Február elsejétől az eddigi 150 ezer forinttal szemben 300 ezer forintot lehet havonta ingyenesen felvenni a bankautomatákból (ATM).
Az erről szóló jogszabály 2025 végén fogadta el a parlament, annak ellenére, hogy a Magyar Bankszövetség éles hangú tiltakozó közleményt adott ki a jogszabály kapcsán. A bankokat képviselő szervezet szerint ugyanis az intézkedés lényegesen nagyobb közvetett költséggel jár, mint amekkora a látszólagos közvetlen haszna, a limit emelése helyett a tranzakciós illetéket kellene csökkenteni.
Úgy látják, hogy amíg fennáll az Európában kiemelkedően magas, 0,9 százalékos, minden ATM-es pénzfelvételt terhelő adó, azaz a tranzakciós illeték, addig a tervezett intézkedés csak a banki elvonások emelésének egy újabb módja. A pénzintézeteknek ugyanúgy be kell fizetniük ezt az illetéket, mint a limit feletti készpénzfelvételek után, ám ezt az ingyenességet a banki ügyfeleknek más formában kell megfizetniük, köztük azoknak is, akik valamiért nem használnak készpénzt.
Kettősség, ezermilliárdos nagyságrendekkel
A 300 ezres szabály olyan környezetben landol, ahol a magyar gazdaság fizetési szokásai látványos kettősséget mutatnak. A Magyar Nemzeti Bank fizetési rendszerekről 2025-ben kiadott jelentése szerint bár az elektronikus fizetési infrastruktúra lefedettsége és a kártyás tranzakciók száma folyamatosan rekordokat dönt – a kártyás vásárlások értéke a 2019-es szint közel háromszorosára emelkedett –, a készpénz állománya továbbra is nagyon jelentős. Sőt, a forgalomban lévő készpénz értéke a múlt év szeptemberében már meghaladta a 9200 milliárd forintot, ez arra utal, hogy a digitalizáció, azaz a kártyás fizetések szorították ki a készpénzhasználatot.
Ez a "kétlaki" működés rendkívül drága: a készpénzhasználat teljes társadalmi költsége a jegybank korábbi becslése szerint a GDP 0,4 százalékát tehetik ki, vagyis több 100 milliárd forintos tételt jelent. Egy 2022-es jegybanki elemzésben 387 milliárd forintos összeg szerepelt. Azóta a készpénzállomány nőtt és emellett az inflációs hatás is benne van a pakliban, így 400 és 500 milliárd forint összegről lehet szó éves szinten. Ez az az összeg, amibe a bankjegyek gyártása, szállítása, az automaták fenntartása és a kereskedők készpénzkezelési ideje kerül, amit végső soron a fogyasztók fizetnek meg a termékek árába építve.
Bár egyre több a készpénz, az automatákból felvett összeg nem mutat jelentősebb növekedést. A készpénzbefizetések értéke drasztikusan, a 2019-es szinthez képest több mint háromszorosára nőtt. Ez részben magyarázható a befizetésre alkalma automaták térnyerésével. Ugyanakkor szerepe lehet ebben a rejtett gazdaságnak is, akár kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) eltörlésének. A kisadózói rendszerből kiszoruló, lakosságnak szolgáltató szektor egy része a szürkezóna felé mozdult el, ahol a készpénz dominál. A grafikonokon látható befizetési hullám azt jelzi, hogy az ATM-ek funkciója megváltozott: már nem csak a pénz kivételére szolgálnak, hanem a befizetések révén a készpénz visszaforgatásában is fontos szerepet játszanak.
Marad a készpénz, csak az a kérdés, hogy mennyi lesz belőle
Miközben tehát a modern technológia lehetővé tenné a gazdaság további fehérítését és a tranzakciós költségek radikális csökkentését, a szabályozói és adózási környezet, valamint a rejtett gazdaság túlélési mechanizmusai továbbra is a "papíralapú" világban tartják a magyar pénzforgalom egy jelentős részét.
Azaz a totális pénzdigitálizáció nem jön el még egy darabig, így a készpénz marad, kérdés, hogyan változik az állomány. A 300 ezres ATM-es limitemelés a bővülés irányába mutat, bár a pontos hatást csak hónapok múlva lehet számszerűsíteni és értékelni.
Az mindenesetre a jegybanki tanulmányokból, például a készpénzhasználati szokásokról szóló elemzés látszik, hogy a készpénzállomány növekedése mögött jelentős részben vagyontartási motivációk állnak. A bizonytalanabb gazdasági környezetben a lakosság egy része a készpénzt érzi a legbiztonságosabb tartaléknak, még akkor is, ha a magas kamatkörnyezetben ez jelentős kamatveszteséget, úgynevezett alternatív költséget jelent.
A háztartások jelentős része tart otthon nagyobb összeget váratlan krízisekre vagy rendszerhibákra felkészülve. A készpénzszeretetet erősíti a kontrolligény is: sokak számára a fizikai bankjegyek fogyása az elsődleges eszköz a költések követésére, míg a digitális egyenleget kevésbé érzik kézzelfogható vagyonnak. Emellett a magyar adórendszer sajátosságai, kiváltképp a tranzakciós illeték, racionális választássá is teszik a papírpénzt, hiszen az elektronikus forgalommal szemben a készpénzfelvételi limiten belüli mozgás a felhasználó számára ingyenesnek tűnik. Még, ha nem is az.
