A brazíliai klímacsúcson kiderült, hogy az éghajlatvédelem hogyan tud átcsapni erőfitogtatásba

A következő klímacsúcs helyszínéről zajló vita, és a fosszilis lobbisták jelenléte is nehezíti az érdemi előrelépést a kibocsátás-csökkentésben a COP30 csúcson.

  • HVG

Mennyire nehezíti meg a valódi előrelépést a klímaváltozás elleni küzdelemben az, hogy még a konferenciák helyszínválasztása is komoly diplomáciai csatatérré vált? – kérdezi a Brazíliában zajló aktuális ENSZ-klímacsúcsról, a COP30-ról szóló elemzésében Papp Zsanett Gréta, a European Geosciences Union klíma- és energiapolitikai szakértője a Másfélfokon

A szakértő szerint a fenti kényes kérdésre a háttérben zajló geopolitikai versengés és a fosszilis ipar erős pozíciója világít rá, miközben a klímacsúcsok célja alapvetően a közös kibocsátáscsökkentési irány kijelölése lenne.  

Belémben a COP30 tárgyalásai mellett egyeztetnek a következő klímacsúcs helyszínéről, ami nem pusztán szervezési, hanem geopolitikai kérdés is: 

a helyszínválasztás azt üzeni, melyik ország képes a klímapolitikai figyelem középpontjába kerülni, és mennyire tudja mozgósítani diplomáciai hálózatait. 

A brazíliai Belém látképe
Fenntartható fejlődés 2026

A COP31 helyszínének kijelölése azonban hónapok óta elakadt, ami jól mutatja, hogy a klímapolitika terepe ma legalább annyira a diplomáciai erőfitogtatásról szól, mint az éghajlatvédelemről.

A házigazda számára a szakértő szerint egy ilyen rendezvény egyszerre jelent 

  • nemzetközi láthatóságot, 
  • presztízst és 
  • gazdasági előnyt. 

A több tízezer résztvevőt vonzó COP olyan erőforrásokat és figyelmet hoz, amelyek révén a rendező ország egyszerre formálhatja imázsát, építheti politikai kapcsolatait és szerezhet lobbierőt az energiaátmenetben. Ezért válik a COP egyfajta globális „reklámfelületté”, amelyet sok állam stratégiai beruházásként kezel. 

Lókupeckedéssé válhat a klímacsúcs: a katasztrófák ellenére engedékeny az EU

Tíz éve fogadták el a Párizsi Klímaegyezményt, de az idei klímatárgyalások kudarccal fenyegetnek. A globális felmelegedés gyorsabb, mint tervezték, az Európai Unió ennek ellenére újabb engedményeket tenne a klímacélok terén.

Ausztrália vs. Törökország

A klímacélok és a házigazdává válás között azonban egyre nagyobb a szakadék: minél erősebb a presztízsérték, annál nehezebb az éghajlatvédelmi tartalmat fókuszban tartani, véli a szerző.

A COP31-ért Ausztrália és Törökország verseng. Előbbi a – klímaváltozásnak különösen kiszolgáltatott – csendes-óceáni szigetállamokkal közösen pályázik, kihangsúlyozva, hogy ott kell klímacsúcsot tartani, ahol a hatások már ma is életveszélyesek. Gazdasági szerkezete ugyanakkor erősen függ a szén- és LNG-exporttól, így a házigazdává válás egyben diplomáciai pozícióépítés is. Törökország ezzel szemben logisztikai és geopolitikai érveket sorakoztat fel, központi fekvésére és növekvő regionális szerepére hivatkozik. Mindkét ország „all in”-t mondott, a patthelyzet pedig az ENSZ-klímadiplomácia hitelességét is veszélyezteti.

Rajokban a lobbisták

A politikai játszmát tovább erősíti, hogy a COP-okon minden korábbinál több fosszilis lobbista jelenik meg. Egy, a Guardian által ismertetett kutatás szerint az elmúlt években több mint 5300 lobbista vett részt a klímatárgyalásokon, 180 olaj-, gáz- és szénvállalat képviseletében. 2024-ben több fosszilis lobbista volt jelen a bakui COP-on, mint a tíz legsebezhetőbb ország delegáltjai együttvéve.

Ez a befolyás nem csupán jelenlét: érdemben alakítja a tárgyalási környezetet, tompítva a kibocsátáscsökkentési vállalásokat és gyengítve a klímafinanszírozási előrelépéseket.

Ha a politikusokra bízzuk a munkát, semmi sem menti meg az emberiséget az éghajlati katasztrófáktól

Aligha lehetett volna jelképesebb helyszínt találni az idei éghajlati csúcskonferenciára, mint a brazíliai Belém. A trópusi éghajlati övben fekvő Belém egész évben forró és esős város, nyitott csatornákkal, a házak 40 százaléka nincs bekötve a szennyvízhálózatba.

A szakértő szerint a pozíció körüli diplomáciai harc, és a fosszilis lobbi jelenléte háttérbe szorítja a valódi éghajlatvédelmi tartalmat. A figyelem a presztízsre, a geopolitikai alkukra és a gazdasági érdekekre terelődik, miközben a globális kibocsátás tovább nő. Ez hosszú távon aláássa a klímacsúcsok tekintélyét, és azt sugallja, hogy a COP inkább a hatalmi logika, mint a tudomány vezérelte döntéshozatal terepe.

Papp Zsanett Gréta szerint a COP-ról alkotott képen sokat javítana, ha a folyamat átláthatóbbá válna: korlátozni kellene a fosszilis lobbisták hozzáférését, kötelezővé tenni a finanszírozás teljes nyilvánosságát, és biztosítani, hogy a házigazda kijelölésénél a szakmai szempontok kerüljenek előtérbe. 

A klímapolitika valódi motorja az alulról jövő részvétel: azoké, akik nap mint nap megtapasztalják az éghajlatváltozás hatásait, és akik tudják, hogy az 1,5 Celsius-fokos cél nem szlogen, hanem a túlélés feltétele.

Hiába futunk neki már a harmincadik klímacsúcsnak, az emberiség valószínűleg lekésett a felmelegedés megállításáról

Az országok eltökéltségének gyengülése tapasztalható az idei klímacsúcs előtt. Holott a brazíliai Belémben tartandó összejövetel a hajrá startját jelenti a még nagyobb időjárási katasztrófák elkerüléséért vívott harcban.

Borítóképünkön: aktivisták a fosszilisipar koporsóit viszik egy demonstráción a COP30 idején Belémben Fotó: Pablo Porciuncula / AFP

Hozzászólások

Útmutató cégvezetőknek