"Már régóta mondom, hogy az ország előtt álló feladatok megoldása mind szélesebb konszenzuson kell, hogy alapuljon, így ez a helyzet esélyt ad arra,  hogy a pártok együttműködési szándékát próbára tegyük" - vélekedett Szili Katalin házelnök. 

Hangsúlyozta: a kisebbségi kormányzás folyamatos egyeztetési kényszert jelent, ami jelentősen megnehezíti a kormányzást, tekintettel arra a közismert tényre, hogy az ellenzék többsége nem érdekelt annak fenntartásában. Szili Katalin úgy látja, mindez konfliktussal jár az Országgyűlés működésében, és több feladatot, nagyobb felelősséget ró a parlament elnökére. 

Példaként említette a házbizottságban tett javaslatait, köztük a parlamenti napirendet, amelyre - ötpárti konszenzus hiányában - lényegében évek óta saját hatáskörben tesz indítványt. Kérdés, hogy az SZDSZ ellenzékben is tartja-e magát a korábbi gyakorlathoz, és támogatja-e a napirendet illetve a parlament munkarendjét - tette hozzá. Megjegyezte: az SZDSZ-frakció ellenzékivé válása a házbizottság döntési mechanizmusában nem okoz változást, mivel a testület csak ötpárti egyetértéssel hozhat döntéseket. 

Az Országgyűlés elnöke elképzelhetőnek tartja azt is, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor vissza kell térni a napirend gombnyomásos megszavazásához, nem lesz elég a kézfeltartás, ami a mostani gyakorlat. Szili Katalin kitért arra: a bizottsági helyeket várhatóan nem osztják újra, mert az erről szóló, az Országgyűlés megalakuláskor 2006-ban hozott politikai megállapodást csak az öt parlamenti párt közös akaratával lehetne megváltoztatni. 

A házelnök felidézte, hogy a házszabály rögzíti: a parlamenti állandó bizottságokban annyi képviselő vehet részt, amennyi a képviselőcsoportok közötti létszámaránynak megfelel, és minden ilyen testületben frakciónként legalább egy-egy képviselőnek helyet kell kapnia. Sem a 2006-os politikai megállapodás, sem a házszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a kormánypártoknak többségben kell lenniük az állandó bizottságokban. Ez a többség eddig az arányosság elvének alkalmazásából adódott - közölte a házelnök. 

Ebből az következik, hogy ha az SZDSZ ellenzéki frakcióvá válik, akkor az MSZP-nek öt bizottságban marad többsége, három testület paritásossá válik, tízben pedig az ellenzék kerülne többségbe - mondta Szili Katalin. Kiemelte: ez utóbbi körbe kerülne a mentelmi bizottság is, amely viszont a házszabály alapján kötelezően paritásos alapon működik. Véleménye szerint emiatt mindenképpen módosítani kellene a 2006-ban kötött politikai megállapodást. 

A házelnök felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzéki többségű, vagy paritásossá váló testületekben akár már a napirend elfogadásához is érdemi egyeztetésekre lesz szükség a frakciók között. Vannak olyan bizottságok - mondta -, amelyek ellenzéki többségűvé válnának, pedig elengedhetetlen lenne, hogy kormánypárti többséggel működjenek. Ide sorolta a honvédelmi, a nemzetbiztonsági és a költségvetési állandó parlamenti testületet.
 
Az Országgyűlés elnöke megfontolandónak tartja, hogy az MSZP és az SZDSZ egymás közötti megállapodással korrigálja a kisebb aránytalanságokat. Példaként említette a bizottsági helyek átcsoportosítását, amit úgy is meg lehet oldani, hogy más frakciók érdekeit ne sértse. 

Szili Katalin megjegyezte: egy képviselői indítvány tárgysorozatba vételéhez a bizottság többségének támogatására van szükség. Ha a kijelölt bizottság nem veszi tárgysorozatba, az Országgyűlés még megteheti ezt a házszabály alapján, de kérdéses, hogy ilyen esetben a javaslat megkapja-e a többséget a plenáris ülésen - mondta. 
 
Az Országgyűlés elnöke arról is beszélt, az SZDSZ ellenzéki frakcióvá válásával a képviselőcsoportok közti tényleges erősorrendnek megfelelősen változna a vezérszónokok felszólalási sorrendje, és időkeretes tárgyalásnál a kormánypárti időkeret kizárólag az MSZP-t illetné meg, az ellenzékén pedig osztoznia kellene a négy másik frakciónak, valamint a független képviselőknek. 
 
Szili Katalin szerint előállhat az a probléma, hogy a módosító indítványokról történő szavazáskor a "támogatott sort" szétszavazzák a képviselők, ami koherenciazavart okozhat. Emelkedhet az Országgyűlés által visszautasított interpellációk, válaszok száma is, ami a bizottsági jelentés beérkezést követő plenáris ülésen a tárgyalásra fordított időkeret jelentős növekedését eredményezheti.