Washington azt várja, hogy 2027-re a NATO-n belül Európa lássa el a kontinens konvencionális védelmének meghatározó részét, a hírszerzéstől a rakétapajzs biztosításáig – írja a Reuters.
A szűk határidőt több európai tisztviselő is életszerűtlennek tartja, a Pentagon ugyanakkor a hírügynökség forrásai szerint azt is jelezte, hogy ha ez nem valósul meg, akkor az Egyesült Államok felhagyhat a NATO egyes védelmi koordinációs mechanizmusaiban való részvétellel.
Ez a kellően ködös megfogalmazás azt is jelentheti, hogy történjen bármi, 2027-ben Washington kivonul a NATO európai szerepvállalásából. Ez alapjaiban írná át a lassan 80 éve zajló transzatlanti katonai együttműködést, amelynek az Amerikai Egyesült Államok az egyik és egyben legfontosabb alapító hatalma.
A Reuters értesülései szerint viszont az is jól látszik, hogy ebben a kérdésben az USA politikai vezetése sem egységes, vannak, akik nem értenek egyet a Pentagon elhatározásával.
A konvencionális védelem kategóriája ráadásul meglehetősen tág, gyakorlatilag minden ide tartozik, aminek nincs köze a nukleáris fegyverekhez. Ennek megfelelően nehéz is mérni a változást ezen a téren, így nem lehet tudni, hogy Washington milyen indikátorok alapján tervezi figyelni az európai szerepvállalás változásait.
Az sem egyértelmű jelenleg, hogy a 2027-es határidőt a Trump-kormányzat tűzte-e ki Európa számára, vagy csak a Pentagonban gondolják így (nem ez lenne az első eset még Trump második elnöki ciklusa alatt sem, hogy a védelmi tárca szembe megy a kormánnyal).
Ráadásul ahhoz a változáshoz, amit most az Egyesült Államok követel Európától, nem csak sokkal több pénzre, de politikai akaratra is szükség volna, ebben viszont az európai NATO-tagállamok nem tűnnek egységesnek.
Hovatovább, egy ilyen nagyarányú átszervezés további fegyvervásárlásokat is követel, amiben papíron Donald Trump ugyan partner lenne, ám a beszerzés több éves folyamat, így jó eséllyel 2027-re még abban az esetben sem érkezne be minden, ha ebben a pillanatban leadnák a megrendeléseket.
Washington ugyanakkor olyan eszközökkel is rendelkezik, amelyek nem válthatók meg pénzen. Ilyenek például a hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességei, amelyek eddig is meghatározónak bizonyultak Ukrajna védelmében.
Abban eddig sem volt vita, hogy a NATO európai tagállamainak a korábbiakhoz képest jelentősebb mértékben kell hozzájárulniuk a közös védelmi képességek finanszírozásához. Ezért is határozták el, hogy mindenkinek bele kell tenni a védelmi iparba a GDP 5 százalékát (ezt nevezte Orbán Viktor magyar miniszterelnök a gazdaság tüdőn lövésének) és az Európai Unió is kitűzött maga elé egy olyan célt, hogy a kontinensnek képesnek kell lennie 2030-ra ellátni a saját védelmét.
Bár ehhez hozzá kell tenni, hogy sok hivatalnok és elemző szerint még ez az utóbbi dátum is meglehetősen ambiciózus vállalás, nemhogy a Pentagon által kitalált 2027.
Persze, mint általában, a Trump-adminisztráció ebben a kérdésben sem túl következetes. Tavalyi kampánya idején Trump gyakran ütötte az európai NATO-tagállamokat, amiért nem költenek eleget a védelmi szektorra. Még azt is kijelentette, hogy engedné Vlagyimir Putyin orosz elnöknek lerohanni azokat az európai országokat, amelyek nem hajlandók becsengetni a részüket a védelmi kasszába.
Az idei júniusi NATO-csúcson azonban az amerikai méltatóan szólt az európai tagállamokról, miután azok elfogadták az új, 5 százalékos küszöböt.
Az új, keménykezűbb amerikai álláspontot ugyanakkor nem csak a Pentagon képviseli, a NATO-külügyminiszterek e heti találkozóján Christopher Landau amerikai külügyminiszter-helyettes is az Európa védelme az európaiak dolga szellemiségében beszélt: „Különböző amerikai kormányok ilyen, vagy amolyan formában az egész életem folyamán erről beszéltek. A mi kormányunk azonban komolyan is gondolja” – mondta.
