni, hogy a kísérleti statisztikában közzétett adatok vonatkozási egysége eltér a hivatalos keresetstatisztikában alkalmazottól. A kísérleti statisztikában a kereseti adatok vizsgálata magánszemélyi szinten történik, miközben a hivatalos keresetstatisztika alapegysége az álláshely. A kísérleti jelleget erősíti az is, hogy a vizsgált populáció nem teljes körű, nem azonos a hivatalos statisztikában közzétett kereseti adatokéval, ugyanis itt csak azok tartoznak a megfigyelési körbe (a számbavételi koncepció longitudinális jellege következtében), akik a tárgy- és a bázisidőszakban is rendelkeztek teljes munkaidős alkalmazotti álláshellyel. A statisztika vonatkozási körébe tartozó munkavállalók a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagosan 84,3 százalékát tették ki a vizsgált idősorban.
