A Reactions videója elemezte, hogy mi történik a testünkben, amikor megijedünk valamitől, netán halálfélelmünk van. Ilyenkor először is az agyunk mediális temporális lebenyében található amigdala aktivizálódik. Ilyenkor glutamát, egy ingerületátvivő anyag termelődik, amely az átlagosnál jóval nagyobb figyelemre ösztökél minket.

Újabb védelmi reakció az adrenalin termelése, ezzel együtt a glükózé is, amely hirtelen plusz energiát ad, hogy meg tudjuk védeni magunkat és jól reagáljunk a helyzetre. Ezt a hatást valamelyest azonnal mérsékli a kortizol is, amely anti-stresszhormonként jobban ismert. Csökkenti a glükóz felvételét, illetve segít, hogy meg tudjunk birkózni a helyzettel.

Nem csak az tud félni, aki veszélyben van, hanem az is, aki erről tudomást szerez. Ez általában úgy történik meg, hogy meghalljuk valakinek a sikolyát. És ez el is intéz mindent, a sikoly ugyanis szintén az amigdalát aktivizálja, így a sikolyt észlelőkben is azonnal az eddig leírt folyamatok mennek végbe.

Hogy mi történik akkor, ha meg is támadnak minket, vagy balesetet szenvedünk? Ilyenkor a bőrben elhelyezkedő fájdalomreceptorok, a nociceptorok kapnak ingert, majd a gerincvelőn keresztül az agyba fájdalomüzenetet küldenek. Ha fizikailag van rá lehetőségünk, akkor ez válaszreakciót is kivált, például gyorsan kimozdulunk a támadás, mondjuk egy ütés elől.

És miért tudnak az ilyen eseteket elszenvedő, majd azt megúszó emberek halálközeli élményről beszámolni? Mert a klinikai halál állapotába kerültek, nem a biológiaiba, előbbi esetében pedig az agyműködés nem áll le. Bár csak néhány pillanatra és közel sem olyan módon, mint általában, de mérhető agyi aktivitás ebben az állapotban is.