Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések az üzleti stratégiába építéséhez.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Virágba borultak a város ékének, tavaszi büszkeségének nevezett rózsás liliomfák a szegedi Széchenyi téren, a városháza előtt. A hatalmas húsos szirmú virágok még lombfakadás előtt nyílnak és fagymentes időben tíz napig, két hétig láthatók.
A szikrázó vasárnapi napsütésben járókelők tucatjai gyönyörködtek a pompás fákban: voltak, akik csak nézték, szagolgatták a virágokat, mások telefonjukkal, fényképezőgépükkel készítettek képeket, és olyan is akadt, akik szénrajzon örökítette meg a természeti jelenséget.
Juhász Miklós címzetes egyetemi tanár elmondta, a szegedi főtéren az 1930-as évektől pompázó fák a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartoznak, amely egyike a legősibb kétszikű zárvatermő családoknak. A család neve Pierre Magnol (1638-1715), francia botanikus emlékét őrzi.
A ma élő Magnolia nemzetséghez tartozó fajok és azok fajtái Észak-Amerikából, illetve Kelet-Ázsiából származnak. Az ázsiai és amerikai csoport tulajdonságaiban jelentősen eltér egymástól. Az Észak-Amerikában honos fajokra erőteljes növekedés, nagy termet, és a tavirózsákra emlékeztető virág jellemző. Ezek a fák a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Leveleik akár 20-30 centiméteresek is lehetnek. A mi klímákon fagyérzékenységük és páraigényük miatt nem érzik jól magukat.
A Kelet-Ázsiából származó fajok gyengébb növekedésűek, viszont a fagyzugos, késő tavaszi fagyoknak kitett területektől eltekintve, jól áttelelnek. Általában nagyobb cserje vagy kisebb fa méretűek, és jellemző rájuk a széles, terebélyes forma. A nemzetség ezen képviselői hazánkban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon. Általában lombfakadás előtt hozzák nagy, színes virágaikat. Kertészeti változatai is elterjedtek, a Szeged főterén látható rózsás liliomfa is ezek közé tartozik.
