A közismerten kemény, de a sportszerűség szellemét mindig betartó balhátvéd több mint három évtizedet töltött az Üllői úton. A Ferencváros neve ezalatt több ízben változott, de ő hű maradt a csapathoz, 283 bajnoki mérkőzésen játszott. Részben emiatt is a válogatottban csak 14 alkalommal jutott szóhoz.

Két olimpián szerepelt, Helsinkiben (1952), majd Rómában (1960) az arany-, illetve bronzérmes együttesben. Játékosként két (1963, 1964), edzőként egy bajnoki cím (1976) fűződik a nevéhez.

Az FTC örökös bajnoka az ifjúsági válogatott kapitánya is volt. Edzői pályáját Tatabányán folytatta, majd az FTC-ben fejezte be.

Régi könyvek, ritkaságok szenvedélyes gyűjtője volt, testnevelő tanárnő lánya az élvonalban kosarazott.

Dalnoki Jenő temetéséről később intézkednek.