"Próbáltunk keresni egy másik bejáratot a klubházba, de azt egy biztonsági őr állta el. Kértem, engedjen be minket, értékes felszerelések vannak nálunk. A 'nem' válaszra csak annyit tudtam mondani, hogy akkor legalább szavatolja a biztonságunkat, ha már nem enged be az épületbe. – Miteket??? – kérdezett vissza. – Nem szavatolom én a te biztonságodat… ki vagyok én? Azért vannak a rendőrök… – tette hozzá." Túry Gergely, a HVG fotóriporterének helyszíni beszámolója a pénteki, botrányos véget ért Ferencváros-DVSC mérkőzésről.

Fotóriporter lévén, kissé szokatlannak találtam a csöndet az Üllői úton a Ferencváros háza táján pénteken fél ötkor. Délután hatkor kezdődött csak a mérkőzés, de korábban kijöttem. A Fradi-pályára mindig érdemes egy-másfél órával a meccs kezdete előtt kilátogatni, ezt minden fotóriporter tudja. Az ilyen rangadók rendszerint a pálya melletti harccal, szócsatákkal, "anyázással", "zsidózással" kezdődnek. Ilyenkor a pálya mellett több száz rendőr, rendőrkutya, lovas rendőr posztol, kordonnal választva el a felüljáró alatti területet, hogy az érkező szurkolók még véletlenül se felejtsék el identitásukat, nehogy asszimilálódjanak és felszívódjanak az ellenfél szurkolói között. Így a két tábor mindig a középen álló rendőri erőkkel néz farkas szemet. És ez már így van rendjén.
De most se kordon, se rendőr. A lovas rendőrök helyett a felüljáró alatt parkoló autók, kordon helyett szotyolaárusok és néhány Fradi-emléktárgyat áruló stand. Zavart Fradi-szurkolók a klubháznál, sorban állás a jegypénztárnál. Álmos nyári péntek délután – gondoltam –, mindenki dolgozik, hétvégére készül, vagy már behűtött sörrel a televíziós közvetítést várja. Ezért a teljes érdektelenség. Rajongók kisebb csoportja ácsorog a klubház külső homlokzata alatt az öltöző ablakainál, amelyek nyitva voltak, ezzel is lehetőséget nyújtva, hogy a rajongók szinte "valóságshow-ként" kukkolhassák, hogyan készül csapatuk a sorsdöntő bajnoki mérkőzésre. Míg az FTC játékosai gyúrtak, melegítettek, délelőtti programjukról anekdotáztak, addig a szurkolók emlékkönyveket, az izgalomtól összegyűrt lapokat, fényképeket mutogatva szólongatták "sztárjaikat" egy-egy dedikációért.
Bent a pálya melletti lelátóknál sem volt izgalmasabb a látvány. A vendégszektor teljesen üres volt, így az unatkozó hazai szurkolók egymást szórakoztatták, szorongatva a FTC SE új termékét, a Fradi Dobozost. A "Zöld Sas", a klub kabalafigurája álmosan verdesett a pálya közepén, ezzel is hirdetve a "Szurkolj, ne háborúzz!" jelmondatot. Hat órához közeledve azonban ő is elhagyta a "légteret", és ekkor felgyorsultak az események. De csak úgy magyar módra. Színpadra lépett az ellenfél. Bemelegítés a lelátókon, fújolás a DVSC játékosainak. Majd az FTC lépett a pályára, a lelátókról "bajnokcsapat, bajnokcsapat" ováció hallatszott. Elkezdődött a mérkőzés, langyos, középpályán zajló játék, kisebb-nagyobb helyzetek. Vége az első félidőnek. Szünetben körbekérdezzük a kollégákat, mit tudnak az Újpest-MTK mérkőzés állásáról. 0:1 . Az nem túl jó a Fradinak, állapítjuk meg találóan, és fotóriporter kollégáimmal együtt mi is térfelet cserélünk, hogy jó helyünk legyen a pálya mellett a győztes bajnoki gól megörökítéséhez.
Második félidő. Épp olyan, mint az első. Vagy valamivel rosszabb. A nézők figyelme és lelkesedése lanyhult, ahogy közeledtünk a 90. perc végéhez. Valamivel a vége előtt átrepült a pálya fölött egy kis sportrepülőgép, amely egy "FTC a Bajnok!" transzparenst húzott maga után. Két iskolakört tett a pálya fölött, és eltűnt az égboltról. A szurkolók mintha megérezték volna az idő rövidségét, teljes gőzzel skandálták a hajrá, Fradit. A fotósok mellett már felsorakozott a "kemény mag" egy része, onnét kiabáltak be a lelátókra, tudatták a másik meccs eredményeit. Egyszer csak az egyik szurkoló az örömtől elvakulva, mindkét kezével egy-egy-et mutatva odafutott a lelátó kerítéséhez: "UTE-MTK 1:1 ! Bajnok a Fradi! Bajnok a Fradi!" – kiabálta.
A lelátón futótűzként terjedt az örömhír. A nézők a kerítésen átmászva jutottak be a pályára, majd előkerült a kerítés ajtóinak kulcsa, és a biztonsági őrző-védő cég munkatársai sorban nyitották ki az ajtókat. Mi, fotóriporterek is készülődtünk a mérkőzés végéhez, tudtuk, lesz dolgunk bőven. Kollégáimmal arról viccelődtünk, milyen ciki, hogy az FTC által annyira utált konkurens klub, az UTE kínlódta ki a Fradinak a bajnoki győzelmet azzal, hogy az MTK ellen egyenlített. Majd valaki elkiáltja magát, hogy nem is 1:1 a végeredmény, hanem 0:1. Az MTK a bajnok. A játékosok még küzdenek a pályán, de a szurkolók már élő falat képeztek az oldalvonalnál. Hirtelen minden olyan zavart, követhetetlenné vált. A bíró lefújta a meccset, de a mérkőzés egyesek számára csak most kezdődött el. A játékosok a klubház felé futottak, a nézők meg utánuk. Akit elkaptak, azt vagy a mezétől fosztották meg, vagy az arcába üvöltöttek, hogy nem ezt várták, s nemtetszésüket kisebb-nagyobb pofonokkal, rúgásokkal nyomatékosították. Mi, fotóriporterek kerestük a témát, ott kóvályogtunk a fel-alá rohangáló szurkolók és játékosok között. Amikor felemeltük a kamerát, egy-két szurkoló kötözködve vagy a kezünket, vagy a gépünket kezdte verni… rángatták rólam a fotós mellényt, táskát. Hirtelen minden és mindenki ellenséggé vált. A kaput darabokra szaggatta egy kisebb szurkolói tábor. Majd a klubház bejárata előtt felállított kordont kezdte rázni a feldühödött tömeg.
Sikerült egy magaslati pontot találnunk a kordon mögötti egyik hangfalon. A szurkolók kiszemelve minket, dobozos söröket dobáltak felénk, majd előkerült egy vízzel teli vödör, amelynek tartalmát ránk zúdították, s ráadásként a vödröt is hozzánk vágták. Érdemes visszavonulót fújni – gondoltam –, és harmadmagammal elindultunk a klubház bejárata felé. Az ajtónál a kordonon belülre bejutott feldühödött tömeg rázta az ajtót, üvöltött a megszeppent biztonsági őrökkel. Ez az út is járhatatlan. Közben bejöttek a rendőrök is. Állóháború alakult ki. A kordon mögött anyázó szurkolók, a kordon és a klubház között rendőrök, mentősök, néhány bátortalan biztonsági őr, ajtót rángató őrjöngő szurkoló – és mi hárman, fotóriporterek. Próbáltunk keresni egy másik bejáratot a klubházba, de azt egy biztonsági őr állta el. Kértem, engedjen be minket, értékes felszerelések vannak nálunk, egyébként mi a focimérkőzés tudósítására jöttünk ki a pályára. A "nem" válaszra csak annyit tudtam mondani, hogy akkor legalább szavatolja a biztonságunkat, ha már nem enged be az épületbe. – Miteket???? – kérdezett vissza. – Nem szavatolom én a te biztonságodat…ki vagyok én. Azért vannak a rendőrök…– tette hozzá.
Majd végre egy harmadik úton sikerült a klubházba bejutni. Közben a tömeg kint az utcán is tombolt. A klubház öltözőinek ablakait, ahol még a mérkőzés előtt autogramért könyörögtek a szurkolók, most kövekkel, botokkal verték be, és az ablakon bejutva a játékosokat és a vezetőséget keresték. A felső lelátókról a klubház felső emeleteire próbáltak bejutni. Szeiler József, a klub vezetője a folyosón fel-alá mászkált, telefonon hívogatta a rendőrséget; a játékosok a pályára néző balkonra menekültek az öltözőből, és onnan nézték szurkolóikat. A rendőrség többszöri felszólítására a játéktérről lassan szivárogtak ki az utcára a hangadók. Mi is elindultunk hazafelé. Vége a bajnoki mérkőzésnek… Vége a bajnokságnak.
Az utcán az Üllői úti pályával átellenben lévő buszmegállónál lévő hirdetőoszlopot a szurkolók felgyújtották, égő totemként világított a Népliget szélénél, világítótoronyként vonzva ezzel oda minden balhét kereső szurkolót. A X. kerületi tűzoltóság egy kocsija ért a helyszínre, de mikor a jármű a lángoló oszlop mellé kanyarodott volna, üres sörösüvegek zápora érte, egy-két szurkoló pedig az autó után futott, és sörrel teli szájjal próbálta leköpni azt. A tűzoltók az autóba szorultak, az oszlop égett, a szurkolók söröztek és ugráltak az oszlop mellett… Vártuk a rendőröket, akik lassan előkerültek. Egy-két szurkolót előállítottak… a többi hazament.
Megúsztuk. De vajon mindenki megússza-e?

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Másfélszer annyian vesznek fel személyi kölcsönt, de ezt az 5 aranyszabályt nem sokan tartják be

Másfélszer annyian vesznek fel személyi kölcsönt, de ezt az 5 aranyszabályt nem sokan tartják be

Trump bevetette a protekcionizmus prófétáját

Trump bevetette a protekcionizmus prófétáját

Durvul a Brexit-vita

Durvul a Brexit-vita

Ez borzasztóóó – 25 éves az Apa kocsit hajt

Ez borzasztóóó – 25 éves az Apa kocsit hajt

Trump a Twitteren rúgta ki botrányokba keveredett belügyminiszterét

Trump a Twitteren rúgta ki botrányokba keveredett belügyminiszterét

Hosszú: Az edzőm elsírta magát az első közös aranyunk után

Hosszú: Az edzőm elsírta magát az első közös aranyunk után