A dinamikus látásmód kialakításának egyik leghatékonyabb módja a garázs kitakarítása. Félreértés ne essék. Egy nagyszabású stratégiai terv és egy tiszta, rendezett garázs kialakítása két nagyon is különböző tevékenység. Az egyikhez magas szintű összpontosításra és elszántságra van szükség, csak így tudunk felülemelkedni a beidegződéseinken és a jelen valóságának részletein. A másikhoz gyakran kemény fizikai küzdelmet kell folytatni azokkal a részletekkel. Mégis van a két tevékenység között egy meglepő kapcsolat.

Elkészíthetjük a világ legjobb stratégiai tervét arról, mi a szándékunk a garázzsal. Ám amikor elérkezik a szombat, és végre nekiveselkedünk, felvesszük a koszos farmerünket, és belevágunk, a korábbi elképzeléseink egy órán belül elavulttá válhatnak. Az álmunk késztetett arra, hogy nekilássunk, de amint teljesen belemerülünk ebbe az igencsak személyes és valóságos munkába, az inspiráció szabad utat kap, és olyan lehetőségeket nyit meg számunkra, amelyeket korábban el sem tudtunk volna képzelni.

Mindez talán annak köszönhető, hogy bensőséges és kreatív kérdések kavarognak bennünk az életünkről („Mikor is készítettem ezt a képet?”, „Emlékszel, amikor ezeket a köveket gyűjtöttük?”). Talán az a szándékos cselekedet, hogy felelősséget vállalunk valamiért, amit létrehoztunk, és amihez kapcsolódunk, váltja ki automatikusan a végrehajtó tudatosságot. Talán az a természetes jókedv, amely akkor jelenik meg, amikor az ember kitakarít és lezár egy régi, kiapadt energiamezőt.

Nagyon valószínű, hogy a végeredmény egészen másképpen néz majd ki, és egészen másmilyennek is fogjuk érezni, mint aminek a létrehozását eredetileg terveztük. Mégpedig sokkal jobb lesz.

Ezért van az, hogy egészséges szkepticizmussal fogadom, amikor az emberek a munkájukat és az életüket a „prioritások meghatározásával” akarják irányítani. Ez gyakran csupán azt jelenti, hogy megpróbálunk kitérni a felelősség elől abba az irányba, amivel felelősség nélkül foglalkozunk.

Én mindig amellett döntök, hogy menjünk, és takarítsuk ki a munkánk, az életük és a fejünk garázsát. Ezután kialakulnak a prioritások, a jövőkép és a tervek, méghozzá erős gyökerekkel, jól megalapozottan. Ritkán fordul elő, hogy pontosan olyanok, amilyennek az ember előre gondolta őket. A hétköznapi nem helyettesíti a magasztost. Csupán az oda vezető titkos átjáró.

A fenti cikk David Allen Bármire készen – GTD című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan enyhítsünk a túlterheltségen a mindennapi stressz szorításában? Miért nem jó, ha egyszerre sok mindent igyekszünk fejben tartani? Hogyan akadályozhatjuk meg a kiégést? Többek között ez is kiderül a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.