Tetszett a cikk?

Válság idején a nagy rendszerek bénulnak meg, az emberek viszont tovább élik az életüket - mondja Wermer András, aki szerint nem a kétségeket, sokkal inkább a cselekvés lehetőségét kellene tudatosítani a fejekben. A Fidesz egykori jövőkép-kommunikátorával beszélgettünk.

hvg.hu: Egy rádióműsornak adott interjúja alapján ön szembemegy azzal, ahogyan most kommunikálják a gazdasági válságot: pozitív üzeneteket várna a kormánytól, ahelyett, hogy a legrosszabbra készítené fel az embereket. Mit hallana szívesen?

Wermer András: Emberi beszédet. Szívesen venném, ha a válságról nem mint valami felettünk álló fátumról beszélnének. Ha nem csupán annyi közünk lehetne a dologhoz, hogy minden nap tájékoztatnak róla, ma rosszabb a helyzet, mint tegnap volt. Ez itt a mi életünk. És mi magunk képesek vagyunk tenni azért, hogy másképpen alakuljon. Erről lenne jó beszélni velünk.

hvg.hu: A kormány és a közgazdászok többsége viszont úgy gondolja, hogy a realitásokkal – a költségvetés hiányával, a lehetőségeinkhez képest túlméretezett szociális rendszerrel – kell szembenézni ahhoz, hogy változhassanak a dolgok. Nem ért egyet ezzel?

W. A.: Mármint, hogy nekik kell ezzel szembenézni. A magyar kormány és a közgazdászok „dolgokban” gondolkoznak. Én emberekben. A dolgok változása valójában a mi életünk változása. Egy magyar nyugdíjas számára nincs túlméretezett szociális rendszer. Az ő számára piszok kevés nyugdíj van. Ami most még sokkal kevesebb lesz. Odafönt úgy gondolják, realitás az, amit makrogazdaságnak neveznek. Úgy gondolják, a nagy rendszerek működése az elsődleges. Én pedig azt gondolom, hogy nem egy masszáról, a lakosságról, hanem itt élő emberekről kell gondolkoznunk. Válság idején a nagy rendszerek bénulnak meg. Az emberek  viszont tovább élik az életüket.

© Stiller Ákos


Azt értem – bár nem osztom a véleményüket –, hogy a ma hangadó közgazdászok szerint megszorításokra van szükség. De ezzel még semmilyen értelmes dolog nem történik. Valakinek ki kell vinnie az országot a kátyúból, erre pedig a vállalkozásoknak van a legnagyobb esélyük. Ezért jó lenne, ha a vállalkozók nem azt hallanák nap nap után, hogy esélyük sincs a túlélésre, sokkal inkább azt, hogy mit kellene tenniük azért, hogy kimásszanak a csávából. Lehet, hogy a politika nem találja a kiutat, de ettől még ne hárítsa ránk az elviselhetetlen pesszimizmusát. Mert ami a magyar politikának nem sikerült, az másnak még sikerülhet.

Egy egerekkel végzett kísérletben elektromos ütéseket mértek azokra, amelyek enni vagy inni próbáltak, egy harmadik csoportjukat pedig minden esetben áramütés ért, bármilyen tevékenységet végeztek. Az egyik csoport hamarosan lemondott az evésről, a másik az ivásról. A harmadik csoport pedig egyszerűen feladta. Lefeküdtek és nem mozdultak, még akkor se, amikor újabb áramütés érte őket. Tanult tehetetlenség: így nevezték el ezt a jelenséget. A Magyarországon élők jó része mára ebbe az állapotba jutott.
 
hvg.hu: Mit gondol, hogyan lehetne felrázni az embereket?

© Stiller Ákos
W. A.: Van, ahol jól csinálják, a francia elnök például folyamatosan azt mondja: nem engedjük, hogy tönkremenjenek a gyáraink. Obama is úgy fogalmaz: teszünk, tehetünk azért, hogy működjenek a dolgok. És nem csak most, válság idején fontos az ilyen hozzáállás. Azok az országok, amelyek jelentős gazdasági növekedést értek el, azért voltak képesek elindulni a siker útján, mert náluk elhitték az emberek, hogy képesek rá. Hogy meg tudják csinálni.

Nem most kell azon gondolkozni, mi a teendő. Eddig is beszélni kellett volna az emberekkel a problémákról. A beteggel sem akkor kell közölni, hogy baj van, amikor nem lehet mit csinálni. A kormány makrogazdasági megoldásai semmiképp nem oldják meg a probléma egészét. A válságot ki kell szedni a fejekből is, mert ott gátolja leginkább az embereket. Sokukkal még nem történt semmi szörnyűség, de a legtöbben mégis már most pánik félelemben élnek. Félelemben nehéz gondolkodni, nehéz észérvekkel élni, nehéz megoldást találni.

hvg.hu: Miről beszélne velük?

W. A.: Az ő felelősségük az, hogy eltartsák a családjukat, gyereket neveljenek, tartalmas életet éljenek. De az ország ügyeinek megoldását ne tessék a nyakukba varrni. Erre vannak kitalálva a politikusok, ez az ő dolguk, elvállalták. Amikor sikeres a politika, akkor elégedetten hivatkozik önmagára. Amikor meg nem, akkor azt mondja, oldjuk meg együtt. Most hirtelen meg kell értenem, mi a baj Magyarországgal. Eddig senki nem akarta megmagyarázni, hogyan működnek a dolgok. Miért nem? Az embereket hagyni kell, hogy éljék az életüket. Rá kell venni őket, hogy dolgozzanak, vállalkozzanak. Hogy lássák a jövőjüket. Nem a politika által elképzelt jövőt, hanem a sajátjukat, s éljék is meg azt.

Wermer András

Orvosként végzett, belgyógyász szakvizsgát tett, később pedig elvégezte a Színház és Filmművészeti Egyetem film- és tévérendező szakát. A Happy End reklámügynökséget 1991-ben Csépányi Nórával, Káel Csabával, Lehmann Kyrával alapította. A cég 150 gazdasági kampányt szervezett meg, s 800-nál több reklámfilmet készített. „Számos magyar és nemzetközi termék és cég stratégiai marketingje mellett fontos számomra a 'polgár' stratégia terve, megvalósítása” – mondja. A Fidesz-kormány idején, 1998 és 2002 között az országimázs megteremtésén dolgozik, 1996 és 2003 között a Fidesz kommunikációs tanácsadója. Nevéhez fűződik a Millenáris Park létrehozása, a milleniumi országjárás, s a Bánk bán film producereként is ismert. Feleségével huszonöt éve él együtt, három gyermekük van.”És minden családtaghoz tartozik egy kutya” – mondja. Jelenleg is stratégiai kommunikációval, tanácsadással foglalkozik.

Az országimázson munkálkodó Happy End és Ezüsthajó tevékenységéről, a megbízási díjakról, az azokhoz tartozó teljesítésekről és személyes kapcsolatokról számos cikk született a sajtóban 1998 óta. A Happy Endet 2005 végén fizetésképtelenné nyilvánították, felszámolás indult ellene, amely tavaly zárult le, az APEH felé érvényes, de be nem hajtható 925 milliós tartozással. A Happy End visszás ügyei miatt indult büntetőeljárások egyébként rendre kézzelfogható eredmény nélkül zárultak le (legutóbb tavaly ősszel például a vámhatóság állapított meg elévülést).

hvg.hu: Azt talán nem kellene elmagyarázni nekik, hogy miért csökken a nyugdíj, a családi pótlék, vagy hogy miért is jutottunk el az államcsőd határáig?

W. A.: Meg lehet magyarázni. De segít? Ha bemegy a kórházba és az orvos azt mondja, hogy nincs kötszer, akkor úgy oldja meg a helyzetet, hogy elmegy és megveszi. Ehhez nem kell átfogó szinten megértenie a kórház működésének problémáit. Még kevésbé a társadalombiztosítás finanszírozási rendszerét. Más baja van a miniszterelnöknek és más nekem. A helyzetünk csak annyiban függ össze, hogy ha ő nem végzi el a dolgát, akkor nekem nagyon nehéz lesz elvégeznem a sajátomat. Miért is kell a nyugdíjasnak megérteni, hogy mi okból kap csak fele annyi nyugdíjat? Inkább azt kellene kitalálni, hogy miként tudna plusz jövedelemhez jutni.

hvg.hu: De ha már beteg vagyok, tudni szeretném, hogy mi miért történik a szervezetemben, s nem elégszem meg azzal, hogy lenyelem a keserű pirulát. Ezen nem is kellene gondolkodnom?

W. A.: A betegek legtöbbje nem arra kíváncsi, mi történik a szervezetében. Aki erre kíváncsi, az inkább orvosnak áll. A beteg leginkább arra kíváncsi, hogy mit tehet a gyógyulása érdekében. Mondja, és egyébként milyen magyarázatot kap ma a politikától? Hogy nincs pénz, s attól fogunk elvenni, aki a leggyengébb. Melyik nyugdíjas nem tudja ezt? Aki vissza tud ütni, attól nem vesznek el. Miért tartották fönt eddig ezt a rendszert, ha olyan rosszul működött? Nyomás alatt voltak? Igen, mert a szavazóbázis nagy része nyugdíjas és így szerezhették meg a voksaikat.

hvg.hu: A bátorítás s a gondos helyzetértékelés miért zárja ki egymást?

W. A.: Mert nagyon nehéz kettős tudattal élni. Egy embernek egy agya van, nem lehet két dologgal traktálni egyszerre. Vagy azt magyarázom el, hogy miért kap kevesebbet és ezzel foglalkozik, vagy pedig azt, hogy tegyen valamit azért, hogy előbbre jusson. Vagy félek, vagy kreatívan megoldást keresek. A kettő együtt ritkán sikerül. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Más kérdés, hogy nevezhető-e gondos helyzetértékelésnek, amikor minden héten megtudhatom, hogy növekszik a várható gazdasági visszaesés mértéke, a hiánycél, és mondjuk a válság várható hossza.

hvg.hu: Az Orbán-kormány idején tehát megmaradtak a bátorításnál. A szocialistákból viszont ezt hiányolja. Adna nekik tanácsot?

W. A.: Az Orbán-kormány nem maradt meg a bátorításnál. Tért nyitott. Ami pedig a tanácsadást illeti: gyakran elmondom a véleményem. Aki akarja, használhatja a tanácsaimat. Hogy tanácsadóként kivel dolgozom, az persze más kérdés. Igyekszem olyan ügyfeleket találni, akik számára nem idegen, ahogyan gondolkodom. A gazdaságban nem kevés ilyen vállalkozóval találkozom. Mert a  vállalkozók nem csak a pozitív, támogató gazdasági környezetben látják meg a lehetőséget, hanem mindenben. Ahogyan én is. A sikeres és sikertelen cégeket nem a helyzetük, hanem a felfogásuk, a hozzáállásuk különbözteti meg.

hvg.hu: Csalódott a Fideszben?

W. A.: Miért csalódtam volna? Hogyan lehet egyáltalán értelmezni, hogy egy pártban csalódik az ember? Tőlem nagyon távol áll a politika. Az emberek érdekelnek és a stratégia, a kommunikáció, a marketing. Annak idején szerencsére találkoztam olyan politikusokkal, akik fiatalok, tehetségesek, okosak, nyitottak voltak, érdemes volt velük dolgozni. Ez nagyon izgalmas szakasza volt az életemnek.

Úgy gondolja, királyság van Magyarországon? (Oldaltörés)


hvg.hu: Azt állítja, távol áll öntől a politika, mégis a tavalyi népszavazásra forgatott kampányfilmet.

W. A.: A cégünk eddig körülbelül 800 reklámfilmet készített. A népszavazásra készült filmek nem valamely párt támogatásáról szóltak. Az emberekhez beszéltünk. Ezek a filmek arról szóltak, hogy menj el és szavazz. Szavazz, ahogyan jónak látod. De szavazz. Legyen képed a jövőről és állj ki érte! Minden, amit a politikában csináltam, erről szólt. Számomra ez a népszavazás volt az egyetlen olyan dolog az utóbbi időben, amikor végre történt valami. Az emberek kinyilvánították: nem lehet olyat csinálni, hogy a hajó kapitánya kinevezése előtt azt mondja, délre fogunk menni, aztán amint kapitány lesz, rögtön északnak indul.

hvg.hu: Ha később fordul észak felé, az nem gond?

W. A.: Gondnak gond. De azt mindannyian belátjuk, hogy ha viharba kerül, akkor le kell győznie a szelek erejét. Nem szeretnénk, ha a hajónk sziklának csapódna. Mégis, még ekkor is azt várjuk tőle, hogy a kényszerű vargabetűk ellenére is az előre megjelölt kikötő felé tartson. Oda vettünk jegyet.

hvg.hu: Lenne újra a Fidesz kommunikációs guruja?

W. A.: Minden nagyszerű együttműködéshez a dolgok szerencsés együttállására van szükség. Aligha áll elő újra egy ilyen pillanat. De ennél ma sokkal nagyobb problémával kell szembenéznünk. Úgy látom, hogy a politika mint olyan nem váltotta be a vele kapcsolatos reményeket. A politikának ugyanis az az értelme, hogy jobbá tegye az életünket, vagy legalábbis úgy érezzük, hogy jobbá teszi. No, erre irányuló lépéseket már régóta nem nagyon látunk. A politika saját magával van elfoglalva. Mintha az orvosok azon vitatkoznának, ki használhatja a műtőt. A terápiás beavatkozás pedig inkább hentesmunkára emlékeztet, mint műtétre. A nyugdíjrendszer és a szociális rendszer tervezett csonkítására gondolok. Ha egy épületet le kell bontani, s helyette egy másikat építünk, akkor terveinket úgy lehet elfogadtatni, ha a születő újról beszélünk. Meg kell csillantani valamit az elképzeléseink közül.

© Stiller Ákos


hvg.hu: Pedig a távozóban lévő Gyurcsány Ferenc próbálkozott bezzegországgal, bloggal, lelkesítéssel. Ez nem elég?

W. A.: Bocsánat, én nem azt mondtam, hogy a pozitív hangulat a megoldás önmagában. Arról beszélek, hogy hogyan kell egy új ház építését közös akarattá tenni. Nem arról, hogy hogyan kommunikáljunk, ha közben nincs építés.

hvg.hu: S ha baloldalról rázná meg magát valaki, s kérné az ön segítségét, hogy érvényesülhessen a politikában?

W. A.: Senkinek sem segítenék abban, hogy érvényesülhessen a politikában. Az a kérdés, van-e olyan személy, vagy sokkal inkább olyan személyek, akik előre tudják vinni az itt élők ügyét. A Fideszben voltak ilyen személyek, ez tette lehetővé, hogy a Fidesz Magyar Polgári Párttá váljon, és ezzel valami egészen új lehetőséget mutasson a választóknak. Jobb- és baloldal helyett polgári gondolkodást, polgári életet, polgári jövőt. Akár egy termék esetében, a Fidesz piacvezető lett a saját területén.

hvg.hu: Királycsinálás volt az – mondták akkor.

W. A.: Sokkal inkább az utóbbi években mondják ezt, mint akkor. Akkor sokkal inkább nem értették, mi történik. Korábban nem találkoztak még a stratégiai kommunikáció erejével. Az én alapgondolatom az, hogy a magyar emberek tehetségesek, bennük rejlik a lehetőség, hogy legyenek álmaik, és képesek valóra váltani őket. Ha ez az üzenet, akkor a kommunikáció minden porcikájának erről kell szólnia. Az ünnepi beszédeknek éppúgy, mint az Álmok álmodói – világra szóló magyarok kiállításnak, a Millenniumi mesék című tévésorozatnak ugyanúgy, mint a kormányzati intézkedések logikájának. Ez persze csak egy eszköz. Az alapgondolat és a megvalósítani akarás őszintesége működteti. És tehetséges politikusokat, szakembereket igényel.

hvg.hu: Vagyis az emberek foglalkozzanak a maguk dolgával, majd önök föléjük emelnek egy jó királyt, aki segít gondolkodni az életről?

W. A.: Ön így látja? Én nem gondolom, hogy ilyesmit mondtam volna. Az emberek nem azért foglalkoznak a maguk dolgával, mert bárki is mondja nekik, hanem mert valóban azok a dolgok érdeklik őket. A magunk dolga érdekel minket. Én pedig nem akarok, de nem is tudok föléjük emelni senkit sem. A szavazók hozzák a döntést. Mert az ő életük függ a döntésüktől.

Ön úgy gondolja, királyság van Magyarországon? Méghozzá olyan király uralkodik, aki segít gondolkodni az életről? Szerintem nem épp királyság, ami nálunk van. Az emberek Magyarországon a flasztert nézik, amikor az utcán mennek. A polgári kormány négy évében sikerült elérni, hogy emeljék fel a tekintetüket, előre nézzenek, és úgy tekintsenek magukra, mint egy emberre, akinek vannak álmai, s azokat képes is valóra váltani. Mindegy, hogy egy jelentős európai cég létrehozásának álma érett bennük, vagy az, hogy rendbe tegyék maguk körül a dolgaikat. A lényeg ez: ha az ember elhiszi, hogy képes valamire, akkor képessé válik arra is, hogy belevágjon és elkezdje valóra váltani. Ezért kell másképpen gondolkodni és beszélni a válságról is.

KA

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Kormányrendeletet írtak a Tankcsapdára?

Kormányrendeletet írtak a Tankcsapdára?

Újabb Mészáros-közeli céget rejtett el nem átlátható magántőkealap

Újabb Mészáros-közeli céget rejtett el nem átlátható magántőkealap

100 éve született a kényszerpályák zsenije, aki kimatekozta a blöffölést

100 éve született a kényszerpályák zsenije, aki kimatekozta a blöffölést