Amikor a szegénységről kezdünk beszélni, a legtöbben elsőre a mélyszegénységben élőkre gondolnak. Pedig ennél sokkal több emberről van szó. Még a hivatalos statisztikák szerint is 1,8 millió ember él Magyarországon úgy, hogy a szegénység fenyegeti, de ha azokat is melléjük tesszük, akiket egyetlen nagyobb személyes vagy munkahelyi krízis választ el a lecsúszástól, akkor akár a társadalom 70 százalékát is ide sorolhatjuk.
A HVG új podcastja, A másik út azt mutatja be, hogyan lehet kitörni a szegénységből, melyek a magyarországi szegénységgel kapcsolatos legnagyobb problémák, egyáltalán milyen ez a társadalmi közeg. Ez utóbbi kérdés az, amire a döntéshozók közül „soha nem volt kíváncsi senki érdemben”; ezért a podcast a szegénység társadalmát belülről próbálja értelmezni, olyan emberek szólalnak meg benne, akik érdemben kapcsolódnak ehhez a közeghez.
A szegénységet rétegekre bontva érdemes értelmezni, mert így lehet igazán átlátni a problémáikat
– véli Orsós Lajos, a podcast műsorvezetője, azon kevesek egyike, akiknek sikerül kitörnie a szegénységből. Szerinte öt réteget lehet egymástól megkülönböztetni:
- A sérülékeny közép: Ez az a nagyjából kétmillió ember, aki középosztálybelinek gondolja magát, de néhány hónap alatt lecsúszhat, ha például elveszíti a munkahelyét, elválik, vagy épp tartós betegség üti fel a fejét a családjában.
- A dolgozói szegénység: Ők azok, akik minden nap bejárnak dolgozni, de hónapról hónapra élnek, vagy épp kényszervállalkozók, és kiszolgáltatottak azoknak a munkáltatóknak, akik vagy fizetnek időben, vagy nem. Takarítók, pékek, grafikusok.
- Az instabil generációs szegény réteg: Ők segélyből élnek vagy közmunkát végeznek. A rendszer nyilvántartja őket szegényként, de érdemben nem integrálja. A dolgozói szegénységtől szenvedőkkel ellentétben ők nem is hónapról hónapra élnek, hetekben mérhető az életükben a tervezhetőség.
- A mélyszegény: Ebben a körben már a legalapvetőbb szükségletek kérdőjelesek, az emberek többségében eladósodottak.
- És végül a kizárt, reményvesztett kör, például a hajléktalanok.
Nem lehet a szegénységről beszélni anélkül, hogy ne lenne szó a romákról – a KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon a romák 75 százaléka szegény vagy fenyegeti a szegénység.
A cigányságot leginkább a mélyszegénységgel azonosítják, miközben az efelett lévő három szegénységi csoportban is jelen vannak
– mondta Orsós Lajos. A dolgozói szegénységben „iszonyatosan sokan” vannak közülük, például ápolók, bolti eladók. A sérülékeny középrétegben pedig leginkább azok, akik az építőiparban vállalkoznak.
Hétes-telep
Lakos Gábor
Az, hogy rétegekre bontsuk a szegénységet, azért is fontos, mert így lehet jobban válaszolni arra a kérdésre, hogy mi lehet a kiút ebből a helyzetből. A szegények felső rétegében csupán hagynia kellene az államnak, hogy a gazdaság megfelelően funkcionáljon. Az alsóbb rétegeknél már szükség van támogatásra, de az nem elég önmagában, hogy az állam segítsen, hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy a helyben segítő szervezetek érdemben tudjanak működni – magyarázza Orsós Lajos.
„A mélyszegénységben élő ember esetében pedig nem beszélhetünk személyes felelősségről. Aki onnan jön, abból nem lesz Molnár Ferenc Caramel, ott már az állam segítségére van szükség.” Ráadásul olyan fajta állami segítségre, amely nem egy-egy kormányhoz köthető, hanem generációkon átívelve szükséges ezzel foglalkozni.
És ugyan lehet sok szó az államról, van még egy fontos felelősségi kör, amelyről kevesebb szó esik a hírekben: az üzleti szereplőké – tette hozzá. Ma Magyarországon nagyjából 80-100 ezer olyan ember él, akik munkaerőre válthatóak lennének egyik hónapról a másikra, mert ők még rendelkeznek azokkal a habitusokkal, amikkel lehet dolgozni. Viszont a cégeknek érteniük kellene, hogy nekik mire van szükségük, mert „minél mélyebbre mész a szegény társadalmi rétegekben, annál távolabbra kerülsz a többségi társadalmi szabályszerűségektől”.
Orsós Lajos
Itt Orsós Lajos azt a példát hozta fel: nagyon sok ember 3-5 órát utazik naponta azért, hogy 10-12 órát dolgozzon, és többségüknek nehéz megoldaniuk azt, hogy biztosan elérjenek minden csatlakozást. Hiába mondja ezen a ponton a munkáltatójuk azt, hogy támogatja az országbérletet, a probléma mélyebb, mint a bérlet ára, amíg nincs jobb menetrend, addig céges busszal kellene támogatni a munkát. És ez csak egy olyan szempont, ami igazolja, hogy
a társadalom legnagyobb átverése az a mondás, hogy csak akarnunk kell.
Ma Magyarországon „a többség igyekszik boldogulni, de nincs lehetőség fölfelé ugrálni”.
Van persze, ami az állam feladata még a dolgozó szegényekhez kapcsolódóan is: ott tud jobb lenni a foglalkoztatottság, ahol van érdemi infrastruktúra. Céges feladat az, hogy például egy HR-es ne csak abban gondolkozzon, „hogyan lehet még egy gyümölcsnapot beszuszakolni, hanem nézze meg, hogy a cég munkavállalói milyen helyzetben vannak, és kérdezze meg előbb saját magától, majd a kollégáitól, neki mi lenne a fontos”.
Aki pedig kényszerből mélyszegénységben élőket foglalkoztat, hogy legalább valakivel el tudja végeztetni a munkát, annak tudnia kell, hogy az időtényező is más ebben a közegben, mert itt gyakran abban mérik az időt, hogy mikor jön a segély, mikor érkezik az uzsorás. Az ember akkor eszik, amikor van mit. Ez egy teljesen más idegrendszeri állapot. Nem érdemes elvárni, hogy reggel 6-kor ott álljon a gyárkapuban munkára készen.
A felelősség egy nagyon fontos kérdés itt – a podcast első évada abban próbál egy tükröt mutatni, hogy hogyan érdemes értelmezni a szegénységet. Ha látjuk azt, hogy mivel van dolgunk, akkor utána tudunk megoldásokat keresni.
A másik út podcast első adása csütörtök délután lesz elérhető a HVG csatornáin.
Nyitókép: Orsós Lajos a HVG stúdiójában
