A MIÉP-es ifj. Hegedűs Lóránt kerületi pártlapban megjelent "kirekesztősdije" és az ATV pénteki Sajtóklubjának "lámpavasozása" nyomán kialakult polémia forgatókönyvét követve jelenleg a Magyar Demokrata múlt heti számában megjelent írás körül robbant ki hasonló vita. A recept szinte ugyanaz, mint a választások előtt: a lap megjelenését követően nem sokkal valaki kimásolja az újság internetes oldaláról a szóban forgó cikket, és elküldi barátainak, ismerőseinek egy levélben, vagy nyit egy topikot a témában valamely internetes tartalomszolgáltató fórumában. Néhány tucat hozzászólást követően a téma megjelenik a honlap szerkesztett tartalmában is, nem sokkal később pedig szinte valamennyi internetes oldal beszámol a "legújabb botrányról". Estére a hír benyomul a Magyar ATV vagy a Budapest TV valamelyik beszélgető műsorába, mondjuk a Közhangba, az Újságíróklubba vagy a Kimondva kimondatlanulba, másnap pedig már az országos lapok publicisztikái cáfolják tételesen a szóban forgó írás állításait. A polémia - tekintve az ügyről beszámoló közéleti hetilapok lassabb reagálását - hetekig is elhúzódhat, s kis utánajárás után sokszor az is kiderül, hogy a témában korábban jóval radikálisabb gondolatok is napvilágot láttak már, csak azokból - médiatámogatás hiányában - nem lett "ügy".
 
Leírni vagy kimondani egy elfogult, hamis állítást sokszor tizedannyi energiába és időbe kerül, mint tételesen és hitelesen megcáfolni. A felelősségteljes tájékoztatás érdekében talán érdemes lenne mérlegelni, hogy a társadalom szempontjából melyik út a veszélyesebb: a demokrácia védelmére hivatkozva, valójában azonban csak írnivalót keresve országos publicitást adni szélsőséges gondolatoknak, vagy nyelni egy nagyot, és a közvélemény figyelmét arra felhívni, ami arra valóban érdemes is.