Kitört a vodkaválság Oroszországban, pedig az oroszok úgy isznak, mintha nem lenne holnap
A szankciók láthatóan működnek.
A szankciók láthatóan működnek.
Bombabiztosnak tűnő gazdaságok, hatalmas támogatottságú pártok, néha egész rendszerek zuhantak meg – nem egyszer bármilyen komoly előjel nélkül. Sokan kutatták már, miért, majd kiderült, hogy egy pénzpiaci elmélet tökéletesen leírja, mitől bukhatnak meg a legstabilabbnak látszó rendszerek is meglepő gyorsasággal.
Lesz nagy csodálkozás, amikor kijönnek a számok 2025 első negyedévéről – ígérte fél éve Orbán Viktor, és tényleg lett, csak nem úgy, ahogy ő gondolta: megdöbbentően gyengén teljesít a magyar gazdaság. Hol van már az idő, amikor a kormány azt mondta, megindultunk, repülőrajt, utazósebesség, aztán sprint?
Amikor arról van szó, túlél-e egy vállalat, kevesen gondolnak a világ egyik legnagyobb elektronikai gyártójára. Pedig a Samsung is küzdhet problémákkal, és a cég ügyvezető elnökének komor hangú videoüzenete szerint küzd is.
Aki még emlékszik a dotkomlufira vagy a 2007–2009-es válságra, kínosan érezheti magát, amikor azt hallja, hogy mekkora pénzeket visznek mostanában a mesterséges intelligencia fejlesztésébe vagy a kriptovalutákba. Mi van, ha egy gigantikus lufit fújunk épp, és honnan vehetjük észre, hol a határ a kockázatkeresés és az őrültség közt?
Acemoglu veszélyesnek tartja, elvész a bizalom a nyugati demokráciákban. A közösségi hálózatok szerinte erősítik a szélsőségeket.
Sorozatos válságokat él át a világ és Magyarország is az elmúlt években, de van, amiben még most is velünk maradtak a Covid-időszak alatti krízis gazdasági hatásai. Az öt éve kitört járvány hatásait bemutató sorozatunk mostani részében azt nézzük meg, hogyan formálta át a gazdaságot 2020-2021, és milyen hatásai azok, amelyeket még olyankor is érzünk, amikor a világjárvány már távoli rossz emlék.
A két ország számára súlyos következményekkel járhat, hogy lelassult a német anyacégek termelése, mivel mind Magyarország, mind Szlovákia erősen függ attól, miként alakulnak a dolgok a német gazdaságban. A BMW máris bejelentette, hogy a tervezett debreceni üzemben nem három, hanem csupán két modell gyártanak majd, ami azt jelenti, hogy évente nem 150 ezer, hanem csupán 80-90 ezer jármű kerül le a szalagról.
A korábban vártnál sokkal gyengébb idén a magyar gazdaság, jövőre a növekedésünk egy kicsivel 3 százalék fölé lép fel a CIB előrejelzése szerint. Az igazán nagy baj nem a lakossági fogyasztással van, hanem a cégek és az állam beruházásai vannak olyan szinten, amivel csak a katasztrófa-forgatókönyvekben számoltak. Nagy kérdés, hogy Donald Trump mennyire ugrik neki a német autóiparnak, de ennek a hatásai csak évek múlva mutatkozhatnak.
Van olyan elemző, aki már a 2025-ös növekedési előrejelzését is lerontotta, annyira gyenge lett a mostani GDP-adat, és úgy tűnik, hogy legjobb esetben is negyedakkora lehet az éves növekedés, mint amit eredetileg ígért a kormány.
Nemhogy nőnie nem sikerült a magyar gazdaságnak, még esett is a GDP a tavaly ilyenkorihoz képest, és másfél év után visszazuhantunk a technikai recesszióba is. A kormány sokadszor is lejjebb vitt növekedési ígéreteinek ezzel annyi, a számok még a legpesszimistább elemzők várakozásainál is rosszabbak lettek.
A karibi szigetállamban rendkívüli állapotot vezettek be, miután két nap leforgása alatt negyedszer ment el az áram. A helyzet humanitárius válsággal is fenyeget, lévén nincs kommunikáció, és a hűtők sem működnek. Az illetékes miniszter igyekezett a tüntető lakosságot megnyugtatni, hogy hamarosan helyreállítják a hálózat működését, a megoldás azonban valószínűleg jóval nagyobb áldozatot követel, mint amire képes a jó ideje válságban lévő kommunista állam.
A múlt héten a forint árfolyama az euróval szemben átlépte a 400-as lélektani szintet, majd már a 402 forintos határ fölé is benézett. Máris emelkedik a pénzváltók forgalma: egyesek a még gyengébb forinttól tartanak, ezért eurót vesznek, mások pedig a realizálni akarják az eddigi árfolyamváltozást, ezért eurót adnak el.
Nagy a baj a magyar gazdaságban. Olyan nagy, hogy ez már a Holdról is látható, s talán előbb vagy utóbb még a Karmelitából is észrevehetővé válik. Visszacsúszunk a fejlődő országok közé. Vajon ez a tartós válság és a fejlett világtól való leszakadás arra sarkallja-e a magyar társadalmat, hogy megszabaduljon attól a politikai hatalomtól, amely ezt előidézte? Vélemény.
Az első negyedév egész jól alakult, a második viszont pocsékul, változatlan árakon nézve az első félévben összességében 9 éve nem indult annyira kevés beruházás, mint idén. A magasépítések esetében 2014 óta nem volt ennyire gyenge első félév.
A világ legjobb közgazdászai közül is sokan felsültek, amikor egy válságot kellett volna előre jelezni, de a számítógépes modellek is tömegével mondtak csődöt – néha jobb eredményt hozott volna, ha pénzfeldobással próbálnak jósolni. Miért? Ki a hibás emiatt, és mit lehet tenni, hogy a későbbi kríziseket már lássuk előre?
Nem egyszer történt már meg, hogy a válságból kifele jövet azt hitte a kormány, túl is vannak minden nehézségen, lehet újra hajtani a népszerűségre vagy épp az államkassza feltöltésére, aztán a túlzott lelkesedésben benavigálták az országot egy újabb válságba. Roosevelt az FBI-t uszította volna a cégekre, csak ne kelljen elismernie ezt a hibáját, Reagan és a Fed vitája éveken át tartott, és valami hasonlóról vitatkozik most a magyar kormány is az MNB-vel.
Ahhoz képest, hogy milyen rossz időket várnak a gazdaságban, a legtöbb cégvezető szerint a saját vállalata megússza a krízist. Azt belátták, hogy nem lehet olyan olcsón működtetni egy céget, mint 2020 előtt, de vannak ötleteik, mit lehet tenni.
Arról gyűjtöttek össze számokat a jegybanknál, hogy az infláció miatt vannak bajban a cégek, nem a magas kamatok miatt.
Az eső mentette meg a magyar gazdaságot attól, hogy 3 százalékkal zuhanjon, de így is csúnya mínuszban zártuk 2023-at. A KSH most közzétett részletes adataiból az is kiderül, hogy az iparunk az év végén esett vissza, és annyira gyenge lett 2023 utolsó pár hónapja is, hogy onnan 2024-et is nehezebb beindítani.